Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-02-09 / 7. szám

1913 február 9. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. hogy állásuknál és tehetségüknél fogva vezetésre hivatott embereink közeledjenek egymáshoz. S ha már vallás szerint tagozódve oldjuk meg életbevágó kérdéseinket, hát ne helyezkedjünk »aki birja, marja«, hanem a józan méltányosság álláspontjára. Ezt az álláspontot keressék meg, foglalják el és igyekezzenek elfoglaltatni saját nyájukkal is az egyes vezetó'k. Ennyit józan eszünk, intelligenciánk, helyesen értékelt önérdekünk is megkíván. A teljes harmóniához persze mélységes hit, ez élő hitből fakadó istenfélelem kellene. Értelmi képzettségünk csak önérdekeink elpalástolására és a kisebb göröngyök eltüntetésére jó, az úttörést, az önzésszikláknak robbantását azon az úton, mely a boldogabb társadalmi élet felé vezet, csak a lelkiismeret komoly szava, a minden tettünkért való felelősség tudata végezheti el. Ezt a munkát kellene a mi körünkben is szolgálnia az egyes vallásoknak. De ehelyett látunk serdületlen gyermekek számára irt könyveket, melyek kicsi szívükbe a megvetés, a gyűlölség magvát hintik el más valláson lévő magyar véreik ellen. Látunk szövetkezéseket, hívő emberek szövetkezését, olyan világnézettel, mely élethalál ellensége minden hívő világnézetnek. Olyan világnézettel, mely Istent, lelket, másvilágot kitörült számításaiból. Szövetkezést, mely időleges érdekekért kezet fog a tagadás szellemével, a sátánnal, az Isten ellen. E világnézeti különbségek persze nem maradnak meg csak a papiroson. A teória e téren praxissá válik s az általános műveltség vértelen, gyenge ahhoz, hogy angol flastromával betömje ezt a mérhetetlen, elméleti és gyakorlati űrt. Az érintkezés az ellentétes világnézetek intelligens hívei közt, csupán udvarias, hazug szólamokká, üres, konvencionális formákká válik. Ezen a lejtőn kellene megállanunk. Egyesülnie keltene minden hívő, józanul konzervatív, vagy — mondjuk — józanul haladó úri embernek a közeledés elősegítésére és foriongó társadalmunk nagy problémáinak a hivő, keresztény világnézet szellemében való megoldására. Ezeknek a megoldatlan, viszás kérdéseknek reflexei azok a szomorú tünetek, melyeket társas életünkben tapasztalunk. A »Haladás utján« cimmel kezdtük, pedig a tárgyalt dolgok terén még nincs haladás; a P. H. cikkével párhuzamban akartunk vizsgálódni, de a társadalmi élet érintkezési formája: a társas élet helyett magával a társadalmi élettel, annak bajaival bíbelődtünk. De ez a kulcs társas életünk viszásságainak megfejtéséhez is. Ez utóbbiról és ennek a terén tapasztalt javulásról a jövő számunkban. = Iskola látogatás. Vértesy Gyula kir. tanfelügyelő a mult héten fejezte be több hétig tartó iskolalátogatásait. Kedden délután a r. kat. tanítótestületet tanácskozásra hivta össze, ahol megtette észrevételeit a látogatása alatt tapasztaltakról. A ta-nítási eredménnyel általánosságban meg volt elégedve. Itt időzése alatt a bencés székháznak volt szívesen látott vendége. kiván előadóitól. Ifjú énekeseinkben egyik sem hiányzott. A gyönyörű ének vérükbe is átment s a hálás darab, mely a hangversenynek csakugyan gyöngye lett, meghozta a remélt sikert, különösen a műértő zenészközönség részéről. A tiszta intonálás, a helyes ritmika, továbbá a művészi felfogás és az előadás különös finomsága, mely a karnagy dirigálásából folyt, mindenkit meglepett. Kár, hogy a tenor nem erősebb az énekkarban. Ujrázásra még Aggházy Károly versenykarát, az »Őszi dal«-t adták elő. Most egy mulatságos párosjelenet kötötte le a közönség figyelmét, a »Légyott«. Egy fiatalember barátja feleségét várja s helyette váratlanul a jó barát jelenik meg. A kiállott izgalmak, melyek nevettető párbeszédeket teremtettek, kijózanítják teljesen a vendégváró fiatal urat. Gráf Rezső és Német Sándor minden ügyességüket belevitték a darab