Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-10 / 19. szám

1914 ápr ilis 19. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Az intézet érdekében és annak védel­mére Thököly Imre sokat tett. Tasnádon 1678 május 18-án a következő végzést hoz­ták: »Ha valaki poMákat, levélhordókat, kö­veteket, kik Őkegyelmétől (Teleki Mihály bujdosók akkori vezérétől) vagy közönséges akaratból elküldetvén, vagy az táborba igye­kezvén, jönnek-mennek megháborítaná, min­den kegyelem nélkül megölettessék, mivel azok közönséges országdolgában járnak, sőt inkább azoknak minden alkalommal és se­gítséggel legyenek és az olyanokat kisérjék a táborba. Az ellenség leveleit pedig, ha intercipiáltan elfogná, fel ne szakassza, ha­nem az ur Őkegyelme kezéhez hozza (Buj­dosók levéltára 73. lap)«; továbbá:' »Ha va­laki postára, csatára és egyéb szolgálatra el nem menne vagy abban hiven nem járna, meghaljon érette«. Rákóczi Ferenc a nemzeti fölkelés alatt egy sajátos posta szervezetet létesített, mely fölülmulta az eddigi magyarországi postákat. Rákóczi Ferenc 1703. őszén szervezte a pos­tát. Szepesy Jánost tette főpostamesterré. Rákóczi postája kétféle irányban működött: 1. mint közlekedési, 2. mint levélposta. A személyzet vagy hivatalos, vagy magánutas, a levél vagy közönséges, vagy sürgős. A ren­des levélposta hetenkint kétszer közlekedett. A postamestereket szigorúan felelőssé tette, fölmentette őket minden személyes hadfel­kelés alól. A Rákóczi-fölkelés lezajlása után a Paar-féle posta intézmény lépett életbe Ma­gyarországon. Az 1715-iki országgyűlés gróf Paart megsürgeti, hogy minél előbb alkal­mazzon postamestereket. III. Károly 1722-ben julius 7-től állami kezelésbe vette a postát. A posta kizárólagos jogát az államnak biztosította. A postames­terség apáról fiúra szállt. 1749-ben életbe lépett a postai gyorskocsi-intézmény. II. József a magyarországi postaigazga­tást Pozsonyból Budára tette át 1783-ban. Belső szervezetét illetőleg a bécsi főposta­igazgatóság intézkedett. Az 1791-i országgyűlés kimondja, hogy nem nemes emberek is alkalmazhatók posta­tisztségek re. Posták szempontjából négy szempontot különböztetünk meg: különösen a hadászati, politikai, közlekedési és pénzügyi tekintetek lépnek előtérbe. Legújabban a nemzetgazda­sági fontosságra fektetik a fősúlyt. 1798-ban a levéldiját 8 krról 12 krra emelték föl fél­latonkint; 1803 ban 16, 1806-ban 24 krra; 1810-ben uj díjszabás lép életbe, mikor már a távotság is figyelembe jön. A pénz- és csomagszállításnál háromféle tarifa volt. Az utasok állomábonkint 1 fi tot, külső ülésért 45 krt, azon fölül a postakocsisnak állomá­sonkint 6 kr borravalót. 1820-ban uj díjsza­bás lett, mely szerint a déli gence-on utazó 14-—18 krt, gyermekek 6 krt fizettek és állomásonkint 3 kr ostorpénzt. A postamesterek kvalifiikacióját 18 év betöltése, szépírás, a számadás és földrajz tudása tették. A fizetésüket 1807- és 1810­ben 200—250 és 300 frtra egészítették ki. A postamesterek segédei a postakiadók voltak. A postamestereknek egyenruhájuk is volt; 1816-ban szőrös kabát aranyhímzésű fekete gallérral, aranyozott gombok az ural­kodó nevének kezdő betűivel, fehér mellény és nadrág, sarkantyús csizma, háromszegletü kalap aranyszegéllyel. A postakocsis egyen­ruhája szőrös kabát, fekete gallér, ezüst pa­szománt, fehér gombbal, magas tetejű kalap, sárga-fekete tollbokréta volt. 1830 körül nagyszabású reformtervek lépnek életbe, melyek átalakították a közle­kedés eddigi módját. Megindul a gőzhajó­közlekedés. A gőzhajózásnál még nagyobb lendületet adott a postának a vasút, mely 1825. év szept. 27-én Stockholm és Darling­ton között elrobogott. Az első gőzmozdonyos vasút nálunk 1844-ben nyilt meg. A posta-szolgálat nálunk a 18. század első felében igen népszerűtlen, mert nyelve Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Meglepetve olvastam nagyrabecsült lap­jában, (amelynek állandó hirdetője vagyok,) a következő valótlan állítást: »Fényesebb a láncnál a kard, Es mi mégis láncot hordunk, Ide veled régi kardunk, A szerkesztő urat, úgy vélem, talán a rosszakarat vezeti, amikor kitűnő hírnevű üz­letem tönkretételére tör. Személyesen is meggyőződhetik arról, hogy a raktáron levő aranyláncaim bármilyen kardnál is fényeseb­bek. Ami azt illeti, hogy a kard