Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-12-25 / 52. szám

1914 november 22. PÁPA ÉS VIDÉKE is az angyali melódia Mily örömmel tudnának odakuporogni a kis csillogó karácsonyfa mellé Bezzeg, mondogatnák: — Ez már aztán karácsonyest! Hó is van, fönn a csillagos égbolt s itt a tábortüzek mellett érezzük csak igazán, hogy egyek vagyunk Istenünk és hazánk Szeretetében. Távol vannak szeretteink, de e karácsonyfa világosságánál érezzük, hogy a lelkük itt van s velünk együtt érez. Igen, így volna szép a karássonyest ott a lövészárkokban. S talán nincs így? Nem ilyen volt? De igen, szivem súgja igy! Kigyulladtak a lövészárkok kigyóvonalain, táborok mentén a karácsonyfa pislogó gyertyái Az otthon édes tájairól vándoroltak e fácskák oda a véres harcmezőre. Ráaggattuk szivünk szeretetét, sok, sok édes üzenetet Ez a fácska forrasztotta össze itthonmaradottak és a harcmezőn küzdők lelkeit szent Karácsony éjjelén. Ez a fácska beszélt nekik is, nekünk is, hogy bízzunk 0 benne, Ki meggyőzte a világot. Ez a fácska enyhítette a nélkülözés fájdalmait a viszontlátás reményével. Ez a fácska szuggerálta mindnyájunk lelkébe azt az érzést, hogy a békének be kell következnie S mi, mikor meleg szobánkban kényelmes alvásra hajtottuk fejünket a szent vigilián, nem az volt-e az álmunk, amiről a költő énekel? Hogyha dúl is, vérbe fúl is Békeszerző fegyverük: Bennük éljen égi béke, Kicsi Jézus, légy velük. Pedig ez nem is volt álom, hanem maga a valóság. A lövészárkok között járt az Ur a szent vigilián. Ezért pislogott annyi gyertya, ezért pirosodtak ki az arcok a boldogság pirosságával s ezért hangzott vitézeink ajkairól harci nóták helyett az angyalok éneke: Dicsőség! Dicsőség! Mennyben az Istennek Békesség! Békesség Földön az embernek. Szent Benedek és a művészetek. A bencés rend művészi tevékenysége. Korunk művészetkutatása nem elégszik meg azzal, hogy az egyes művészek munkáját gyűjti össze és így a művészettörténetet a legfontosabb tényezők, az alkotó egyéniségek működése alapján világítja meg, hanem kutatását más szempontokra is kiterjeszti és a szempontok különfélesége szerint hol a tárgy, hol a kor, hol a mecénás, hol a stilus, hol az anyag és a cél szerepét állapítja meg a művészi tevékenységben. A vallásos művészet felkutatásában is érvényesülnek a különféle szempontok. Kivált a német irodalomban jelenik meg sok mű, mely a művészet ezen sokáig legfontosabb terrenumát állítja elénk; a múlthoz fordúi, hogy irányítást, vezető gondolatokat adjon a vallásos művészet esztétikusainak, akik mintha bizonytalanságban lennének a vallásos művészet elveinek a modern művészetre való alkalmazásában. A német irodalom a legutóbbi években kitűnő monográfiákat nyújtott a vallásos művészet tárgyairól. Sorra jelentek meg művek, melyek az Üdvözítőt, a Boldogságos Szüzet, az Eucharistiát, a szenteket, Sz. Ágostont, Sz. Ferencet, Sz. Domonkost mutatták be a művészet megvilágításában. Most jelent meg a clervauxi Sz. Móricról elnevezett bencés apátság kiadásában a kolostor több tagjának közreműködésével egy az alázatosság öntötte el lelkét, mint akkor, mikor a gyóntatószék rácsánál látta a csodákat . . . Igen a csodákat! Az ő ajkáról Krisztus hangja szólott, az ő szívében Krisztusi tüz égett ott a gyóntatószékben. O egészen Krisztus volt. A lelkeket új életre támasztó Krisztus. Az ő szavára a Magdolnák Jánosokká, a lápvirágok liliommá, a tékozló fiuk inegtérőkké váltak. A tisztákat odatüzte Krisztus keblére, a szenvedők szívébe belevéste Jézus szenvedő arcát. A nagyratörő lelkeknek átadta modellül a legtisztább eszményt. Amely városban megjelent, ott fényt hintett, de nem muló lidércfényt, fellobbanó szalmalángot. O eltávozott, de a lelkekben ott maradt a Krisztusi tűz: »a flamma ignis«. Csalódás is érte, hisz az Ur akarta, hogy ismerje a szenvedéseket is. Mert van-e nagyobb szenvedés egy pásztornak, mint ha elhagyja nyája. Oh igen, akadtak sivár lelkek, kérges szívek, akik nemhogy hozzá simultak volna, hanem elfordultak tőle. Megállt itt a haldokló gondolata s könnycsepp tódul a már félig lezárt szempillára, őrangyala szeretettel fogja fel, mint •drága gyöngyöt, hisz már sok oly könnycsepp vált az angyal kezében