Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-08-16 / 33. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 augusztus 16. élünk, azérl vagyunk ! Valahányszor fölharsant rónáinkon a harci riadó, a kürt szavába mindig belecsendült az Eget ostromló ima szava. Hallgassatok! századokon át szürenkezik felétek az ének: »Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patronánk! Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, Ne feledkezzél el szegény magyarokról!« Istenhez sirt föl mindig »a jobbak keserve jámbor családok tűzhelyén...« Messze földről, magas trónról jött az üzenet: »S most menjetek a templomba, térdeljetek le s imádkozzatok! . . .« Valahol egy csendes kápolnában térdre borulva, Istenbe elmerülve imádkozik egy fehér Aggastyán . . . Remegő lelke az Ég áldását kéri népeire . . . Felséges Urunk, melléd térdel magyar nemzeted: együtt ostromoljuk szent erőszakkal az Eget s bizunk, szent hittel hisszük, hogy imánk meghallgatásra talál . . . Y Iskolai értesítők. VI. A Paulai Szent Vincéről Nevezett Irgalmas Nővérek Pápai Tanitónőképző-Intézetének Értesítője. Az Értesítő az 1913—14. iskolai évről szóló jelentéssel kezdődik. E tanévvel az intézet a 12. évét töltötte be. Beiratások szept. 5., 6. és 7.-én eszközöltettek. Felvételt kért 154 növendék; felvétetett 123. A rendes előadások szept. 9.-én vették kezdetüket. Az évközben előirt iskolai ünnepélyek mind megtartattak, amelyeknek teljes műsorát is közli az Értesítő. A növendékek egészségi állapota az idei iskolai évben igen kedvezőnek mondható. Ne nyűgözzön le gyönge kar, És hitvesed szava. Hős és lovag, ha marja is Szivét a búcsúszó, Kész az útra, ha hívja őt Zengő tárogató. Ragadj fegyvert edzett kézbe, Lóra, vitéz, lóra, Fel a zászlót, fel magasba, Rajta, indulóra! — Hiv már a dal, hiv a sereg; Megyek! El kell mennem! Ne bilincselj gyenge karral, Ne tarts vissza, lelkem! Itt mellemen a szent kereszt, Jelvénye a hadnak, Búra, bajra ír, orvosság E jelből fakadnak. Forró sóhaj száll a hölgynek Pihegő ajkáról, Nehéz könnycsepp gördül alá Alsó szemhéjáról . . . — Igen, ebből fakad az ír, Ebből . . . Érzem, látom, S ebben fogunk egyesülni, De — a másvilágon. Különös gond fordíttatott a valláserkölcsi nevelésre. »Mint egy vallásos jellegű intézet elöljárói nem kíméltünk semmi fáradságot, hogy ezen vallást, Istent, tekintélyt, felsőbbséget megtagadó században az egyháznak, hazának, társadalomnak rátermett, szakavatott pályájukat szerető, Istent félő hasznos munkásokat adjunk át«. Húsvét után .három napra terjedő lelkigyakorlatokat tartott Danielik József lazarista atya. Dr. Vértessy Gyula, kir. tanfelügyelő többször meglátogatta az intézetet, úgyszintén Scherer Sándor kir. tanácsos, szakfelügyelő is, kik elismeréssel adóztak a hallottak és látottak ielől. A tanári testület 12 tagból állott: igazgató, 8 rendes tanár, egészségtan tanár és 2 óraadó. A gyakorló iskolával kapcsolatosan Ifjúsági egyesület is szerveztetett. Az Ifjúsági egyesület úgy is mint Onképző-kör, úgyis mint Segítő-egyesület, továbbá mint oktató egyesület működött. Ugy a tanári könyvtár, mint az ifjúsági könyvtár, valamint szertárak szépen gyarapodtak. Továbbiakban az elvégzett tananyagot és az írásbeli dolgozatok cimeit, a gyakorlati tanítást, a gyakorló iskola növendékek érdemsorozatát, a képesítői tételeket a gyakorlati tanításból s a tanképesítő vizsgálatok írásbeli tételeit ismerteti az Értesítő. Tanképesítő vizsgálatra 24 tanuló jelentkezett, mindannyian oklevelet nyertek. A vizsgálatok elnöke: Rosos István egyházmegyei főtanfelügyelő volt. Miniszteri biztosként Papp Sándor nyug. kir. tanfelügyelő volt jelen. A következő 7 oldalon a budapesti tanulmányi kirándulás érdekes leírását olvashatjuk. Végül a rendszabályok, s általános Burkus Józsi históriája. (Folytatás). Az ifjabbik