Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-24 / 21. szám

9 PÁPA ES VIDEKE 1914 május 24. Fontos kérdése lesz a temesvári gyűlésnek, a nemzeti birtokpolitika kérdése is. Ma, amikor a nemzetiségi veszedelmek tulon-tul felidéződtek, lehetetlen hogy eszünkbe ne jusson gróf Károlyi Sándornak örökéletű mondása: »a kié a íöld, azé az ország«. Meg kell tehát tartani, vagy ahol már elhódították, meg kell szerezni a földet a magyarságnak. Ez az alapja a magyar nemzeti földbirtok politikának. Ez a birtokpolitika természetesen legyen demokratikus. Jutassuk földhöz mindenek előtt a dolgozó nép millióit, de adjunk földet azoknak is, akiknek hivatása a nép társadalmi és gazdasági vezetése. Lehetetlen a két keze munkája után élő s a maga munkáját értékelni tudó elemeket szorosan hozzá fűzni ehhez az országhoz, ha nem nyujtunk módot arra nekik, hogy az életet adó hantokból egy-egy rész a jogos tulajdonukká legyen. A délvidék példája j mutatja leginkább, hogy a szántóföldnek milyen átalakító ereje van, hogy a termőföld mennyire fel tudja ébreszteni s mennyire ébren tartja a nemzeti érzést és kifejleszteni a hazához való ragaszkodást. A helyes, a nemzeti élet követelményeinek megfelelő birtokpolitika alapja lehet azután egész sereg olyan üdvös reformnak, ami idővel megteremheti a földmivelőnép magasfoku anyagi és erkölcsi boldogulását, jólétét. Pápa—g-örzsönyi vieinális-ut. A kereskedelmi miniszter tudatta a v. tanácscsal, hogy a Pápa—görzsönyi vicinális-utnak törvényhatósági uttá való kiépítéséhez semmivel sem járul hozzá. Önk. Tüzoltó-Testüietünk parancsnokságának évi jelentése. A pápai Önk. Tűzoltó-Testület jövő hónap 7.-én tartja a városháza nagytermében rendes közgyűlését. A választmány és parancsnok nagy gonddal összeállított évi jelentése panasszal és kérelemmel kiegészíve a következő: Tisztelt Közgyűlés! Ügy lehet minden évben panasszal kezdettük el évi jelentésünk előterjesztését s bár némely panaszunk, kívánságunk részben teljesedesbe is ment, mégis az elmúlt év gyakorlati oktatása ismét arra késztet bennünket, hogy mostani jelentésünket is panasszal és kérelemmel egészítsük ki. Már előző években rámutattunk arra, hogy testületünk csakis ugy tud megfelelni hivatásának, ha ahhoz kellő alkalmas eszközzel rendelkezik. Egy régi vágyunk — új szerkocsi beszerzése — teljesedésbe is ment. A város közönsége végre elismerte egyik jogos kívánságunkat s az 1913. év tavaszán beszerezhettük s már nagyon régen nélkülözött szerkocsit, mely a kívánalmaknak, a helyi viszonyok tekintetbe vételével, tt ljesen megfelel. Ezen szerkocsi (a boroszlói hivatásos tűzoltóságtól lett véve, mely tüzőrségi összes szereit autóra szereltette) beosztása annyira helyes és célszerű, hogy rajta mindazon szerek és eszközök, melyek a tűzhöz való megérkezésnél szükségesek, könnyen hozzáférhető módon elhelyezhetők. Hogy annak íölszerelését némikép is megismerhessük, fölsoroljuk nagyjából azon szereket, amelyek arra feltéve, abban elhelyezve vannak. A szerkocsi tetején 1 drb kétrészü támrudas kihúzó, két közönséges támasztó, 1 dib háromrészü angoldugó és 2—3 drb tetőlétra foglal helyet. A hátsó alsórészen 230— 250 m, baloldali második rekeszében 80— 100 m tömlő, 2 drb állványcső, kulcsok; hátsó felsőrészén jobboldalt, menetirányt tekintve, 15—20 vasvilla, középen 4—6 sugáreső, 6—8 drb fáklya, baloldalán 8--10 lapát, 8 — 10 kapocs stb., középen mindkét oldalon kivehető mentőszekrény, 2 drb bontó fejsze, 1 drb régi ugróponyva (mely mellesleg megjegyezve olyan állapotban van, hogy annak használata csak annak ajánlható, ki öngyilkos akar lenni), fel van szerelve továbbá kézi világító eszközökkel s egy 20 liter űrtartalmú Schampion szénsavas kézi