Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-04-12 / 15. szám

1914 április 12. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. alkotmányvédó'nek kezére vér tapad és saját -érdekeit is szolgálta: amikor a bécsi békében a nemzet számára kivívta az alkotmány- és vallásszabadságot, ugyanakkor magának Erdélyt, a részeket, Bereg, Ugocsa, Szatmár vármegyéket és Tokaj várát! Rákóczi kitartott végig hazája mellett; saját személyére nézve kedvező, nagyon alkalmas pillanatban igy nyilatkozik: »A végromlásban levő haza mellől eltávoznom nem szabad«; máshol pedig azt irja: »Bár személyemet biztosították, de nem becsületemet, mert le kellett volna mondanom arról a nemzetről, mely annyiszor bizonyságát adta irántam való szeretetének és bizalmának«. Igen, ő a mi ideálunk marad továbbra is és az Ő tisztelete, megbecsülése próbakő leszen, hogy meddig lesz igaz a költő szava, hogy: Csak sast nemzenek a sasok, S nem szül gyáva nyulat Nubia párduca«. Meg kell őt mutatni a késő nemzedéknek is, hogy hadd lássuk meg, kik tudnak a napba, az ő tündöklő jellemére rátekinteni anélkyl, hogy kaján szemeiket az erős napfény ki nem öli; közel kell vinni ezt a didergő, fagyos nemzetet később is Rákóczihoz, a hazaszeretet tüzéhez, hadd olvasszák, hadd perzseljék meg a szent tüz lángjai a késő utódok jéghideg szivét is. De a nemzet, mely nem méltó hozzá, a megközelítést tisztelettel tegye; kössön sarut lábaira, mert a hely, ahol ő porladoz, szent! Ha ez a nemzet valaha nem tudja megbecsülni a bujdosó fejedelem emlékét, akkor közel lesz az idő arra is, hogy megszólaljon a lélekharang lassú és nemtelen halála felett. Dr. Víd Jeromos. Városi közgyűlés. (Folytatás). — Április 1., 2. E két napon az építészeti bizottság által beterjesztett utcarendezési térképet tárgyalta tovább a képviselőtestület. Óriási munkát végzett az építészeti bizottság, mig városunk jövendő képét megformálta. E rendezés minden utcában külön-külön megnevezi, megállapítja mikép, hogyan tehetjük utcáinkat egyenessé, szabályossá, azonkívül feltünteti az újonnan nyitandó utcákat is. Az első napon hosszabb vitát keltett az Anna-templomtól a Jókai-utcáig vezetendő új utca terve, melyet el is fogadott a képviselőtestület. Azt a tervet azonban, hogy ez utca a Liget-utcáig meghosszabbítassék, elvetették. Nagy vita volt a Tisztviselő-telep és a Jókai-utcával párhuzamosan, a két utca közt levő 190 méter széles területen nyitandó új utcáról. Dr. Kőrös ellenzi ez utca megnyitását, mert ez a nőnevelő-intézet kertjét szelné át, mire pedig az intézetnek nagy szüksége van. Győri Gyula pártolja az indítványt, mert ne a belvárosban építsünk fellegvárakat, hanem a be nem épített területeket osszuk fel egyenes utcákra s így kapunk szabályosan épített utcákat, mint pl. Budapesten a Tisztviselőtelep. Az internátus kertjéből csak 10—12 métert venne el az új utca s egyben a telek értéke is emelkedne. Barcsi József azt ajánlja, hogy a mezőre ne építsünk. Hoffner Sándor kívánja, hogy a Tisztviselőtelepet kapcsoljuk össze a várossal s az internátusig zsák-utcát is nyitna. Mészáros Károlynak tudomása van arról, hogy a ref. hitközség idővel megnyitja ez utcát, hogy telkei értékét emelje s ez esetben a megállapított vonalon építési engedélyeket óhajt kiadatni. Révész főmérnök a Liget-utcát a Széchenyi-térrel akarná összekötni. Hoffner Sándor szerint ez teljesen felesleges, mert nem messze van a helyhez a Haltér. Révész mérnök a továbbiakban ajánlja a Jókai-utca végén levő Kovácsház megvételét s elrombolását, miáltal az oly nagyon fontos Gyimóti-utat e helyen megszélesítenénk. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Dr. Hoffner indítványozza, hogy az alsóváros szabályozását most ne folytassák, miután az érdekeltek nincsenek jelen, nehogy szemrehányás érhesse őket. A közgyűlés ily értelemben határoz. A tárgyalás második s egyúttal utolsó napja elég simán ment. Az Alsóváros szabályozását tárgyalták s több hiány pótlását állapították meg, elfogadván az idevonatkozó javaslatokat. A tárgyalás befejezése után dr. Hoffner Sándor indítványára köszönetet mondott a képviselőtestület az építészeti bizottságnak, de különösen elnökének és előadójának azért a nagy munkáért, amit végeztek a városrendezés eme 100 évre kiható tervezete elkészítésekor. Köszönetet szavaztak továbbá dr. Lakos Béla indítványára a polgármesternek is a hosszú tárgyalás tapintatos vezetéseért. Révész főmérnök beterjeszti az állandó választmány, a városi tanács, az építészeti bizottság azon javaslatát, hogy a birtokon kivüli fellebbezhetőség