Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-09-06 / 36. szám

X. évfolyam. Pápa, 1914* szeptember 6. 36. szám. _ _ _ Szépirodalmi, közvazdaságj és társadalmi hetilap, A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. A Pápai Katholikus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 26 fillér. Felelős szerkesztő. Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, A lap megjelenik minden vasárnap. Kecskés Lajos. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. XV. Benedek. Az ágyudörgéstől hangos Európa egy pillanatra mintha elcsöndesednék. Mintha a világ nemzeteinek figyelmét hirtelen lekötné a Rómából szerteröpült hir: Habemus papam — van pápánk, s tekintetük a háborúk szintere helyett Róma felé fordulna, ahol az elhunyt X. Pius helyett új egyházfó't nyert Krisztus anyaszentegyháza, új atyát a hivők serege, új vezetőt az evangélium hirdetői, új birtokost sz. Péter elárvult széke . . . Habemus papam . . . van pápánk! Ezt jelentették a Vatikán előtt szorongó néptömegeknek csütörtök délelőtt. Ezt a hirt vitte széjjel szelek szárnvánál sebesebben a táviró. Széjjel az egész világra. Mert mindenütt vannak, kik X. Piusban Egyházuk fejét vesztették. Mindenütt vannak katholikusok, akik imádkozó lélekkel kértek maguknak új pápát, annak helyébe, aki elköltözött. És kaptak. Hamar kaptak. Mintha csak az isteni Gondviselés e vészes napokban jobban aggódott volna rólunk. Mintha csak meg akarták volna mutatni a bíboros testület tagjai, hogy mig egész Európa fegyverben áll s a művelt világból elköltözött az egyetértés és béke: addig ők hamar megegyezésre jutottak. Noha fontos dolognak kellett tekintetünk politikailag is az új pápa személyét. Noha a kívül duló ellenségeskedés hangulatából vihettek be a szivek magukkal valamit még a bibor alatt is a konklávé zárt ajtai mögé. Van pápánk: XV. Benedek. Mig az őszre íordult idő megsárgítja a faleveleket s letarolja a mezők zöld birodalmát, addig az Egyház fáján új hajtást fakasztott. Hatalmas vezérágat Delia Chiesa Jakab személyében, akit a bíborosok testülete a pápai trónra méltónak és alkalmasnak itélt s aki XV. Benedek néven koronáztatja magát az Egyház fejévé a hármas pápai koronával. Istenem! Miért kutatnánk mi most új Atyánk életkörülményei után? Miért izgatna bennünket az, hogy lesz-e változás az ő trónraléptével Egyházunk kormányzásában ? Miért látnánk csodálatost abban, hogy nem az emlegetettek közül került ki, vagy hogy Rampolla szellemi köréhez tartozott Delia Chiesa bíboros, az új pápa ? Miért keresnénk eddigi pályafutásában szempontokat, melyekből teljesen értéktelen következtetéseket vonhatnánk a jövőre ? Mindez bennünket most hogyan érdekelne ? Nekünk csak egy érzésünk van és ez az örömé! Egy bizodalmunk s ezt fenntartás nélkül ráruházzuk Krisztus Urunk új helytartójára XV. Benedekre. Egy vágyunk: vezérelje a Szentlélek Úristen mindnyájunk javára! Egy kívánságunk: szeressen bennünket úgy, mint a megboldogult! Egy kötelességünk, hogy ragaszkodjunk Hozzá! Hozzá, a Vatikán új foglyához, sz. Péter új utódához! Tudjuk biztosan, hogy a mai áldatlan európai viszonyoknak egyszer vége szakad. De azért mégis örömnap lesz mindnyájunknak az a nap, melyen ez bekövetkezik . . . Tudtuk, hogy X. Pius helyett kapunk majd új pápát. S most, hogy a bolognai bíboros püspök XV. Benedek néven Egyházunk fejévé lett: öröm kelt, mégis nagy öröm kelt szivünkben! Legyenek e sorok az örömnek szentelve. Hirdesse ez öröm az egész világnak azt a ragaszkodást, mely szivünket Egyházunk fejéhez füzi. Áldja meg a Mindenható örömünk okát: XV. Benedeket, az új pápát!