Burkus tehát elment, de hir csak nem akart jönni felőle. Egyik hosszú hónap után elmúlt a második, a harmadik s levél mégsem jött. — Az öreg Burkus már talán a hetvenhetedik öregapját szidta annak a bitangnak, aki elbolondította a fiát; Ágnes asszony pedig nap-nap után elsiratta az ő kedves Józsiját, hiszen talán már régen meghalt, talán már ott nyugszik valahol a tenger mélyében, mert másként már irt volna! Végre, csaknem egy évre rá, hogy a Józsi kiment, egy ütött-kopott levéllel állított be a levélhordó Burkusékhoz. Amerikából jött a levél, s a Józsi keze irását ismerték föl rajta. Reszkető kezekkel bontotta föl az öreg Burkus, izgatottan kezdte olvasni, de kicsordúlt a könny a szeméből, mire a végére ért. Bánattal, szomorúsággal volt telve a levélnek minden sora, nem csoda hát, hogy könnyet préselt ki az öreg szeméből. — Szegény Józsink, bizonyosan ezerszer is megbánta már, hogy kiment! — sóhajtott Ágnes néni. — Dehogy bánta, dehogy bánta! — mérgelődött az öreg Burkus. — Sőt még azt irja, hogy haza nem jön addig, mig meg nem szedi magát, mert nem akarja, hogy tudnivalók következnek. Az Értesítőt az intézet elöljáróságának közreműködésével dr. Ujváry Endre igazgató állította össze. VII. A Dunántuli Református Egyházkerület Pápai Főiskolájának Értesítője. Az Értesítő első lapján a folyó évi január 14.-én elhunyt dr. Antal Gábor ref. püspök fényképét találjuk. »Hogy mily általános volt a gyász, mely dunántuli ref. egyházkerületünket dr. Antal Gábor püspök elhunytával érte, semmi sem mutatja jobban, mint azok a beszédek, melyek halála után elhangzottak s azok az újságcikkek, melyek akkor megjelentek«. Az Értesítő az egyházkerületi főgondnok beszédét és 7 protestáns lapnak a gyászeset alkalmával irt vezércikkét is ismerteti. A továbbiakban Pongrácz József theol. akad. tanár 1913 szeptember 23.-án felolvasott székfoglaló értekezését: »Jézus kijelentése Istenről« olvashatjuk. Dr. Bodola Gyula főgimn. tanár arról értekezik: »Miért hagyja el Petőfi Pápát?« Az iskolai év történetéről szóló jelentést a junius 14-iki évzáró ünnepélyen olvasta fel dr. Thury Etele főiskolai igazgató, melyben első helyen dr. Antal Gábort parentálja el, majd Németh Istvánt, mint méltó örököst üdvözli meleg szavakkal. A tanári karban több változás történt. A főiskola alkotórészei: a) theológiai akadémia, négy évi tanfolyammal, b) főgimnázium, tizenkét osztállyal. A theológiai akadémiára beiratkozott összesen 58 papnövendék. A tanév ünnepélyes megnyitása szeptember 11.-én történt meg. Az előadások szept. 12.-én kezdődtek s az egész tanévben fennakadás nélkül folytak. A tanári testület 12 tagból állott. Az önmunkásság főtere a Theológiai Önképzőkör és az Evangéliumi Keresztyén Diákkinevessék a faluban, ha üres tarisznyával jönne vissza. — Aztán meg — folytatja a mérgelődést az öreg, — a Terit is hívja magához, mert, azt mondja, hogy igen sokba kerül úgy az élet, ha nincs asszony a háznál. No tessék, még ezt a kis segítséget is el akarja tőlünk venni! ... s haragosan dobta a levelet az asztalra. — Ne bánd, édes gazdám, — vigasztalja Ágnes asszony -— majd csak meg leszünk valahogy a fiatalok nélkül is. A Teri meg hadd menjen, úgy sem segített sokat rajtunk, mióta a Józsi elment, hisz únja a dolgot! S ebben meg is egyeztek. A Terka menyecske meg örömmel ment, hisz szive-lelke a nagyvárosi zajba vonzotta, hisz egész természete ellenmondott ennek az unalmas falusi életnek, amelyben nem öltözködhetik kedvére, még igazában ki sem mulathatja magát, mert rögvest megszólnák-szapulnák azok az élő »Friss ujság«-ok. Ott legalább majd szabadabban mozoghat, kénye-kedve szerint cicomázhatja magát, hisz pénzről majd gondoskodik a Jóska! Egyszóval a mi menyecskénk, ha nem szégyenlette volna, hát örömében nótaszóval röpült volna az Uj-világ felé, olyan jó kedve