Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-02-09 / 7. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 február 16. amit a bölcsőtől kezdve az édesanya táplált. Egy bajai foldmives már évek óta az istállóban tartotta 77 éves öreg édesanyját. Enni is keveset ádott neki, úgyhogy a szerencsétlen öregasszony fia távollétében gyakran kiszökött a városba — koldulni. Mikor a fia megtudta, hogy anyja koldulni jár, olyan dühbe gurult, hogy az istállóba rontott és megfojtotta az öreg asszonyt. Bűnére a földön nincsen megfelelő megtorló törvény. A törvényhozók az emberiség legelső törvénykönyvének épen a IV. paragrafusát hanyagolták el s mig az Isten 10 parancsolatából millió és millió törvényszakasz fakadt a vagyon, az élet védelmére, az emberek büntető kódexei épen a szülők ellen vétőkre nem alkalmaznak szigorú büntetést. S itt eszembe jut egy apagyilkos, akit néhány évvel ezelőtt fölmentettek Győrött. A gyilkos fiu egy malomba került munkásnak. Megállta a helyét. Bizonyos idő múlva azonban heves főfájásról kezdett panaszkodni s végül is operáltatnia kellett magát. Mikor a íejsisakot és a koponyaboltozatot fölhajtották, megborzadva látták az orvosok, hogy az agyvelő javarészét apró lisztkukacok fogyasztották el. Büntet az Úr! Ezek bizony nem nászutasok. Kölcsey egyik művében vendégfogadósi bölcseségnek csúfolja azt az emberismeretet, amely egyedül a külsőről, a felsőruháról és a hangról itél meg valakit. A kivétel csak erősíti a szabályt. Ilyen kivételes vendéglőst szeretnék most bemutatni, akitől emberismeret dolgában nem egy nagy megfigyelőnek kikürtölt mai iró vehetne leckéket. Az étterem zsúfolásig megtelt. Az egyik vendég pörköltöt fogyaszt, a másik sört vedel, a harmadik meg — egy mindennapos törzsvendég — a korcsmárossal vegyest azt találgatja, csak úgy ábrázat után, hogy ki micsoda. Egyszerre csak rámutat a törzsvendég egy csicsergő párra. Fiatal asszony, szinte még leány, meg egy ábrándos szemű ifjú. Aztán büszkén szól: — No ezek nászutasok. A vendéglős tagadólag rázza a fejét: — Nem hinném. — Ugyan miért nem? Hiszen minden jel arra vall ... a mosolygó arcuk ... a ruházatuk . . . ahogy beszélnek egymással. — Nem, nem. — De hát miből sejti, hogy nem nászutasok ? — Az imént fizettek: és szidták az ételt. Krónikás. = Nyugrdij-módosítás. Hirt adtunk arról, hogy a városi tisztviselőink nyugdiját az új törvényeknek megfelelően most dolgozza át egy arra kiküldött bizottság. Szeretjük hinni, hogy a bizottság javaslatot fog tenni a kis emberek, a napidijasok nyugdijára vonatkozólag is, akiket szeretettel ajánlunk a bizottság figyelmébe. HIRER. — Gróf Esterházy-esalád gyásza. Pénteken reggel 6 órakor órahosszatt tartó harangzúgás verte föl Pápa lakosságát. Egy apácának kihűlt tetemével gördült át városunkon a halottas kocsi. Gannára vitték a holttestet az Esterházy grófok családi sírboltjába. A beszentelést — mint értesülünk — gróf Mikes János, szombathelyi megyéspüspök végezte. A megboldogult soror Maria Ignazia nyolcvankétéves korában hunyt el Alsó-Ausztriában, az Alland határában levő mayerlingi kolostorban, melyben — mint akkori vadászkastélyban — boldogtalan emlékű Rudolf trónörökösünk kimúlt, s ahol azóta kegyeletből, engesztelésül kármelita-apácák élnek szigorú rendszabályok szerint. Az elhunyt apáca egyik legelőkelőbb osztrák mágnáscsalád sarja s egyik legelső főurunk özvegye volt: az egyszerű szerzetesi név mögé ugyanis özvegy gróf Esterházy Móricné, született Lobkowitz Polixéna hercegnő rejtőzött. 1854-ben huszonnégy éves korában lett Gesztes és Csákvár urának a felesége s a házasságból két gyermek született: Miklós gróf, aki 1880-ban vette el Schwarzenberg Franciska grófnőt és Berta grófnő, aki 1878-ban ment férjhez Oettingen-Spielberg Emil herceghez. Csákvár nemeslelkü úrasszonya rokonsága révén a magyar arisztokrata hölgyvilágnak is élén állott. Még mielőtt fölvette volna a fátyolt, kifogyhatatlan volt a jótékonyság és áhítat műveiben. Mikor pedig 1890-ben, Móric gróf halála után belépett a szerzetbe még több jót tett; a kármelitanővérek három zárdájuk alapítását köszönhetik buzgalmának; ezek között van egy magyar is: a sopronbántalvai. A mayerlingi kolostort szintén az ő családja alapította a királyi család mély gyászában való osztozkodása jeléül. A megboldogult hercegnő mint egyszerű apáca huszonegy évet töltött e kolostorban. —Jutalmazza meg örök boldogsággal az Ür hitből élő, jótettekben gazdag, nemes életéért! — Konferencia-beszédek. Úgy értesülünk, hogy dr. Strotnmer Viktorint, a pannonhalmi bencés főiskola országos nevü tanárát, a kiváló szónokot, sikerült megnyerni böjti konferenciabeszédek tartására. A beszédek az eddigi megállapodás szerint február 26, márc. 5-én és márc. 12-én, a bencés gimnázium nagytermében szerdai napokon lesznek. A hittudomány, szónoklat és szociologia terén egyaránt kiváló tudós előadásainak nagy várakozással nézünk eléjük. — Felolvasó-estély. A Kat. Kör ma este 6 órakor a bencésfőgimnázium nagytermében felolvasó estélyt tart a következő műsorral: 1. Megnyitóbeszéd. Tartja dr. Teli Anasztáz íőgimn. igazgató. 