Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-03-22 / 12. szám

2. PAPA ES VIDÉKE 1914 március 15. igazán a római katakombák utóda és mása ez a — modern kor fehér villanyfényével megvilágított és szilárd vasbetonfalakkal öveo o zett — hatalmas földalatti raktár. Két ut nyílik innen: az egyik a nyomdába vezet, ahol ez az ívrengeteg készül, a másikon pedig a könyvkötőhelyiségekbe jutnak a nyers nyomtatott ívek. A Szent-IstvánTársulatnak ez a könyvkötőosztálya a legtökéletesebbek egyike. A könyvktő-ipar egyik leglassúbb és a gyors termelést legjobban hátráltató munkáját, a hajtogatást itt már gép végzi szinte szemkápráztató gyorsasággal. Azután megkapja mindegyik a fedelét: a csöndes, szerény iskolakönyvek egyszerű és tartós szürke fedelét, a könyvek arisztokratái pedig szép, díszes köntöst. így felöltöztetve jutnak azután a Társulat hatalmas raktáraiba, amelyek közepén a régi Rózsa-féle ház udvarán emelt hatalmas üvegterem áll. Amerre a szem ellát: a tetőig érő óriási állványok meredeznek. Minden állvány egyegy könyvlégió. Ugyanezen ház bejárata mellett jobbról és balról az expedicionális hivatalok fogadják a belépőt. Itt lüktet az egész hatalmas akció üzleti része. Ide futnak be a megrendelések, amelyek a legújabb ellenőrzési rendszerrel kezeltetnek. Bámulatos precizitással folyik itt a munka. Itt van a kezemben ennek az új rendszerű munkának néhány aktaszerü bizonyítéka. Egy sürün rubrikázott papírlap, amelynek rovatai azt igazolják, hogy a beérkezett rendelés elintézésének egyetlen perce sem marad nyomtalanul és a számlázás, a számfejtés, könyvelés, a rendelt tárgyak összeállítása, tartalmuknak ellenőrzése, a csomagolás stb. mind a legnagyobb figyelemmel és gyorsasággal kell, hogy végbemenjen, mert minden tollvonás, minden csomag átkötése nyomot hagy azokon az ellenőrző szelvényeken, amelyeknek tartalma azután bekerül a vezérigazgató elé terjesztett napi jelentésbe. Minden azonnal el nem intézett tárgyról pontosan ki kell mutatni, hogy mi a késedelem oka. így majdnem teljesen eliminálják az esetleges panaszok okait. De ha mégis akad reklamáció, az ugyanezen ellenőrző rendszernek a szigorított rubrikáiba kerül. Minden beérkező reklamációról külön jelentést kap a vezérigazgató, aki azonnal megállapíthatja az ellenőrző tagokról, hogy hibás-e valaki és ha igen, ugy ki? A közönség érdekeinek igazán ideális szolgálása ez a rendszer, amelyet egy külföldi tanulmányútjáról hozott haza Erdősi Károly, a Társulat vezérigazgatója. Le kell szállnunk még az intézet leghatalmasabb szervébe: a nyomdába. Ami itt van, az már igazán szemkápráztató. Nagy szedőtermek és közöttük egészen külön osztály a betüszedő-gépek termei. A hatalmas egyszerre 32 oldalt nyomó — uj rotációs, amelyen az »Alkotmány« oldalai születnek meg. A két színben nyomó naptárrotációs és a Társulat régi nagy körforgó gépe. E gépóriások után sorakoznak azután a simanyomógépek katonás sorfalai. Egymás mellett búgnak a nagy lendítőkerekek és szüntelenül ontják magukból a nyomtatott ívrengeteget. És amint újból kiérünk a szabad levegőre, úgy nézünk vissza az egész zúgó-zakatoló géporganizmusra, mint valami ezerkezü csodálatos meselényre. Megkápráztat a sok változat és felébred bennünk az őszinte és természetes csodálkozás, hogy hát miként is lehet összetartani, egységesen vezetni ezt a hatalmas organizmust. Önkéntelenül is a szivre és az észre gondolunk. Az észre, amelyben az idegszálak találkoznak és a szivre, amely a vérereknek a lüktető erőt adja. A Társulatnak az esze és a szive a vezérigazgató, Erdősi Károly személyében összpontosul. Azzal az amerikai rendszerrel, amely a magyarországi grafikai vállalatok között a legjobban a Szent-István-Társulatnál érvényesül, Erdősi Károly elérte azt, hogy személyzete teljes munkaerejét kifejtve, teljesen összekapcsolódjon az ő akaratával és intencióival, amelyek pedig tanatikns lelkesedéssel, kiváló szaktudással és csüggedést nem ismerő kitartással viszik előre a Társulat ügyét. A Társulatnak anyagi erősségei mellett nagy és hatalmas tőkéje ez a lelkes ambíció, amelyet élénken jellemez Erdősi Károlynak e sorok irója előtt tett kijelentése: — Azok az újítások — mondotta — amit most látott a mi telepünkön és amenynyiben abban nekem is van részem, nyolc évi előtanulmány, megfigyelés és kutatás eredménye. De nem ez a siker. Ez csak az alap a jövő sikereihez. Most már itt van a kellő alap, amelyre építeni lehet és én teljes lélekkel ambicionálom ezeknek az arányoknak megfelelő nagy munkát. Ez