fecskendővel s több olyan dologgal, mely szükséges ugyan, felsorolása azonban sok helyet és időt venne igénybe. Ezen szerkocsi beállítása, mint azt több izben történt kivonulásunkkor tapasztaltuk, teljesen megfelel igényeinknek, de megfelel rendeltetésének is, mert ez a földszintes és alacsonyabb egy emeletes házak égésénél minden más szer mellőzésével sikerrel működik, mégis ezzel szemben számolni kell a város rohamos fejlődésével, amikor is tapasztaljuk, hogy a magasabb egy emeletes, két emeletes házak, gyártelepek száma évről-évre szaporodik, nem zárkózhatunk el tehát annak kijelentésétől, hogy egy ilyen ház tetejének égésénél, ahová a vizet közvetlen a vízvezetékből hatásos sugár alakjában fölvezetni nem tudnánk, a tűzoltóság a tüz megfékezésére képtelen lesz. Ennek okát előbbi években tett jelentéseinkben panaszlott s még máig is fennálló állapotok adják. Tudva van, hogy magasabb épületek égésénél, hova vizet közvetlen a vezetékből nem szállíthatunk, a rendelkezésre álló fecskendők használatba vétele utján kaphatjuk azt. Az is tudva van, hogy a mi fecskendőinknek működésbe hozása és tartása nagy számú emberi erőt igényel. És épen itt van a baj, bár teljes iparkodással azon voltunk, hogy testületünk létszámát a lehetőségig emeljük, törekvésünket siker nem koronázta. Egyszóval kicsi a létszám, csupán arra elég,, hogy a legszükségesebb szereléseket elvéTelefónnál. — Ki beszél ? — Én Kádár Gazsi vagyok, az ügyvéd urat keresem. — Nincs itt! — Hát akkor a segédjét kérem! — Az sincs itt. — Hát az űr kicsoda? — Én az ügyvéd űr egyik fele vagyok. — Úgy?! Akkor küldje a telefonhoz a másik felét is. Aj tó címer is jó. Egy vidéki atyafi felzónázott a fővárosba, ahol ebéd után betért egy kávéházba. — Mivel szolgálhatok ? — kérdi tőle a pincér — Egy feketével, vagy egy kapucinerrel ? — Nem kell nekem egy egész kapucimer, — szólt az atyafi, — megelégszem j egy kis ajtócimerrel is. Nagy ur. Megkövetem a tekintetes postás urat, vóna szives ezt a levelet megbilétázni és cimet irni rá a fiamnak Pestre ? — Hát aztán, jó asszony, hogy hívják | a fiát ? — |anos u, a szentem! — Meg aztán mi a foglalkozása ? — Hát ászlós ur, kérem alásan! Ne mondja? Aztán miféle zászlós ur? — Olyan, kérem alásan, aki ászlóval parancsolja lefelé meg fölfelé a vasutat. Ő akarta. — No hallod, téged ugyan kirepítettek innét! — Könnyű dolog volt, mikor magam is akartam. — Micsoda? Te akartad, hogy kidobjanak ? — No igen, nem hallgathattam azt a sok gorombaságot, amit a szemembe vágtak. Szép temetés a fő. A tanyai asszony bemegy a városba az anyakönyvvezetőhöz bejelenteni, hogy meghalt az ura. A jegyző ismerte volt a gazdát s kérdi: — Szenvedett nagyon Mihály bácsi halála előtt? — Egy kicsit szenvedett a jó apjuk! — Aztán hivott orvost hozzá ? — Nem én. Tetszik tudni, nagyon szerettem, hát gondoltam, azt a pénzt megspórolom ami az orvosnak, meg patikának kellene, hogy annál szebb temetést csináljak neki. Halál fajok. A lakatos: beadja a kulcsot. A kertész: a fűbe harap. A kovács: elpatkol. A cseléd: Az Ur magához szólítja. A férj: jobblétre szenderül. Jól dadog. — Ho-ho-ho-hol van a da-da-da-dogólc i-i-iskolája ? — Minek az önnek, hisz ön egészen jól dadog! Magyar időjelző. A szegedi nép kitűnő magyar faj, okosan tréfál is. Az órás üzlete előtt az ajtónál egy hajókötél lóg le, rajta egy plakát rikító betűkkel: Magyar kir. szabadalmazott időmérő. Ha a kötél száraz, — akkor nem esik az eső. Ha a kötél nedves, — akkor eső van.. Ha a kötél nem mozog, — akkor nem fuj a szél. Ha a kötél mozog, — .akkor szél van. A tanyai nép nézegeti is ha bemegy Szegedre és egyik-másik nyugodtan mondja; — Ez már beszéd! így már kiokosodik az embör az idő dolgában.