2. Felolvasás. Tartja Flóri Oszkár bencés tanár. 3. Dalok. Énekli Frauendienszt Mariska, zongorán kiséri Gáthy Lenke. Belépődíj nemtagoknak 40 fill. — Évi közgyűlés. Ma délután 2 órakor tartja a Felsővárosi Kat. Olvasókör rendes évi közgyűlését. A közgyűlésen a tisztújításon kivül több, erősen a kör életébe vágó eseménynek megbeszélése kerül tárgyalásra. A meghívókat a kör vezetősége a mult hét folyamán szétküldötte. Előreláthatólag igen népes lesz ez a közgyűlés, melyet utoljára tartanak a Szent Ilona-féle helyiségben s amely közgyűlés határpontot jelent a kör életében. — Böjti szentgyakorlatok. A mult hét folyamán tartotta az irgalmas nővérek vezetése alatt álló intézet tanítónőképzős és polgárista növendéklányai számára a böjti szentgyakorlatokat. Az elmélkedés anyagát Tichy Sándor budapesti lazarista atya adta meg óriási praxisra valló, mindvégig érdekes, könnyed és kedves előadásaival. Itt tartózkodása alatt Tichy a bencés székháznak volt barátilag látott vendége. — A „Pesti Hirlap", mint nagy hazafi. A »Pesti Hirlap« ugyancsak nagy hazafiaskodó kedvében volt a múlt héten. Erősen verte a mellét és csattogtatta a fogait a helybeli huszárezred köztiszteletben és becsülésben köztünk élő ezredesére, gróf Lubienski Jánosra, mint aki — már t. i. szerinte — az altisztek múlt hónapban tartott táncmulat- » ságára német nyelvű meghivókat nyomatott, honvédezredes létére! Hogy az egészből egy szó sem igaz, azt mindenki tudta már az első hallásra, aki csak ismeri gróf Lubienski ezredest. A nevezett altiszti-bált a helybeli huszárezred együtt rendezte az ihászii cs. és kir. méntelep kirendeltségével és az utóbbiak mindössze 25 német nyelvű meghivót nyomattak, amelyhez a megtámadott ezredesnek semmi köze sem volt, annál is inkább, mert a saját ezrede magyar nyelvű meghivókat bocsájtott ki, ami annyira természetes is volt, hogy ez irányban az ezredest, — aki mindig különb hazafi, mint a »Pesti Hirlap«, — nem is tartották szükségesnek megkérdezni. Mi magunk is magyar nyelvű meghivót kaptunk. Csak a legnagyobb fokú rosszakarat lehetett képes gróf Lubienski ezredest egy olyan cikk keretébe beállítani főszereplőnek, melynek olvasására ökölbe szorul minden jó érzésű magyar ember keze. A »Pesti Hirlap« pedig, aki a vidéken próbálkozik e fajta fenegyerekeskedéssel eljöhetne ide a vidékre több tisztességet, no meg hazafiságot is tanulni attól a honvédezredestől, akinek egész életét a jellemesség, férfiasság és hazaszeretet ragyogta be, amelyen a »P. H.« handa-handázó hazafisága sem bír csorbát ütni. Szükségesnek tartottuk ezeket elmondani már csak azért is, mert városszerte közmegbotránkozást keltett a nevezett lap Ízléstelen, hazug kirohanása. — Áthelyezés. Majtán K. Alajos, irgalmasrendü főgyógyszerészt, saját kérelmére Kismartonba helyezték. Őszinte szívből sajnáljuk a rokonszenves főgyógyszerész távozását, aki néhány évi itt léte alatt nagyon sok jóbarátot szerzett nemcsak önmagának, hanem a rendháznak is. Szeretetreméltó egyénisége, egyenes jelleme csak tisztelőket tudott maga köré gyűjteni. Kivette részét a katolikus mozgalmakból is. Az előbbi években hűséges, szorgalmas tagja volt a Kat.. Kör dalárdájának is. Őszinte sajnálattal búcsuzunk tőle és azzal a szivből jövő óhajjal mondunk Istenhozzádott, hogy uj állomáshelyén érezze magát nagyon jól s az a lelkikapocs, mely itt időzése alatt kifejlődött közöttünk, a távollét alatt is fennmaradjon. — Helyét, mint halljuk, Szúrom Jeromos foglalja el Szakolcáról. — Halvaesora. A sikkes, de rövicf lélekzetü, rövid életű Karnevál herceg temetési tórát ültünk hamvazó szerdán este. A tórra elég számú, vidám, kis társaság gyűlt össze a belvárosi Kat. Kör téli helyiségében. A szolid, böjti halas lakomához a lelket az. öreg Somló, meg a Szala bora adta. Lélek és bor két atyafi gyermekek, vagyon megirva Vörösmartynál. Ki is csalta a jókedvet Szala hala, Szala bora, természetesen a Tihanyi-\\6\.é.\s\. Először c$ak félősen, szerényen, de egyre tüzesebben, mig nem riadd jókedvbe csapott át a farsang temetése. Bor„ barátság, víg dana után a késő éjfél kisérte haza a jó poharazókat.