Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-12-25 / 52. szám

4. PÁPA ES VIDÉKE. 1914 december 25. nyilatkozik ebben a sorban; ennél gyakorlatibb figyelmeztetést ritkán kaptak művészek. A Dialogusok XXII. fejezetében említi Sz. Gergely azt az érdekes eseményt, hogy Sz. Benedek álomban közli a terraciani szerzetesek fejével megépítendő kolostoruk terv-rajzát. A Szent tehát maga is gyakorlott építőmester volt. Elseje azoknak, akik egész a legújabb időkig kiváltak rendjében e téren. Rendjének ép az építésben vannak legnagyobb érdemei; a templomépítés egész a 12. sz. végéig majdnem kizárólag szerzeteseinek kezében volt. A művészettörténet bemutatja azokat a fönséges román templomokat, művészi kolostorokat, melyeket a bencések építettek. Maga a román stílus remek megérzékítése a szerzetes szellemnek; az a zártság, magábavonultság, egyszerűség, mysticus mélység és homály, az az alázatos meghajlás, mely ezeket a templomokat, ezeket a kolostorokat, kivált keresztfolyosóikon, áthatja, mind-mind kőbe vésése a Sz. Regula szerzetes erényeinek. A középkor bencéseinek műizlését még mindig dicsérik azok a remek egyházak, melyeket nagyrészt kezük munkájával építettek és szereltek fel. Nagy feladat volna sorra venni a külföldi műemlékeket, elég legyen, ha hazánk remek apátsági templomaira hivatkozunk: a pannonhalmi székesegyházra, a jaáki, lébényi, deáki-i templomokra és a tihanyi altemplomra. És hány elpusztúlt az idők viharaiban! Az építőművészet intenzív felkarolását a bencés rendben eléggé bizonyítja az a tény, hogy sok középkori monostorban építő iskolák alakultak. Igy volt ez a világhírű cluny-i monostorban; a hirsaui iskolának művei még manap is nagy számban maradtak fenn. Építőiskola volt Cörveyben, Fuldában és St. Gallenben. Ezek az iskolák román stílusban dolgoztak. A koragót stílusban Suger apát alkotott remeket; műve, a SaintDeuys-i apátság, a francia királyok temetkezési helye, sokáig mint a gótika kiindulópontja szerepelt a művészethistorikusoknál. — Bár idők folyamán a bencés rend elvesztette ezt a vezető szerepét és nagy beiolyását, a művészi érzék, a művészetek felkarolása mindig jellemző vonása maradt. Aki az osztrák, még álló, (Melk, Göttweig, Seitenstetten) továbbá a német szekularizált kolostorokat ismeri, bámulattal tekinthet arra a művészi pompára, melyet a barokk stilus ezekben felszínre hozott. És ez a szellem nyilvánult meg a XIX. században is, mikor a rend szolgálatára oly épületek emelkedtek, mint a müncheni Bonifatius-basilika; ez élteti a beuroni művésziskolát is, mely az építészetben is alkotott, bár kisméretű remeket: a beuroni Sz. Mór kápolnát. Hogy ennek a rövid vázlatnak harmonikus legyen a bezárása: A tavaly meghalt H. Hemptinne gróf, a rend primásapátja maga is építőtehetség volt — miként Sz. Benedek is. Három gyönyörű épületet tervezett: a maredsous-i és a louvain-i apátságokat és a római Anselmianumot, mely Kuhn OSB., a jelenleg élő legkitűnőbb kath. művészethistorikus szerint Rómának az utolsó harminc évben épült intézményei közt a legjobban sikerült épülete Az építőművészettel való bebató foglalkozás természetszerűen hozta magával, hogy a bencés rend a képzőművészetek egyéb ágaiban és az iparművészetben is élénk tevékenységet fejtett ki. A képfaragással korán foglalkoztak már bencések. A legrégibb bencés szobrászok, akikről történeti feljegyzésből értesülünk, Iscurich és Ratger, kiknek elseje fából, másika kőből faragta szobrait St. Gallenben, (836-ig.) — A nagyszámban keletkező templomokat lel kellett szerelni; akkoriban még a kultura jóformán egészen a kolostorokba szorult; nem fordulhattak idegen művészekhez. Igy magukra a szerzetesekre hárult az a feladat, hogy oltárokat, szószékeket, kórust készítsenek, szobrokkal díszítsék az egyházakat, arany-, ezüstmunkákkal emeljék az Isten tiszteletének fényét. Ez az élénk művészmunka kivált Triesben, Kölnben, Tegernseeben, Hildesheimben teremtett remekeket; sajnos, a kolostoroknak a mult század elején való pusztulása ezen emlékek pusztulását is maga után vonta. Kufár kezekre kerültek azok az arany-, ezüst-, elefántcsontmunkák, ereklyetartók, művészi könyvtáblák, a kolostori művészet egyéb emlékei, melyeket imádságos lélek hozott létre az Isten dicsőségére; a szekularizálók barbár keze egy csapással tönkretette azt a munkát, melyet ájtatos kultúrtényezői a középkornak századokon keresztül