Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-10 / 19. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 április 26. ság utasíttatik, hogy e hátralékokat hajtsa be. A fenti tanítói kör ama átirata fölött, hogy a községi faiskola helyébe járási vagy megyei faiskola létesíttessék, napirendre tér a közgyűlés. Babies Kálmán indítványát magáévá teszi az értekezlet, mely szerint a vármegyei törvényhatósági bizottság kéressék meg, hogy irjon fel az országgyűléshez, hogy a felekezeti tanítók családi pótlékot kapjanak. Majd Birnbauer János, bakonyszentiváni kántortanító, volt tanítóköri elnök ismertette a devecser-városló'di r. k. tanító-egyesület alább közölt indítványát, melyet eddig már vagy 60 tanítói-kör fogadott el s a nyári tanítói nagygyűlésen is szerepel. Az indítványt rendkívüli fontossága s közérdekű volta miatt kivonatosan a következőkben ismertetjük : Minden községben legalább egy, a nagyobb községekben és városokban a működő tanítók sorából több községi nevelőbiró neveztessék ki évi fix tiszteletdíjjal, akik esküt tett állami tisztviselők legyenek. — A községi nevelőbirákat élethossziglan az igazságügyi miniszter nevezze ki a főispán előterjesztésére. A nevelőbirák idézési, elővezetési és bírságolási hatalommal, hatékony házi fegyelmi joggal ruháztassanak fel s főleg erkölcsrendészeti hivatást töltsenek be. Ellenőrizzék a korcsmákat, mulatókat, kéjhelyeket s onnan a fiatalkorúakat száműzzék. Az erkölcsileg züllőfélben levő, rakoncátlan s az iskolai rendet türhetlenül zavaró fiatalkorúakat ha lehet, jó szóval, dorgálással, ha ugy nem lehet, egyre fokozódó testi fenyítéssel fegyelmezzék, a büntetőtörvényekbe ütköző cselekményeket a fiatalkorúak birájának bejelentsék s töltsék be a mai pártíogók tisztét is. Kössék Össze hatáskörüket nagy népnevelő hivatással. Ellenőrizzék a tankötelezettséget, tartsák nyilván az iskolakerülőket és mulasztókat, adják kezükbe a mulasztások feletti bíráskodás hatalmát, hogy a tankötelesek eltartóját azok pontos iskoláztatására rákényszeríthessék. Legyenek kötelesek a nevelőbirák körzetük fiatalkorú generátiója számára iíj. egyletet szervezni s eredményesen vezetni. Hogy a nevelőbirói állás szervezése a patronázs egyesületek, a preventív gyermekvédelem s az erkölcsrendészet fellendítése érdekében mily megbecsülhetlen haszonnal járna, azt talán értékelni sem lehet. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel magáévá tette. Ugyancsak Birnbauer János indítványozta, hogy a kat. tanítói körök évenként egy nagygyűlést tartsanak, melyen az egyházmegye összes tanítója megjelenhessen. Alasz Miklós ugodi plébános e gyűlést vándor-gyülésnek óhajtja. A közgyűlés Birnbauer indítványát elfogadja, a módozatokat a központi bizottságra bizza. Majd az őszi tanítógyülés jegyzőkönyvét olvasták fel s Tamás Zoltán és Kis Sándor hitelesítették. A választmányi gyűlés jegyzőkönyvét Kovács Dénes és Kremmer Gyula írták alá. Azután a pénztárnok olvasta fel jelentését s a felmentvényt megadta a közgyűlés. Rövid szünet után Kecskés Lajos, pápai tanító a hallás utáni énektanítást mutatta be a IV. osztályban egy kedves, hangulatos dalocskán, miért a közgyűlés jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki. Pados Antal, pápai tanító a beszéd- és értelem gyakorlatból »Egy fa élete« tanítási anyagot mutatta be a II. osztályban. A-z élvezetes tanításért jegyzőkönyvi elismeréssel jutalmazta a közgyűlés. Dreisziger József, tapolcafői tanító felolvasását az idő előrehaladottsága miatt a jövő gyűlésre halasztották, mire a gyűlés háromnegyed 1 órakor véget ért. Utána a Ker. Fogyasztási Szövetkezet vendéglőjében társasebéd volt, mi alatt Grátzer János, pápai tanító szivből jövő, meleg szavakkal köszöntötte fel a tanítóság igaz