Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-03-22 / 12. szám

1914 március 22. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. valljuk és nem vallanók akkor sem, ha az az intézet nem a mienk, hanem másoké volna; mi akkor is a csatavonal első sorában küzdenénk ellene, mint ahogy most küzdenek mi ellenünk igen sokan, olyanok is, akiktől legkevésbbé vártuk. Az ijesztgetés pedig a 70—80 ezer K kártérítéssel történik, nem most először és nemcsak ezen a helyen. Aki tudja azonban az ilyen dolgok rendjét, az nem ijed meg, aki nem tudja, azoknak ideírjuk. Bizonyos, hogy a körülményekhez képest egy kommunítás, egy község is terhelhető anyagi felelősséggel, de ez csak előzetes fegyelmi eljárás utján, illetve ennek fejleményeihez képest állapítható meg. Ennek során ki kell derülnie annak, hogy mely szervei a községnek, hogyan, a törvények és szabályok megtartásával jártak-e el és ha történt hiba vagy mulasztás, kit terhel ez ? Pápa város közönségére ilyen sehogy rá nem bizonyítható, tehát pótadóemelkedéstől ne is tartson — ezen az okon — senki. — Az óhajtás végül odairányul, hogy a tanácsot a vármegye határozata remélhetőleg nem fogja viszszatartani attól, hogy ebben a »jogerős« ügyben mikép járjon el. Ez mindenesetre meglepő kívánság, mert nyilt felhívás a törvénnyel való szembeszállásra. Az ugyanis a r. tanácsú városokat a vármegyének alárendeli, határozatait felebbezési fórumává teszi, s az e forum határozatának való ellenszegülést meg is torolja. A vármegye pedig a szóbanforgó határozatot megsemmisítette, s így ma ez a megsemmisítés a tényleges helyzet. Ez ellen van fellebbezés, de egy jogilag nem létező, mert illetékesen megsemmisített határozatot végrehajtani, szembehelyezkedés lenne úgy a fegyelmi, mint még szigorúbb törvénnyel. Mert nem áll az, hogy itt jogerős határozat volna. Lehetne ilyesmiről beszélni, ha a v. tanács határozott volna ebben az ügyben, s ez a határozat nem támadtatott volna meg. Csakhogy tudvalevőleg nem így volt. A tanács — igen helyesen, mert ez a kérdés, amelynek a város közgyűlési termében negyedszázados múltja van, túlhaladja hatáskörét — az ügyet közgyűlés elé vitte, ez határozott, s ez a határozat a felsőbb hatóság által megsemmisíttetett. Hogy hol itt a jogerő, azt valóban nem tudjuk. * Egészítsük még ki e sorokat a vármegye alispánjának nyilatkozatával, amit P. H. bölcsen elhallgat-. Midőn városunk polgármestere a megyegyülésnek ez ügyben való illetékességét kétségbevonta, az alispán azt felelte: egészen helyesen járt el a polgármester, midőn ezt az ügyet a városi közgyűlés elé vitte, mert a tanács a közgyűléstől engedélyezett számban adhat ugyan új bordélyház építésére engedélyt, de valamennyit más területre áttelepíteni csak a városi közgyűlésnek van joga. Ettől pedig csakis a inegyegyüléshez lehet fellebbezni. Eszerint a megyegyülés teljes joggal hozta határozatát és így a városi tanács hiába lesz résen a kezében lévő, jogérvény ét vesztett régi határozattal. Arra az állításra, hogy a tanács fedezve van a v. közgyűléstől, legyen szabad egyelőre annyit megjegyezni, hogy nem egészen és nem mindenben! Az a beszéd pedig, hogy a katolikusok most mozgolódnak, mikor minden készen van, hogy mily nevetséges beszéd, a P. H. is elég jól ismeri. Hogy nem is mozgolódhattak előbb, mint a mult szept. végén, majd a tárgyalások folyamán ki fog tűnni, valamint annak aljas rágalom volta is — mit jóhiszemű úri emberek is korpoltálnak — hogy t. i. nem közérdekből, hanem közönséges privát érdekből folyik ez a »vaklárma« »porhintés«. Ennyit tartottunk szükségesnek a nyilvánosság elé vinni. x. A Szent-István-Társulat fejlődése. Minden állam a határán átvezető utak és mesgyék mellé úgynevezett blockházakat emel. Ezeket azután nemcsak a kellő ellenállás kifejtésére elégséges csapattal tartja megszállva, hanem ezenfelül ezekben a házakban raktározza fel a harchoz szükséges rekvizitumokat: lőszert, iegyvert és élelmet. Az ilyen blockházakon minden kődarabnak megvan a maga