Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-16 / 33. szám

1914 augusztus 16. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. egyesület volt. A hallgatók segélyezésére 5900 K fordíttatott. A főgimnázium tanári karának tagjai legnagyobb részben a régiek voltak. A beiratkozások szept. 1—4. napjain voltak. Ezen idő alatt 625 tanuló iratkozott be. A tanulók elosztása az egyes osztályokban arányos volt, csak a VI. (64) és VII. (65) o.-ban haladta meg a törvényes létszámot. Más intézetből 36 tanuló jött. A tanév ünnepélyes megnyitása szept. 5.-én, bezárása junius 14.-én volt. A vallásos érzést ápolták a tanítványokban, mert »akinek szivében ott van az igazi vallásosság, legyen bármilyen hiten is, az erkölcstelen ember nem lehet soha«. A vallásos érzés erősítésére szolgált a Konfirmált Ifjak Egyesülete. Kiváló figyelemmel kisérték a tanulóknak iskolán kivül való életét. Ennek ellenőrzésére van az ifjúsági felügyelőség. A főgimnáziumi tanulók számára internátust nyitott meg 1912 szept. 1-én az egyházkerület, egyelőre I—IV. o. tanulóknak. Az intézetet a hivatalos látogatáson kivül számos előkelő vendég látogatta meg. A tanulók ismeretkörének tágítására több kisebb s három nagyobb kirándulást rendeztek és pedig a Tátrába, Sárvárra—Ikervárra és Kőszeg—Lékára. A testi nevelés előmozdítása céljából is megtettek minden telhetőt: játékdélutánok tartattak, korcsolyáztak, fürödtek, táncoltak, vívtak, katonai lövészkiképzésben részesültek a növendékek. Az egészségállapot általában kedvező volt. Haláleset nem veit. A hazafias és vallásos érzés erősítésére szolgáltak az iskolai ünnepélyek, melyeket 5 alkalommal tartottak. A tanári kar 23 tagból állott. A tanulóknak elengedett tandíj összege 7680 korona volt, köztartási segély és elengedett köztartási díj 7653 K-t tett ki, azonkívül a jövőre való buzdításul kisebb jutalmakat osztottak ki olyan tanulók között, akik egyik-másik, főleg rendkívüli tárgy tanulásában nagyobb szorgalmat fejtettek ki s kiváló ügyességet tanúsítottak. Az ifjúság kebelében a következő egyesületek állottak fönn: Főgimnáziumi Sakkor, Ifjúsági Segítő-Egyesület, A Konfirmált Ifjak Egyesülete, Tornakör. Az alsó négy osztályban minden osztálynak külön könyvtára van. A szertárak szépen gyarapodtak. Vizsgálatot tett összesen 601 tanuló, kik közül felsőbb osztályba felléphet 511 (86%), javíthat 63 (9%), ismételhet 26 (4%), nem ismételhet 1. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 44 tanuló, kik közöl jelesen érett lett 5, jól érett 12, egyszerűen érett 20, javító vizsgálatra utasíttatott 7. A főiskolai ifjúság önmunkásságát szolgálta a Főiskolai Énekkar, Főiskolai gyorsírókor, Ifjúsági képzőtársulat, Főiskolai Zenekar stb. egyesületek. A főiskolai könyvtár szaporulata eléggé jelentékeny: 1432 darab. A főiskolai köztartáson 403 egyén nyert élelmezést. A főiskolai ösztöndíjak és alapítványok kamatainak kiosztása s a jövő tanévre szóló értesítés fejezi be a díszesen kiállított, 219 oldalra terjedő vaskos értesítőt, melyet dr. Thury Etele theol. akadémiai és Faragó János főgimnáziumi igazgatók szerkesztettek. K-s. Kritika a kritikáról. A P. és V. mult számaiban egy hosszabb cikkben s rövidebb megjegyzésekben bírálatot fűz az iskolaszék julius 5.-i gyűlésének eljárásához. Nem harcias ellenkritikát akarok irni. Nemzetünk nagy megpróbáltatása idején kicsinyes viszálykodásainknak még az árnyékát is kerülnie kell minden becsületes embernek. Egyébként is eló're kell bocsátanom: ha itthon lehettem volna megszavaztam volna a tanítók kérelmét s nem járultam volna hozzá az igazgató letételéhez. De ami taktikájukat és hangjuk elkeseredett voltát illeti, mégis van szavam az említett kritikákhoz. Bármennyire is fontosnak tartom az egyesek és az egyes intézmények ügyét, az én szememben mégis legfőbb az általános katholikus érdek. Ez az általános katholikus érdek pedig azt kívánja, hogy a mi bizalmas családi ügyeinket-bajainkat ne a nagy nyilvánosság előtt vitassuk meg. Sokan vagyunk e hazában, de e városban is, kik más-más világnézet zászlaja alá csoportosulva, más-más uton-módon küzködünk a magunk és édes hazánk boldogulásáért. Es az egyes csoportok a múltban — sajnos — akárhányszor álltak egymással