fejlesztettek. Az állami muzeumokban alig néhány remekműre bukkanunk; a többi eltűnt, mikor jogtalan foglalók kezébe jutott. Több emléke maradt már a bencések festészetének. A megmaradt román kolostori templomokban nagyon gyakran találkozunk falfestményekkel, melyek többnyire maguktól a szerzetesektől származnak. Igaz, hogy a mai ember vállvonogatva megy el a primitiv technikájú, távlatnélküli, erősebb színhatás és kompoziciónélkül való festmények mellett. Azok az élettelen román arctipusok, az az öregség, mely sohase tud a viruló ifjúságba átcsapni, mint a gótikában, nem tudnak erősebb érzéseket kiváltani bennünk. A bizánci modor sokáig tartja rabigában a nyugati művészetet is és csak a gbtika, még inkább a renoissance számol le vele. Bár nem képvisel ez a román testőművészet oly magas esztétikai értéket, mint a későbbi korok festményei, mégis megvan az az értéke, amely minden kiindulásban megtalálható. A katakombákhoz képest ez a festés is sok irányban fejlődést jelent, pedig figyelembe kell vennünk, hogy a katakombák keresztény művészei virágzó kulturális központokban alkottak, nem úgy, mint a román kor művészei. Az első bencés festőiskola St. Gallenben alakult a 9. században. Nálánál sokkal nagyobb a jelentősége a reichenaui iskolának, melynek művei Konstanz környékén mai napig láthatók. Ez az iskola összeköttetésben volt Montecassino művésziskolájával, mely utolsó fölvillanása az őskeresztény-római művészetnek. A 10. és 11. században Echternachban és Prüfeningben virágzanak kolostori művésziskolák. Ez a tradíció sohase halt ki teljesen a rendben; korunkban a beuroni művésziskola képviseli érdekes műveivel a bencések vallásos művészi tradícióját. Az a kérdés már most, mennyire vezethető ez a művészi tevékenység a rendalapító Sz. Benedekre vissza. Hiszen ő sehol se irja elő, hogy szerzetesei művészetekkel íoglalkozzanak, sehol se beszél az építők, szobrászok, festők kötelességeiről. Lehet-e tehát rendje e működésében oly vonást látni, mely ha nem is kifejezetten, de bennfoglaltan őrá vezethető vissza? Már az a tény, hogy a művészkedés rendjének majdnem általános jellemvonása, arra enged következtetni, hogy neki ebben föltétlenül része van. Hiszen különben rendje oly jellemvonással gazdagodott volna, amely általános és mégse tartozik az alapítótól megállapított tulajdonságokhoz. De egészen világosan is kitűnik, hogy ennek a tevékenységnek .voltakép Sz. Benedek adta meg az első lökést, ha figyelembe vesszük a motívumot, mért foglalkozott a bencés rend művészetekkel. A cél majdnem mindenütt vallási, sőt liturgikus, az Istentisztelethez tartozó. Az Istentisztelet fénye, méltósága követelte a rendtől, hogy necsak a liturgiát és a korális éneket fejlessze, hanem gondoskodjék a liturgia méltó keretéről is, tzt a célt pedig Szent Benedek adta rendjének s így természetszerűleg ráutalta arra a tevékenységre, mely ennek a célnak elérésére okvetetlenül szükséges. Ez az oka, hogy mai napig vezető szerepet játszik a bencés rend a liturgia és a vele kapcsolatos művészetek felkarolásában;, az ilyen irányú római bizottságokban bencés a tagok többsége (mint a choralis ének reformbizottságában); a beuroni bencés művésziskolát pedig X. Pius pápa legmagasabb elismerésében részesítette, megállapítva róla,, hogy teljesen illik a liturgia fönségéhez és kiválóan szolgál a katholikus kultusz díszére. És ezek után visszatérhetünk arra a gondolatra, hogy Sz. Benedekre a művésznek is kegyelettel kell tekintenie; ez a kegyelet kell hogy vezesse akkor, amikor vele foglalkozik, amikor az ő hatalmas jellemét akarja megérzékíteni. Tovább is mehetünk: a hála megkívánja,, hogy a művészet vissza-visszatérjen annak az alakjához, aki a legmagasztosabb művészetnek,, a liturgikus, istentiszteleti célú művészetnek olyan pártfogója, előmozdítója volt. Mennyire valósult meg a művészettörténetben ez a követelmény? A clervausi bencések műve: Der hl, Benedikt in der Malerei, megadja a feleletet e kérdésre, igaz hogy csak a festőművészst nevében. Innsbruck, 1914 dec. Kühár Flóris. = Jóváhagyott határozatok. A m. héten tartott vármegyei közgyűlés jóváhagyta városunk 1915. évi házipénztári költségelőirányzatát, úgyszintén a hadikölcsönjegyzést határozatát és a módosított építészeti szabályrendeletét. — Jogerőre emelkedett határozat. Pápa város 1913. évi zárószámadása tárgyában hozott közgyűlési határozat jogerőre emelkedett.