Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-16 / 33. szám

4. PÁPA- ÉS VIDÉKE. 1914 augusztus 30. ellene vagyok, hogy az egyes osztályok, az intelligencia, iparos- és földműves osztály között fennforgó, természetszerű s mesterségesen is élesztett ellentétet epés kritikákkal egyrészt másoknak mutogassuk, másrészt mélyítsük, áthidalhatatlanabbá tegyük a magunk védelmére és erősítésére alkotott sajtóorgánumunkban. Különösen fáj nekem, ha a kritika metsző éle a földmives osztály ellen irányul. Fáj pedig azért, mert minden hibája mellett is ez az osztály tud legegységesebben és mer leghatározottabban sikraszállani a katholikus érdekekért a városház nagytermében is. Ebből az osztályból van legkevesebb hitközségi adóhátralékos. Ez az osztály nem sajnálta az idejét s szavazott le úgyszólván teljes számban az iskolaszéki tagok választásánál. S jóllehet ez az osztály választott, mégis ez az osztály biztosított többséget az intelligenciának az iskolaszékben. Az elkövetett hibákért is eszerint a többség felelős. Az is érthető, ha a földmives osztály a maga szempontjából itéli meg a dolgokat. S ha e szempont nem fedi mindig a teljes igazságot, azon szerény véleményem szerint, minden kritikánál jobban segítene, ha a katholikus intelligencia és katholikus iparos osztály külön-külön olyan kompakt egésszé szervezkednék, mint a földmives osztály. Akkor mint egyenrangú felek beszélhetnék meg érintkező ügyeiket. Mig ez meg nem lesz, addig bizony sokszor érvényesülni fog az erősebb joga. S a katholikus vezetőség ezt tudva is, nem verheti széjjel összetartó nyáját a szerteszéthuzók kedvéért. E sorok tartalma nem akart egyenes felelet lenni a bevezetésben megjelölj cikkekre, inkább csak e cikkek nyújtotta alkalommal élve vetette papírra a régóta és sokfelől elhangzott kritikákkal szemben jóakarattal s okulás kedvéért Riadó. Béke apostolait nagy, vad viadalra mi készti ? Mily orkán száguld völgyeken és hegyeken?! . . . Trónja ledőlt a nagy szeretetnek, gyűlölet, ármány Vette uralmát át kultura népeinél. Már elvetve a kocka ... a háború isszonyu réme Harci szövétnekkel átrobog itt e hazán. Istenitéletként dörög és zúg ágya morajja, Csattog a fegyver s kard szárazon és vizén át. Mint Aeolus, fiait ha veszett rohanásra uszítja, — Örült verseny kél a hadak ördögi közt. Zúg a világ, órjás méhkasként forr Európa, Vérzivatar készül, népeket eltemető. . . . Harcba tehát te is Árpádnak hös népe, — igazság S nagy bosszúállás lengeti szent lobogód. Ósi vitézséged példája lebegjen dotted, Harcba előre tehát, mentsd meg a becsületünk'! Halni hazánkért és a királyért, — vagy diadalra Vinni ügyünket, — e cél, ez, mi előre vezéri. Bizzál hős magyarom, te veled lesz harcban az Isten, Aki hazánk védi és diadalra vezet. Hös germánnal, a frigyesünkkel állsz csatasikra, Véle erőd egyesül s porban a zsarnoki kény, Nagy, szent cél van előttetek: ármány, avagy igazság Légyen e földön az úr?. . . fegyveretek felel itt Nincs kétség, hisz az ég sem tűri a zsarnoki önkényt. És a dölyfös bünt, mely uralomra sóvárg. Győznöd kell magyarom, hös népem ... nincs e világon Nagyszivü nép, mely nem áldja a fegyvereid. És ha kivíva lesz a diadal, széttörve a járom, Mellyel az északi kény népfajokat megaláz: A szabadító népek közt úgy tündököl arcod Ósi fajom, mint nap fénye az égazuron. Szelényi József. Háborús mesék. Ebben a háborús világban sok mindenféle kósza hír kel szárnyra s bár a legtöbb ilyen hír józan ésszel el nem fogadható, a sajtó egy része mégis mint biztosan megtörténtet adja elö, az emberek becsapására. A pápa és a liáboru. A pápára ráfogták, hogy elitélte a előbb jöjjön haza abból az átkozottt országból. A Teri cselekedetén meg az öreg Burkusékkal együtt az egész falu becsületes népe megbotránkozott. Igaz, hogy nem sok jót vártak attól az asszonytól, de házasságtörésre mégsem tartották képesnek! De már megtörtént, hát belenyugodtak, majd csak visszavezérli a jó Isten a jó útra! S egy rövid hónap múlva futó tűzként terjedt el a hír a faluban, hogy megjött a Burkus Jóska Amerikából! S csakugyan hazajött, de alig ismertek rá. A falu első legényembere ösztövér szabólegény formára aszott össze, akit majdhogy a szél el nem vitt, mire beért szülőtalujába. Ágnes asszony öszszecsapta a kezét, mikor meglátta, hogy mivé lett az ő daliás fia négy esztendő leforgása alatt, az öreg Burkus pedig nagy mérgében a