barátját, Gerstner Ignác esperes-tanfelügyelőt. Gerstner Ignác a papság és tanítóság közti szeretetteljes kapocs minél szorosabb való fűzésére emelte poharát. Ebéd után a fiatalság táncra is perdült s csak az estéli órákban oszlott széjjel. A magyar posta ötven éves jubileuma. Midőn a szerencsétlen mohácsi csata után (1526) a Habsburgok ültek Magyarország trónjára, hazánk területére is kiterjesztették a külföldi mintájú (természetesen német) postaintézményt. Az első posta járatot I. Ferdinánd létesítette hazánk területén Bécstől—Pozsonyig. Taxis Mátyás Budaváráig szervezi. A magyar postahálózatot, melynek kiindulási pontja Pozsony volt. Innen két irányba vezetett az országba. Az 1. Komárom, a 2. Vág és Nyitra völgyén át Lőcse, Eperjes és Kassa felé. A postamesterek a X\T század folyamán idegenek voltak, a magyar idegenkedett is a postától. A Bocskay-fölkelés némileg megzavarta a posta szabad fejlődését, de megvolt az üdvös hatása is, mert azután nagyobb gondot fordított az udvar a posta fejlesztésére. A XVII. században már mint személyszállító intézmény működik a posta. Védszárnya alá tömörülni össze, — Minden kdtolikus jöjjön ide, Kinek nitbuzgósága tiszta, mély, mint A tengerszem napsugaras vize. E zászló, a Népszövetség zászlója Nem elválaszt, de egy táborba vonz . . . A szeretetnek egybefonó szála Fűzi itt a hivőt a honfihoz, Katolikusokká és honfiakká Forraszt a gyújtó nap, a jelszava, Mert aki bátran sikra száll hitéért, — Honához hűtlen nem lehet soha. Vezess zászlónk jövőnknek büszke utján, Szilárd hitünknek védőpajzsa légy! Lengj biztató őrangyalul fölöttünk Mi mindig áldva fordulunk feléd. Erőnk, hatalrúunk győzelmes jelvénye, A létharcban örökre légy velünk, Ha hozzád hivek leszünk mindörökké, Csak akkor áld meg a mi Istenünk. Szelényi József. A helyreigazított Talpra magyar* — Egy kis versikét hoztam a húsvéti számba. Ugy hiszem megüti a mértéket. Egyébként is Petőfi Sándor a nevem . . . — Hallottam magáról. Ugy-e bár a Nyugatba szokott irni ? Mutassa költeményét. A Nemzeti dal. Cimnek elég jó, majd leadom. (A vers, amely egy tehetséges kezdő poéta munkája, tényleg megjelent a lapban. Ma az 1914: XIV. törvénycikk 20. szakaszára való hivatkozással a kővetkező helyreigazításokra kényszeríttettünk): Rólunk a fehérvári m. kir. tövényszéki fogház rabjairól a Nemzeti dal cimmel valótlan tényt közöltek: a cikk irója azt irja, hogy A magyarok Istenére esküszünk. Esküszünk, Rabok tovább nem leszünk: Ez kétségkívül ránk vonatkozik, mert csak mi rabok esküdhetünk, hogy nem leszünk tovább rabok. Követeljük tehát a fenti sorok helyreigazítását annál is inkább, mert a nekünk imputált hamis eskü büntette minket a közmegvetésnek tenne ki, sőt büntetésünket megnövesztené. A legközelebbi találkozásig tisztelettel maradtunk a szerkesztő urnák. A rabok. A vezetőügyész a következő helyreigazító nyilatkozatot küldte be lapunknak, amelyet kötelesség szerint itt közlünk: — 1. Nem igaz, hogy a rabokat megkérdezték volna, hogy rabok legyenek-e vagy szabadok ? 2. Házi szabályaink szerint a rabok ilyen kérdések közül nem is választhatnak. 3. Nem igaz, hogy a fehérvári fogházban holmi esküvés és rablázadás történt. — A Nemzeti dal cimü riport szerzője az én egyéni tisztességemben gázol. Hogy meri azt irni direkt rám célozva, hogy: Sehonnai bitang ember. Ki most ha kell halni nem mer, ? Tény, hogy halni nem merek, de ez burkolt megirása annak, hogy tartalékos altiszti rangomat lovagias ügyem békés elintézése miatt vesztettem el. Egyenes visszautasítom, hogy ezért engem sehonnai bitang embernek nevezzenek. Az új törvényes következményekre való hivatkozással helyreigazítást követel: Dr. Spitzer Izsó volt tartalékos zugsführer. *) A »Fejérmegyei Napló« 1914. ápr. 23.-i számából.