a kéz, úgylátszik tényleg biztosan irányítja azt a munkát, amelynek méltó elvégzése felelősségteljes abban a pozícióban, ahová katolikus kultúránknak ezt az erődítményét állította a Gondviselés és a katolikus társadalom lelkes készsége. Most tehát megerősített lalakkal, szaporított fegyverzettel, új sáncokkal körülárkolva várát még hathatósabb lehet ennek a végvárunknak a működése, amelynek a katakombáiból előtörő betüáradatnak tisztító hullámokként kell végigseperniök a magyar irodalom mesgyéjén. Persian Ádám. Márc. 15-iki emlékünnepélyek. A pápai szentbenedekrendi főgimnázium tartalmas műsorral ünnepelte meg az 1848-i események emlékét. Az ünnepélyt a Hunyadiinduló nyitotta meg, melyet Szelestey Margit urleány, Szelestey Gyula IV. o. és Szelestey Béla I. o. tanulók adtak elő zongorán nagy gyakorlottsággal, ügyes összjátékban. Az ünnepi beszédet Flóri Oszkár bencés tanár mondta, ki lelkes szavakkal ismertette a nagy nap eseményeit és éles kritikával illette a mai állapotokat. Az ének- és zenekar erőteljes együttes »Talpra magyar«-ja méltó záradéka volt e lendületes szónoklatnak. Józsa Ferenc V. o., Szalmay I^jos VI. oszt., Bertalan Pál I. o., Sulyok Dezső VII. o. tanulók szavalataikkal járultak az ünnepély sikeréhez, Hajdinák Kálmán VII. o. pedig melodrámát adott elő Széptóth Mariska finom zongorakisérete mellett. A »Falu végén kurta kocsma« kezdetű, művészileg kidolgozott ének mindenkinek tettszését megnyerte. A közönség az énekkar Rákóczi-indulójának hangjai mellett oszlott szét. A ref. főiskolai ifjúsági Képzötársulat délelőtt 11 órakor a honvédszobor előtt tartott márciusi ünnepet. A Himnusz eléneklése után Keserű Géza IV. é. pn. szavalta el Bakó Bélának ez alkalomra irt ódáját, Szabó Imre főisk. szenior pedig tüzes beszédet intézett az ünneplő közönséghez. Tóth Sándor VIII. o. t. Talpra magyar-ja és Szózat fejezték be a délelőtti ünnepet. Az esti ünnepély a színházban folyt le. Az ének- és zenekar preciz darabjai (Bercsényi induló, Rákóczi-induló), Bakó Béla I. é. pn. lelkes szavalata és az énekkartól előadott »Uj kuruc nóták« után Herczeg Ferenc 4 felvonásos történelmi színműve került szinre telt ház előtt. A címszerepet Szabó Imre IV. é. pn. játszotta a tőle megszokott szinészi ügyességgel. Horváth Irénke a gyengéd Tisza Ilona, Kiss Iluska a kedves Tisza Jutka és Szelestey Margitka a kóbor cigányleány szerepében nagyon emelték az est sikerét. A férfiszerepek is jó kezekben voltak. Besse Zoltán (Pyber vikárius) változatos arcjátékával, Bakó Béla (Szörényi százados) szines előadásával és Kálnay Károly (palóc) élethű alakításával osztatlan tetszést keltettek. Keserű Géza (Jávorka) kurucnótája is sok tapsot kapott a publikumtól, mely egy magas színvonalú est emlékével hagyta oda a színházat. Az esti előadást táncmulatság követte a Grifl-szálló nagytermében. Az áll. tanítóképzőben. Az állami tanítóképző tornaterme rég nem látott akkora néptömeget, mint vasárnap délután. A közönség oly hatalmas számban jelent meg, hogy a rendezőség várakozását jóval felülmulta. s ugyancsak próbára tette a rendezőket. Pont 3 órára a terem zsúfolásig megtelt. A műsort Szügyinek »Fohász« c. vegyes énekkara nyitotta meg, melyet a nagy zenekar kisért. Ezután Szabó Ede, IV. éves növ. lépett a pódiumra, ki ügyesen megszerkesztett és kifogástalan előadással elmondott ünnepi beszédével ismételten a közönség köztetszését érdemelte ki. A beszéd után a nagy énekkar Dr. Szőllőssynek »Talpra magyar«-ját énekelte el, mire Polonyi István, IV. éves növ. Kistelekynek »Dobog-e még szived?« c. költeményét szavalta el szokott nyugodtságával és jó hangsúlyozásával. Utána következett Farkasnak »A vén cigány« cimü melodrámája, melyet Loos János, III. éves növ. szavalt s osztálytársainak zenekara kisért. A következő szám Váradynak »Petőfi visszatér« c. költeménye volt, melyet Domonkos Kálmán II. éves növ. szavalt. A műsort a Lengyel Gyula tanár ur által hangszerelt Induló rekesztette be s a közönség a legnagyobb megelégedéssel távozott. A Felsővárosi Kat Olvasókör ünnepélye délután fél 4 órakor kezdődött a köri helyiség nagytermében, melyet igazán zsúfolásig megtöltött a lelkes hallgatóság. A sikerült programmot a köri dalkörnek művészien kidolgozott énekszámai töltötték meg márciusi, tüzes hangulattal — egyaránt dicsérve a lelkes dalfiakat s buzgó vezetőjüket. Az ünnepi beszédet Blazovich Jákó bencés tanár mondotta lobogó tűzzel, elragadó erővel magasztalva a minden országok támaszát, talpkövét: a tiszta erkölcsöt. A Talpra