gyönggyé. Fölé hajol az angyal és vigasztalja. Hűséges szolgája az Urnák, béke neked. Hadd a szomorú emlékeket. A te lelkedhez nem tapad egy lélek veszte sem. Hadd a pusztulókat s örvendj az örvendőkkel! Hallod az éjféli mise kezdetét ?! Gloria in excelsis Deo. Az üvegesedő szemek lezáródtak, a szív még pihegett, de a lélek már a menny ajtajához ért. Betekintett ... Oh mily csodás mystikus kép tárult elé. Nem az igazságot osztó biró képét látta. Egy másik képet, a betlehemi képet. A gyermeke fölé hajló karcsú szüzet, a kígyót tipró Immakulátát és a jászolból felé nyúlt egy parányi kacsó: az isteni babus kicsi keze, hogy átölelje az érkező szolgának lelkét. Látja az angyalok dicsérő karát, a szentek hódoló seregét, de látja gyermekeit is, lelki gyermekeit, a Magdolnákat, a Jánosokat, a szenvedésben megdicsőülteket, a küzdelemben győzőket, akiknek ő nyitá fel a mennynek kapuját. Im jönnek, indulnak fogadására, hogy odakísérjék Atyjukat a jászol elé. »Misereatur tui omnipotens Deus«. Feltör még az ima hangja s a szerzetes megdicsőült lelke égbe száll. Az éjféli miséről hazatérők szemei egy megdicsőült lélek mosolyát találták meghalt társuk ajakán. nagyértékű művészettörténeti monographia,*) mely Sz. Benedeket mutatja be a festészetben. A mű méltán tarthat igényt a művelt közönség érdeklődésére; értékes dokumentuma ugyanis a nagy rendalapító sokoldalú szellemének, mely nemcsak a vallásos életben, a Nyugat kulturális, társadalmi életében, hanem művészetében is mély nyomokat hagyott. Sz. Benedek sokoldalú jelleme és hatása adja meg ennek a műnek is a jelentőségét, mely nem szorítkozik pusztán rendjére, miként Sz. Benedek szelleme se maradt meg pusztán fiaiban, hanem működésük révén éreztette és érezteti hatását az egész Egyházban. * * * Önkénytelenül is fölmerül e művel való foglalkozás közben a nyugati szerzetesek Patriarchájának nagy jelentősége a művészettörténetben. A mű ugyan csak egy kis részét mutatja be annak a művészi tevékenységnek, mely a Szent személyéhez kapcsolódik. A képzőművészet másik két ága, az építészet és a szobrászat, valamint a többi művészetek itt még most szóhoz sem jutnak. Egészen figyelmen kívül marad továbbá a Szent közvetett hatása a művészetekre az ő szellemét továbbfejlesztő rendje által. Ez az utóbbi pedig tán a legfontosabb a művészettörténet szempontjából; sajnos, Sz. Benedeknek és rendjének művészettörténeti jelentősége a legtöbb helyen nincsen eléggé kidomborítva; erről a kérdésről még nem jelent meg a dolog mélyére ható tanulmány és a művészettörténeti könyvek se emelik ezt annyira ki, mint pl. a koldulórendek hatását. Pedig e kérdés megoldása megmagyarázza részben azt is, hogy mért oly népszerű, kedves alakja Szent Benedek a festészetnek, mért nyúlnak a művészek oly gyakran N. Sz. Gergely dialógusaihoz, hogy a Szent életébe behatolhassanak és dicsőségét művészetük révén is emeljék. Ép azért, mert Sz. Benedeknek oly közeli vonatkozását vannak a művészetekhez, mert az ő szelleme sokáig irányította a művészeteket fiai által, a művészek kegyelettel tekintettek fel a nagy Patriarchára és ez a pietás vezette ecsetjüket, mikor arcvonásait festették; ép úgy, miként Giotto vagy — hogy modern művészt említsek — Kunz ecsetjét, mikor az assisii poverellonak állítottak művészi emléket. Aki a Fiorettit olvassa, az könnyen megérti, mért is csüngött a trecento és a későbbi korok művészete oly rajongással a nagy koldús életén; aki a Tioretti rajongó természetszeretetébe belemélyed, annak szemében nem probléma többé, mért váltotta fel a természettel erőszakosan bánó gótikát a renaissance. Első pillantásra se a Sz. Regulában, se Sz. Gergely dialógusaiban (De Vita S. P. Benedicti, 1. II. Dialogorum) nem találjuk meg azokat a mozzanatokat, melyek olyan lendületet adhatnának a művészi fellogásnak, mint a Fioretti. A Sz. Regula ugyan már beszél a kolostor mesterembereiről és művészeiről, de irányelvet csak egyet ad nekik: cum omni humilitate faciant ipsas artes (c. LVII.J. Sz. Benedek éleslátása csodálatosan *) Der hl. Benedikt in der Kunst. I. Der hl. Benedikt in der Malerei Veröffentlicht von der Abtei Sankt Mauritius, Clerf, (Luxemburg) B. Kühlens Kunstverlag. M. Gladbach.