Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-24 / 21. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* április 26. 165. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a paoa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör reieiös szerkesztő Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Jogos kívánságok. A magyar földmivelők ezrei országszerte nagyban készülődnek a junius 17-iki temesvári gazdagyülésre. Érthető ez a készülődés, mert hiszen a társadalmi munka az utóbbi idők folyamán meglehetősen ellanyhult, így azok a társadalmi szervezetek, amelyek hivatva vannak a földmivelő nép érdekeinek védelmére a rendes napi munka keretén belül csak ritkán hallatják szavukat és alig számba vehető erővel adnak kifejezést azoknak a jogos kívánságoknak, amelyek teljesülését a magyar gazdaközönség évek óta várja, vagy amelyeknek teljesülését néhány év óta beállott különleges viszonyok teszik kívánatossá. Okvetlenül szükség van tehát egy olyan alkalmi demonstrációra, amelyen a gazdaközvélemény a maga imponáló erejével nyilatkozhassék meg. Szükség van a lefojtott vágyaknak elemi erővel való megnyilatkozására, a jogos panaszok kellő nyomatékkal való előterjesztésére. Egy szóval szükség van arra, hogy a földmivelő nép tanúságot tegyen arról, miszerint szervezkedése nem pihen, hanem állandóan és erősen folyik és a földmivelő nép a maga szervezett mivoltában döntő tényezőévé kiván lenni a gazdasági és társadalmi életnek. Azok között a kívánságok között, amelyeknek a Temesvárott összegyűlő gazdatábor kifejezést akar adni, egy sincs olyan, aminek a jogosságát kétségbe vonni lehetne. Ezeket a kívánságokat nem emberek formulázták, hanem a gyakorlati élet és a közszükség adott azoknak létet. Nem csupán a gazdaosztály boldogulása, hanem az egész ország anyagi és erkölcsi jóléte függ 1 attól, hogy e kívánságok oly mértékben teljesüljenek, mint ahogy ezt a gazdák óhajtják. Legfontosabb talán e kívánságok között mégis az, mely a mezőgazdasági vámvédelemnek eddigi mértékben való fenntartására irányul. Ez léckérdés a magyar gazdára nézve. Amikor ugyanis azt látjuk, hogy a nyugati országok minden könyörület nélkül elzárkóznak mezőgazdasági termékeink bevitele elől, nekünk sem szabad korlátnélküli utat engedni az idegen országok termékeinek. Nem szabad különösen azért, mert azok az országok, ahonnan a behozatal veszélye fenyeget, mezőgazdasági kultúrában elmaradottak, a'termények árának leszorításán kivül tehát egész csomó fölötte nagy veszedelmet is zúdíthatnak a magyar mezőgazdaságra. A termékek árának csökkenésétől még tán kevésbé félnék, hiszen a mi termékeink jobb minősége mindig ellensúlyozóként hatna. Igen ám, de mi lesz akkor, ha a szabad behozatal lesülyeszti alacsony nivóra a mi termelésünket is? — ha szántóföldjeinket a pusztító növénybetegségek, állatállományunkat a ragadós betegségek megfertőzik, elértéktelenítik ? Hiszen ebben az esetben a mezőgazdasági termékek árának csökkenése túlságosan problematikus. Utóvégre is ennek az országnak az éléskamrája a magyar mezőgazdaság, nem pedig a külföld, ha ezt az éléskamrát s az abban felhalmozott dolgokat ellepi a penész, akkor még százszorta inkább koplalunk mint most. TÁRCA. Víg percek.*) Jó ugró. — Tudod Jaszli, az én fiam egy nadjszerü gyerek, a legjobb ugró az egész iskolában. Két métert ugrik a gyerek. — Helyből? — Nü ná! Nem is vidékrül!? Kölcsön recept. A tanyai ember besántikál a városba, a patikába s előkotorászva a receptet mondja, csinálják meg ezt az orvosságot, mert fáj a lába, hadd gyógyuljon már meg. A patikus nézi a recipét s látja, hogy az nem az ő lábára való. — Ki irta kendnek ezt a receptet ? — írták a fenének, nem nekem. A néném adta — kölcsön. *) Szemelvények Dunay János dr. »Víg órák« c. könyvéből. Megadta neki. — Mondja csak, atyámfia, merre van ebben a városban a marhavásár ? — Hát csak menjen erre az úr egyenesen, amott, annál a saroknál forduljon fel s látni fogja, hogy minden marha arra megy. Szabó-számla. — Képzeld csak, komám, tegnap hazamegyek, hát egy irás az asztalomon, de csupa ákum-bákum, de ezt már nem lehet olvasni. Megvan! Megyek vele a patikushoz, majd leolvassa az, hiszen minden orvosi recept ákum-bákum irás, mégis érti a patikus. Ez nézi nyugodtan és csinálja is a pilulákat utána, mikor belép a szabó s mondja, hogy az az ő ruha-számlája. A falusi leány. Kecskeméten egyik uri család jóképű falusi leányt fogadott szobaleánynak. Egy alkalommal háziestély volt a háznál. Mikor elmentek a vendégek, beállít az úrnőhöz a leány, eléje teszi az asztalra a kapott borravalókat s mondja: — Tessék, nagyságos asszony, itt vannak a pénzek. Mindenki kifizette szépen az ennivalókat, csak az a sovány, szőke úr nem! Csalafinta káplán. A kerületben választásra készültek. A szavazatokat koponyánként száz koronájával fizették, a győzelem biztos volt. Az ellenzéki pap-kortes elindul sorra a jó magyar választókhoz s az elsőnél mondja: — Már csak nem tarthatja meg egy ilyen becsületes magyar ember azt a Júdás pénzt! Adja ide kedves bátyám, adok én helyette egy becsületes százkoronást s tartson velünk! A gazda nagyot nézett, ugy is lesz száz koronája, meg aztán Júdás sem akar lenni, oda is adta. így járta be a káplán a nagy falut egy darab száz koronásával, folyton cserélte a pénzt, amit egyik helyen viszszakapott. azt cserélte a másiknál s így tovább s az egész falut megnyerte az ellenzéknek s bukott a kormánypárti jelölt, ki már kezében tartotta a mandátumot.