jelentősége, mert egy-egy elhibázottan nyitott lőrés, magasabbra emelt ablak vagy akár egy centiméterrel szélesebb ajtó elháríthatatlan veszedelemnek lehet az okozója. Az irodalomnak is meg vannak a maga erődítményei, a maga blockházai. Megvannak a maga blockházai a katolikus irodalomnak is, amelynek árbocán bizony egészen más szinü lobogó leng, mint a többieken. Tehát hogyha valahol, ugy itt igazán nagy jelentőségű minden reform, mert éppen a katolicizmus az, amelynek a leghatalmasabb fegyvere keli hogy legyen a betű. A gyilkos betű ellenében harcba állítja az éltető betűt, azt, amely nemcsak annak hirdet és ad is életet, aki olvassa, hanem megszilárdítja az egész élő katolikus társadalom pilléreit is. Mindnyájunk figyelmére érdemes tehát az a reformmunka, amely ezekben az erődítményeinkben folyik és így érthető, hogy élénk figyelemmel le.stem mindazt a zajt, ami a katolikus irodalom legnagyobb erődítményének, a bzent-IstvánTársulat házából hallattszott ki. Egy teljes esztendő óta ugyanis serény munkáskezek törték a falakat, túrták a földet, jóllehet künn a csöndes Szentkirályiutcán alig volt nyoma a benn folyó munkának. Ez a serény és külsőleg alig észrevető munka pedig, amely a Szent-István-Társulat hatalmas székházában és a mellette levő Rózsa Kálmán és neje r.-t. 1835-ből való házában folyt, a főváros kellős közepén, egy — méreteiben is hatalmas telepet teremtett. A kíváncsi szemek elől elrejtett munka néhány nap múlva teljes befejezést nyer és itt áll a rendelkezésünkre az a hatalmas szervezet, amely szolgálatába hajtva a technikát — irányítója volt már eddig is a szellemnek és irányítója lesz a jövőben is — természetesen a technika vívmányainak megfelelő fokozott mértékben. Ez a hatalmas irodalmi és tudományos intézményünk, a Szent-István-Társulat mint anya öleli fel: 1. Szent-István-Társulat kiadó és jó könyveket terjesztő r.-t.-ot, 2. a Stephaneum nyomda r.-t.-ot és végül 3. a Rózsa Kálmán és neje könyvkiadó és könyvnyomda r.-t.-ot, amelyet teljesen a maga működési körébe olvasztott be a Szent-István-Társulat. Ennek a három osztálynak a tüdeje, szive és összes vérkeringési szervei közösek. Közös nevek utján érintkeznek a külvilággal, kapcsolódnak bele a katolikus társadalmi életbe és a külvilágba való együttes bekapaszkodás mellett egyetemleges a belső munka szellemi irányítása is. A társulatnak ezek a szellemi irányító szervei a most befejezett átalakítási munka után a régi Rózsa-féle ház összes emeleti helyiségeit elfoglalják. Itt van: 1. a főkönyvelőség, 2. a levelezési osztály, 3. a folyó számlák kezelősége, 4. a kiadóhivatal, 5. az expedicionális osztály, 6. a kereskedések vezetése és végül 7. a szerkesztőségek. Itt ellenőrzic a Társulat tagsági ügyeit és itt kap otthont a Katolikus Tanügyi Tanács is. Ernyedést nem ismerő, lázas munka tolyik ezekben az osztályokban, amelyeknek legnagyobbrészt ambicióval teli, tettrevágyó fiatal erői a rugózatát képezik annak a hatalmas géprendszernek, amelynek a mechanizmusában minden további résznek csak beillesztődnie kell. Ha mint idegenvezetőnek kalauzolnom kellene valakit ezen a hatalmas telepen, ha az volna a feladatom, hogy egy siető, idejével takarékoskodó idegennek megmutassam azt, ami ezt a Társulatot a legjobban jellemzi, akkor sietve levinném látogatómat a társulati székház hatalmas sutterain helyiségeibe, oda, ahol a kész nyomtatványok vannak felraktározva. Egymásra halmozott papirkolosszusok között keskeny folyosók vezetnek. Néhol csak erősen meggörnyedve tudunk előrejutni a szédítően sürü ívsorok között. Amerre a szem ellát, illetve amerre a villany fénye elhatolhat: nyomtatott papirost látunk. Valóságos labirintus ez a hatalmas és az ország nyomdai vállalatai között páratlan készanyagraktár. Pedig ezen hatalmas raktáron ki vili a Társulatnak még három ilyen raktára van. Minden egyes összehajtott nyomtatott ívcsomó beszédes, harcos katonája lesz a keresztény kulturának és ennek védelmében, ennek megerősítésében, ennek terjesztésében