jobban ékesíti a kart, mint a lánc, szakértőket fo­gok kihallgattatni és bizom abban, hogy a magyar független biróság az új sajtótörvény 39. paragrafusa értelmében az idézett sorok által okozott anyagi kárért önt pénzbeli elégtételre kötelezi. Szolgálataimat továbbra is felajánlva, vagyok: M. K. és Társa órás és ékszerész. — A helybeli ezredek valamennyi szá­zada felháborodással tiltakozik azon merény­let ellen, amely a polgárság és a katonaság közti jó viszonyt gazul fel akarja bontani. Kohn Gábor önkéntes bemondása alap­ján a hadvezetőség vizsgálatot rendelt ugyanis a századok ellen, mert a »Fejérmegyei Napló« ezt a valótlan cikket irta rólunk: — A magyar név megint szép lesz. Méltó régi, nagy híréhez, Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot. Mi tőlünk moshatnak és csutakolhat­nak akár tiz álló esztendeig is. A századok egyáltalában sem gyalázatot, sem más egye­bet nem kentek rá. És tiltakozunk az ellen is, hogy a századokat így szólítsák meg: kentek. Értik kentek? verfluchte Schkriblern! Az összes századok tisztikara gesamt mit Mannschaft der Stuhlweissenburger Re­gimente. Minthogy a törvény 30. szakasza meg­tiltja a szerkesztőnek, hogy a helyreigazító nyilatkozathoz megjegyzést fűzzön: a szer­kesztő nem füz megjegyzést. Fűzzön az igazságügyminisztérium, amely — tanácsol­juk vonja Petőfi Sándort anyagi felelősségre, mert verseit a legnagyobb sajnálatunkra többé nem közölhetjük. német, szerepe pedig kémszolgálat volt. A mult század 20 as éveiben a korrrmny egye­nesen megparancsolta a postahivataloknak, hogy a vármegyék rgymásközt folytatott levelezéseit figyelemmel kisérjék. A helytartó­tanács 1838-ban megengedte, hogy a fölter­jesztéseit a postaigazgatá.-n.ik magyarul tehesse. 1840-beu az uralkodó elrendelte, hogy a levelezésről adandó minden vevény, elis­mervény magyar legyen. A »tértivevény« szót Kossuth képezte. A magyar nyelv általános használatát 1847-ben rendelte el a helytartó­tanács. Ettől kezdve a postamesterek magya­rul szerkesztették minden jelentéseiket a postaigazgatóságokhoz s ezek is a helytartó­tanácshoz, ahonnan szintén magyarul kapták a rendeleteket. A magyar minisztérium meg­alakulásával azon jogokat, melyeket eddig a helytartótanács, a m. kir. udvari kamara és udvari kancellária gyakorolt, a m. kir. mi­nisztérium vette át. A posták legfőbb igazgatását az első magyar földmives-ipar és kereskedelemügyi minisztérium — Klauzál Gábor — 1848 ápr. 26-án vette át. A legelső rendeletek egyike 1848 ápr. 29-én a levéltitok megtartására irányult; en­nek megsértése hivatalvesztéssel büntettetett. A postán alkalmazott tisztviselőket az alkot­mányra föleskették. A magyar nyelv haszná­lata szigorúan megköveteltetett. A nemzeti színeket föltüntető pecsétnyomókat használtak. De ezt a békés munkálkodást nem­sokára harci zaj váltotta föl. A magyar mi­nisztérium leköszönése után a posták sok viszontagságon mentek keresztül. Amerre az ellenség elvonult, ott a postaállomások föl­dulattak. Ahol az ellenség megvetette a lábát, ott a magyar posta is megszűnt. Az 1849 tavaszán vivott győzelmes har­cok után, midőn a magyar kormány a fővá­rosba megérkezett, a közlekedési minisztérium vette át a posták vezetését, de az oroszok segítségével történt leveretésünk után a ma­gyar posta teljesen megszűnt. Az osztrák uralom kezdődött újból a postán, mely a hadjárat alatt működött postamestereket haditörvényszék elé állította, a hivatalos nyelvet pedig németté tette. Ez igy tartott 1864-ig. Ettől kezdve a magyar minisztérium kormányozza a postát édes hazánk anyanyelvén. Cziller Péter. Egy éves küzdelmünk eredménye. Tizenkettedik hónapja, hogy fel­emeltük szavunkat zárdánk érdekében, azóta kevés megszakítással folyton küz­döttünk érte. A közerkölcs és a zárda érdeké­ben kívántuk el a ny. házakat Major­utcából, a közerkölcs és a zárda érde­kében kívánta az 1913. junius 2-iki közgyűlés eldugni őket Irhás-utcába. El akartuk őket dugni és a valóságban, semmiféle rabulisztikával le nem tagad­ható és el nem vitatható módon, az egyik kiépült Bástya-utca sarkára, a másik meg be Korona-utcába. Pedig Korona-utcáról soha, csak említés sem tétetett e házak helyének megállapítá­sakor. Midőn e kijátszás nyilvánvalóvá lett, rögtön megmozdultunk, de itthon,

Next

/
Thumbnails
Contents