szemben, mint ellenfelek. Tehát ebből a szempontból sem okos dolog, ha az esetleges ellenfelek egyike kiáltva mutogatja a maga sebezhető helyeit. Elég szemes ahhoz a többi ellenfél, hogy kikutassa magától is. Nézetem szerint sokkal helyesebb volna, ha azok az urak, kik a katholikus életet figyelemmel kisérik, kényesebb, szinte személyes izű kritikájukat, esetleg indítványukat írásban terjesztenék az iskolaszék elé s alkalomadtán a katholikus körök értekezletein tennék bizalmas megbeszélés tárgyává. Rajtunk kivül még három felekezet s három lap van Pápán, de egyikről és egyikből sem szivárog ki semmi intimitás. Ne értsenek félre! Nem a befejezett és nyilvánvaló tények nyilt és objektiv kritikája ellen beszélek én, de volt, mikor fölkészülve a nagy útra, búcsút mondott az öregeknek s a falunak. Az öreg Burkusék tehát egyedül maradtak. A hosszú téli estéken a kandalló lobogó fényében olvasgatták a leveleket, melyeket a fiatalok küldtek hébe-korba; elolvasták őket egyszer, kétszer, sokszor, hisz oly jól esett öreg szivüknek az a tudat, hogy gyermekeik jól érzik magukat, hogy már van egy kis megtakarított pénzecskéjük is s ha ily jól megy a kereset, akkor nemsokára haza is jönnek. Hanem egyszer csak, mintha valami nagy szerencsétlenségben elpusztultak volna, hirt sem adtak magukról a fiatalok. Hiába leste Ágnes asszony naponkint a postát, nem jött levél Amerikából. Ágnes néni szinte kétségbeesett a fia sorsa felől, az öreg Burkus meg csak a gazdaságát sajnálta, hogy lassankint egészen leapad, mert hiába, az ő öreg teste már nem való az erős munkába, a napszámos meg igen sokba kerül. — Nagy szükség volna már a Józsi két munkabíró kezére, de Isten tudja, hogy él-e még ? — sóhajtott nem egyszer az öreg. S a húsvéti szent időkre, két évre rá, hogy a Teri is kiment, megjött a felelet erre a fogas kérdésre. A posta hozta s a Józsi küldte. De mily keserves felelet volt ez! Az öreg Burkus kétszer is megigazította a pápaszemét, hogy jól lát-e, mert nem akart hinni a szemeinek, olyan szörnyűséget silabizált ki a levélből. De jól látott! Megtörtént az ifjabbik Burkussal az, amit az apja megjósolt neki: teli bugyellárissal ment ki, s most koldusbotra jutott! — Bocsássanak meg, édes szülőim — irta levelében — bocsássanak meg s fogadjanak vissza a szülői házba! Rosszul tettem, mikor hittem mindenféle mende-mondának, mert hazudik az, aki azt mondja, hogy itt arany, meg selyem az élet! Többet kell itt dolgozni, mint otthon az igás marhának, hogy megélhessen belőle az ember. Nem voltam megelégedve otthon az életemmel, jobb sors után sóvárogtam, s ime még a rossznál is rosszabba jutottam. Tönkre vagyok téve egészen! Az erős munka, amit itta gyárban végeztem, úgy megkínzott, hogy most mozdulni is alig birok! Vagyonomtól meg a Teri fosztott meg! Mert a bitang, hogy az a ... de nem szidom, nem átkozom, hiszen talán részben magam vagyok oka hűtlenségének, miért hallgattam szavára, mért hozattam ki s kóstoltattam meg vele a nagyvárosi életet?! Mert alig melegedett meg ide kinn, páváskodással, cifrálkodással akarta agyonütni a napot s nem győztem neki adni a pénzt ruhára, keztyüre, kalapra, meg tudj' Isten milyen cifraságokra! Én kértem, hogy ne pocsékolja el keserves keresetemet, hanem inkább dolgozzék ő is, hogy minél előbb haza mehessünk, de ő ilyenre nem volt kapható, sőt még azt a pénzt is elsikkasztotta, amelyet haza akartam küldeni, s még a leveleket is széttépte, amelyeket irtam. Azután meg, mikor nem használt neki a szép szó s én nem adtam többé pénzt a kezébe, akkor meg először kifosztott minden megtakarított pénzemből s ruhafélémből, azután meg hűtlenül elhagyott s az én keserves keresetemmel megszökött egy hozzá illő akasztófavirággal! — Ily keserves az én sorom, édes szülőim! Most beteg vagyok, dolgozni nem tudok s még annyim sincs, amennyivel haza mehetnék! De mihelyt tudok annyit szerezni, rögtön hazamegyek, csak fogadjanak vissza!... Az öregek alig tudtak szóhoz jutni a szomorú hír hallatára. — Segítsen haza a jó Isten, édes fiam! zokogta végre sok sirás után Ágnes asszony. — Tudtam, hogy addig nem jön meg az esze, mig így nem jár! — dörmögte az öreg Burkus, de azért már másnap ment az útiköltség a Józsi cimére, hogy csak minél