eljátszásába; simán folyó dialógjuk, gyakorlottságra valló alakításuk állandó derültségben tartotta a publikumot. , A hangverseny műsorszámait a Rákóczi-induló zárta be. A nagy zenekarban megnyilvánuló hatalmas erő imponálóvá tette a darabot, mely méltó koronája volt az estélynek. A sikerben nagy része van a kart dirigáló Lengyel Gyulának, kinek a rendezésben Kraft József és Nagy Sándor tanárok voltak segítőtársai. Az induló befejezése után csakhamar párokba verődött a megjelent közönség jó része. A hallgatókból nagyobbára a táncosnők kerültek ki, a zenészekből, énekesekből pedig táncosok lettek, s a cigány muzsikája mellett vigan ropták a táncot. Csak a négyest hatvan pár táncolta. Mi pedig, akik a hangverseny számait élveztük át, egy felejthetetlen est emlékeivel, benyomásaival tértünk haza .. . Azóta elbúcsúzott, elment már az örökifjú Karnevál. Engedtük, hadd menjen. Talán így előbb visszatér. Mindent elvitt magával, ami a farsangra emlékeztet: gondtalan jókedvet, táncos hangulatot, hajnalig tartó cigánymuzsikát. Csak egynek-másnak hagyott itt válamit: kinek futóemlékeket, halvány impressziókat, kinek üres zsebet, kinek egy kis meghűlést. Pedig ezeket is de szívesen odaadtuk volna! (-)• A lugasokról. A lugasművelés az utóbbi időben nagy mértékben terjed, mind községekben, mind városokban nagyon sok helyen lehet látni házak mellett és kertekben oly mesés terméssel, hogy a szemlélőt bámulatba ejtik. Nem is szabadna hiányozni a szőlőlugasnak egyetlen háznál sem. Lehet ültetni házak befuttatására, kertekben sétautak mellé, ugyanott nyári ebédlők és filagóriák beárnyékoiására s nem tekintve, hogy a nap égető sugarai ellen véd, még igen szép jövedelmet is nyújthat. Akinek szőlője nincs, az sem szorul a piacra szőlőért, mert egy 20 tőből álló lugas bőségesen ellátja egész családját a szőlőérés idején a legfinomabb csemege s más finom szőlővel s bizony amit magunk szakasztunk le helyben a tőkéről, nem cserélhető lel a messze vidékről hozott, sok esetben összeroncsolódott, féléretlen szőlővel. A szőlőt mindenki szereti, de különösen kedvelt csemegéje a gyermekeknek; ne fossza meg senki a gyermekeit, családját a szőlő folytonos élvezésétől, mikor tudja mily nagy örömöt, mennyi egészséget szerezhet vele. Lugasművelésre nem minden szőlőfaj alkalmas; szem előtt tartandó tehát, hogy a legkorább érőtől a legkésőbb érőig a fajok képviselve legyenek, hogy ezáltal az egyes fajok íokozatos érése közben szünet ne álljon be s hogy így a család mindig el lehessen látva szőlővel. Ezenkívül figyelembe kell venni a gyümölcs kiváló minőségét s mutatós voltát is. Nem szabad szem elől téveszteni még a vidék éghajlati viszonyait sem, amennyiben meleg vidékre késői fajokat is sikerrel lehet ültetni. Vannak, kik a lugasművelést azért nem méltányolják, mert azt ősszel be kell kötni vagy lefedni. Ezen a bajon segítve van a Delaware ültetésével, mert e faj a leghidegebb telet is fedetlenül kibírja minden baj nélkül s emellett nyáron permetezni sem szükséges. A. KRÓNIKA. Hová lett a kacaj ? Kakasszóra hajnal ébred s hazamennek a legények. Távozol hát Karnevál herceg ? Bízvást távozhatsz! Nem siratlak. Keserű, hideg mosollyal búcsúzom tőled. Igaz, sok kedélyes órát szereztél híveidnek! Piros orca, piros ajk, barna fürt és barna szem még most is csak rólad regél, te utánad tekint. De a fényes sugár mellé im odatolakodik egy sötét árnyék. Puszta országúton álarcos női holttest fekszik. Nagy a csend s a csendben nem hallani mást, mint egy elhaló sóhajt és egy tovasiető, mámoros emberi vadállat lelkiismeretének pőrölyzuhanásait. Hajnalra a csillagok lehullottak az égről s valahol hiába várnak haza egy barna menyecskét. Égy anya — istállóba zárva. Már 6 éves korunktól fogva tanuljuk: Tiszteld atyádat és anyádat, _ hogy hosszú életű légy a földön. 'Hányan akadnak, akiknek szivéből kiszakad idővel az az érzelem,