lehetősége a most letárgyalt utcarendezési tervre azonnal terjesztessék ki. Dr. Schreiber Jenő kéri e határozatról felvett jegyzőkönyv felolvasását. (Keresik a jegyzőkönyvet, mit később Csoknyay Károly főjegyző fel is olvas). Dr. Lőwy László elfogadásra ajánlja a javaslatot. Győry Gyula javaslatnak napirendről való levételét ajánlja, Molnár Kálmán a javaslat ellen, dr. Herczog Manó a javaslat mellett érvel. Dr. Fehér Dezső azt bizonyítja, hogy a javaslat életbeléptetése nem ütközik törvénybe s van ez oly fontosságú közérdek, hogy azonnal életbe léptessük s ezért a javaslatot elfogadja. Dr. Hoffner Sándor jogi és etikai okból ellene mond dr. Fehérnek s a javaslatot nem fogadja el. Dr. Schreiber Jenő polemizál dr. Fehérrel, ki szerint a javaslat tiltó törvénybe nem ütközik. A mi törvényünk a szabályrendeletünk s kéri a polgármestert ne tegye fel a kérdést szavazásra. Győry kérdi Koreint szándékozik-e építeni, mire Koréin kijelenti, hogy okvetlen építenie kell. Becsei Ferenc szerint nem lesz egyenes Főutcánk s szögletes lesz a Főterünk. Dr. Kőrös Endre hosszabb beszédben a javaslat ellen meséit, mert a régi, bevált módszer szerint mindig a kétséget kizáró valóságot keverte a költött dolgok közé, közben csakugyan elutazott Hágába, bár a király egy napra is alig tudta nélkülözni bizalmasát. Ám annyira planzibilissé tudta tenni a király előtt, hogy utja mellőzhetlen, mondván: ha nem megy el, megbizói gyanút fognak s a leleplezés meghiusul. Ezt a király be is látta és ragaszkodása jeleivel elhalmozva, ereszté útra bizalmas tanácsadóját és értékes ajándékokon kivül erővel el akart vele fogadtatni. 12.000 tallért, akkor nagy összeget, az útra, de amelynek elfogadását Klement egyenesen megtagadta és csakis egy igen szerény öszszeget vett el, mint amennyi útjára bőven eiég. Csoda-e, hogy ilyen magatartás mellett a király határtalan bizalmat helyezettbeléje? Az anhalt-dessaui herceg nem szűnt meg a királyt ostromolni, hivja vissza Klementet és fogassa el; de a király erről hallani sem akart, kivált amidőn egyre kapta Hágából Klement leveleit, amelyekben a cselszövések fejleményeiről s az ügyes működéséről azokban értesítette. A király állandó izgalmak és aggodalmak közt élt, ami nagyon érthető, amikor olyanokat jelentett Klement, hogy Poroszország teljesen át van szőve kémhálózattal, hogy a kémek mind porosz hivatalnokok, kiket Bécs tart zsoldjában, s hogy ismeri a meghódított Poroszország igazgatásának teljesen kész tervét. Ilyen tudósítások megfelelő formában beadva, hogyne hatottak volna meggyőzőleg a királyra, aki Klement ragaszkodásának abban is látta tanújelét, hogy előzőleg az az ő vallására, a reformátusra tért át. Végre azonban az anhalti által támasztott kétségek közt hányattatva, elküldte Jablonskit és Biebesztein marsallt — mások szerint Dumoulin őrnagyot — azzal, hogy nevében hívják és kisérjék vissza Berlinbe. Klementnek azonban egyelőre nem volt kedve Hágát elhagyni, s a két kiküldött sem sürgethette, Okét ugyanis nagy könnyűséggel vezette orruknál fogva. így például egyszer, amint velük ebédelt, levelet hoz be egy szolga, amelyet Klement rögtön felbontva elolvas, és nekik átad. Ebben Eugen herceg irja Bécsből az osztrák-szász terveket illetőleg nagyon fontos részleteket, sőt azt is közli, hogy kik és mennyit kapnak Bécsből a berlini cinkosok, a dessaui herceg, Grumbkow tábornok, Alvensleben stb. Nem kell mondanunk, hogy a levél koholt volt, s az egész jelenet ügyesen rendezett komédia, de nem természetes-e, hogy a kiküldöttek nemcsak hágai tartózkodását igazolták a király előtt, hanem hasznos és fontos működését illetőleg is magasztaló jelentéseket küldtek. A küldöttek a király egy újabb levelét adták át neki, aki, mint irta, fontos dolgokat akar vele megbeszélni, s ezért kéri, jöjjön Berlinbe; de ha netán ügyei Hágából való huzamosabb távollétet nem engednek, ő a király, kész Klevébe utazni, hogy vele ott találkozzék. Micsoda mértéke a bizalomnak, milyen foka a hypnózisnak, — hogy úgy mondjuk, — hogy a király kész fővárosából a távol holland határra Klevébe utazni, egy nem magasállásu, sehol nem akkreditált, — sőt bevallottan titkos, — politikai ügyvivőnek, egy gyerekembernek kedvéért és kényelmére, csakhogy vele beszélgethessen. Micsoda varázsereje lehetett ennek az embernek, hogy ennyire hatalmába tudott keríteni egy királyt és vezető államférfiakat? Klement erre a levélre maga sietett Berlinbe, hogy ott, már ki tudja hányadszor, eloszlassa a király kétségeit és meggyőzze őt. De a más oldalról ellenkezőleg befolyásolt