Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-03-08 / 10. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914« március 22. 12. szám. PAPA Szépirodalmi, közgazda.sa^i és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 Egyes szám ára 26 filléi A lap megjelenik minden vasárnap. K A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajn óczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Közgyűlés előtt. Akik a társadalom bajai felett szemlét tartanak, rendesen azt találják a bajok forrásainál, hogy kiveszett az emberi lélekből — és így a társadalmi felfogásból is — az ideálizmus. Túlságosan kalmár szellem lengi át a szivek belsejét és nagyon hódít a számoló képességek legáltalánosabbja: a pénzolvasás és az egyes társadalmi szolgáltatások átszámítása pénzértékre. Hát lehet, hogy igazuk van ezeknek a szemléknek, de éppen úgy mondhatjuk azt is, hogy bizony nincs igazuk. Az állítás helyessége azon fordul meg, hogy mit értünk ideálizmuson. Én inkább azt szeretném konstatálni, hogy túlságosan ideálisták vagyunk. Kevés bennünk a reális életfelfogás. Társadalmunk kalmár szelleme, amely mindenek mértéke gyanánt a várható anyagi hasznot tekinti: nem elég általános és nem eléggé reális. Nincs benne mélyebb belátás. Nem tud megszabadulni attól az árnyalattól, amely a szemlélőben felidézi annak a közmondásnak az emlékezetét: »jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok«. Vagyis haszonnak csak azt tartjuk, ami hamarosan kezünkbe jut; amiért nem kell soká várni s nem kell tovább küzdeni. így aztán a józan reálizmussal, a helyes és okos praktikussággal ellentétbe jutunk. Mert sokszor igazán túzokot hagyunk elrepülni mellettünk, amig verébfogással bíbelődünk. Beérjük ma kicsinyes eredménnyel; megelégszünk gyenge sikerrel oly esetekben, amikor egy csekély tovább várni tudás és munkatöbblet hatványozott sikert jelentene, aránytalanul nagyobb hasznunkra válnék. Ezzel szemben csak az irgalmatlan reálizmus és s zámolni tudás segít és ezt ki kell terjesztenünk minden vállalkozásunkra; ezt alkalmaznunk kell minden ügyünk életrevalóságának megállapításánál. Mert különben légvárakat építünk, amikor azt hisszük, hogy tervszerűen járunk el; tékozlást és pazarlást viszünk végbe saját legértékesebb javaink között, amikor azt hisszük, hogy kaján számítás és alacsony önzés dolgozik bennünk. Érdekes dolog, hogy hatalmas részvénytársaságok, nagy pénzzel dolgozó iparvállalatok mily hamar és könynyen alakulnak, mihelyt egy éles szellem a mathematika segélyével meggyőzte az embereket arról, hogy a tőkének belefektetése nem jár kockázattal és a közönségesnél nagyobb kamat várható. Ezzel szemben milyen nehéz egy látszólag szellemi rendeltetéssel biró egyesülést létrehozni és annak gyakorlati hasznáról akár csak az érdekelteket is meggyőzni. És még mennyivel nehezebb egy ilyen tömörülés életképességét biztosítani, ha mindjárt a tömörülők és érdeklődők már együtt vannak is. A haszon első pillanaira nem felötlő. Azonnal nem lehet minden esetben felvenni az osztalékot. Az az okoskodási eljárás és szellemi művelet, amely ennek sikerét pénznyelvre teszi át nem oly könnyű, mint az alsóbb mathematika s azért sok ember előtt hitelét vesztette. TÁRCA. Porba vert és meg nem esókolt kenyér. Balatonfüreden töltöttem egyszer szüreti szabad időmet. Mikor még nem vonaton jártak a veszprémiek, hanem fogaton rándultak le a Balatonpartra. A diákok meg gyalog. Szép, szelid napsütéses őszi délelőtt értem oda. A nyaralás véget ért. A parti korzó elhagyott volt. Egy két kései vendéget csak a szép ősz, vagy a szüret tartott vissza, vagy csalogatott oda. Az őszi napsütésben lassan ringott a viz. A déli hajóérkezésre vártunk néhányan. Mikor az egyetlen utas jól szemügyre véve eltűnt a fasorban, ebédelni mentünk. Este felé beborult az ég. Hideg szél süvített a fák közt. A Balaton megmozdult. Eleinte csak borzongott, aztán vad hullámzásba kezdett A csónakok orrukkal iordultak szembe a hullámokkal és ketté vágták őket. A part kövei meg-megremegtek az erős hullámveréstől. Csattant a viz a kövek lyukaiban. S a sok csattanás fülsiketítő zajjá olvadt össze . . . Ahol homokos partot ért a hullám, neki-neki futott, mintha ki akarna lutni medréből. S piszkos habot dobott mindig a partra. Tihany felé a nád sejtelmesen zizegett. Titkos hangok keltek benne és a rémület látszott közte meghúzódni. Gyorsan sötétedett . . . A mólóhoz közel egy pad állott. A falevelek lefödték környékét és sárgás, vöröses, elkapott fénysávokat vetett rájuk a móló egyetlen égő petróleum-lámpája. A padon huszonöt évesnek látszó fiatalember ült. Behunyt szemmel hallgatta a szelet, meg a hullámokat. Búsan cigarettázott. Látásból már régen ismertem. Sok mindenfelé volt vele találkozásom. Most sem lepett meg látása. S mellé telepedtem. Csak közvetlen közelből, a levelek zörgéséről és a pad megbillenéséből vette észre, hogy leültem melléje. Nem láttam a gyér világosságban szeme felvillanását. Alig törődött velem . . . Jó hosszú ideig ültem mellette. Aztán megszólítottam. Lassú, halk beszédű ember volt. A viharban alig hallható hangon beszélt. De úgy megfelelt szavai szaggatottsága hangja bús rezgésének, hogy szinte fokozta szavai súlyát hangja többszöri elhalása. Egyszer csak múltja, gyermekkora elmesélésébe fogott. — Csúnya gyermek voltam. És beteges. Egy-egy évben egyharmad év fekvésben telt el. De jó beteg voltam. Anyám szokta ezt mondani. Hiszen nem jajgattam sem ő utána, sem más után. Nem panaszkodtam én soha, ha félnapig magamra hagytak is. Feküdtem csendesen. Egyedül gondolataimmal. Azokkal a testi bajok, betegségek és rútságom rámvonta, rossz bánásmód szülte gondolatokkal. Visszavonult, magamba zárkózott lettem. Sok keserűségen estem át s csak az alamuszi név kedveskedését hallottam. Milyen szemekkel néztem az emberekre, képzelheti. Hiszen ezért kaptam a sunyi nevet. Pedig nem voltam alattomos. Csak titkaim voltak. Lelket