poklok legmélységesebb fenekére kívánta azt a jómadarat, aki azt az átkozott Amerikát feltalálta, de még azokat a kötnivalókat is, akik odacsalják a becsületes embert, hogy ott tönkre tegye magát! De aztán lassankint lecsendesedett minden! Utóvégre a fiatalabbik Burkus sem volt olyan matériából, hogy rövid idő alatt össze ne szedte volna magát s ne lett volna olyan viruló legénye a falunak, mint annakelőtte volt. Rövidesen használt neki a rendes életmód, a pompás talusi levegő s a szabadban való munka, mely korántsem volt olyan megerőltető, olyan testet-lelket ölő, mint az amerikai gyárakban. Egyszóval a Burkus Józsi két halovány orcája újra neki pirosult, két bogár szemében újra a régi tüz kezdett ragyogni, járása újra a régi huszáros lett, úgy hogy nem egy eladó lány felejtette rajta a szemét. S a Józsival együtt lassankint az egész Burkus porta is megváltozott. Meglátszott rajta a Józsi két dolgos kezének a nyoma. Jóléttől, megelégedéstől mosolygott ott minden, mintha csak egy darab paradicsom költözött volna minden boldogságával a Burkusék fundusára! Csak a Józsi vissza-visszatérő bánata a felesége után zavarta meg hébe-korba ezt az általános boldogságot. Mert még mindig szerette azt a hűtlen asszonyt, még mindig meg tudott volna neki bocsátani, ha bűnbánó szivvel jött volna vissza hozzá . . . De már késő volt! . . . Körösztffy József. (Vége). Monarchia lépését, amellyel Szerbiának hadat üzent. Ezzel szemben az »Osservatore Romano« augusztus 3 ik számában a pápának a világ összes katholikusaihoz intézett felszólítását közli, mely így hangzik: »Mig csaknem egész Európa egy borzalmas háború örvényeibe sodródott, melynek veszedelme, eshetőségei, kimenetele már rövid gondolkodás után is csak gyásszal és irtózattal tölthet el. Minket érintett ez a legfájdulmasabban s keserű bánattal töltött el annál inkább, mert népek, polgárok üdvössége, élete van Mireánk bizva. Ebben az általános eltévelyedésben s ebben a döntő órában érezzük s gondolunk arra, mit Atyai szeretetünk s Apostoli kötelességünk egyaránt parancsol, hogy minden hivő lélek nevét minél nagyobb buzgalommal kormányozzuk arra felé, honnan minden segítség jön, Krisztushoz, a béke fejedelméhez, az Iste n és emberek leg hatalmasabb közvetítőjéhez. Jöjjön értésünkre a világ minden katholikusa, az ő kegyelmének s könyörületességének trónusához, első sorban a klérus tagjai, kiknek ezenkívül különös feladatuk lesz püspöki rendeletre minden templomban nyilvános imaórákat tartani, hogy a könyörületes Isten az ájtatosak imáitól meghatva, mennél gyorsabban oltsa el a háború szomorú fáklyáit s jóságosan a béke gondolataira figyelmeztesse az államok vezetőit, nem pedig a viszálykodáséira*. A pápa szavaihoz nevezett lap a következő megjegyzést fűzi: »A tehetetlenség politikája sohasem mutatta meg világosabban mint most, hogy az események folyását nem tudja föltartóztatni. De azért a katholikusok nem fogják magukat fatalista gondolatoknak átadni, avagy gondolataikban s tetteikben határozatlanságot mutatni. A béke és háború ura, Isten előtt összegyűlve a háború megszűntéért vagy legalább a legerősebb lokalizálásáért fognalc könyörögni. Meg lesz az a meggyőződésük, hogy Péter hajója időtlenidőkig sérthetetlen marad; s minden államban késedelem nélkül fogják teljesíteni azon kötelességüket, melyet jó lelkiismeretük eléje szab«. Láthatjuk ezekből, hogy a pápa — mint az Alkotmány megjegyzi — a hivatásos békeapostol leghőbb vágya a világbéke; de másrészt magától értetődőnek találja, hogy a harc kitörése után a katholikusok az egyes országokban nyugodt lelkiismeretük tudatában teljesíteni fogják az ő hazafias kötelességüket. Látjuk, hogy teljesítik is. Az Egyház pedig mellettük van papjainak bátorító szavaival s a kegyelem eszközöknek a háború szinterén való kiosztásával. Aranyszállító autók. Az Alkotmány irja: »A fővárosban tegnap a külömböző gazdátlan hitek között meglehetősen komoly formában elterjedt a hír, hogy Franciaországból autókon lefátyolozott hölgyek egy milliárd értékű aranyat csempésznek Oroszországba. Az autók állítólag Németországon s Ausztria-Magyarországon haladnak keresztül s előkészületeket tettek, hogy elfogják őket. A hír több helyen hitelre talált s mindenki a milliárdot hurcoló aranycsempész autókról beszélt. Ma az egyik lap azt is közölte, hogy az egyik aranyszállító autót Kaposvár táján elfogták, egy déli