Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-12-28 / 53. szám

6. PAPA ES VIDÉKE. 1913 október 12. ménynek, amikor előjöhettünk a katakombák homályából. Egy új évszázad kezdődik nekünk keresztényeknek az 1914-ik évvel, amelynek szerencsés, boldog lefolyásáért mi csupán imával közeledhetünk Hozzá, ki az idők folyamát kiméri, aki már előre tudja, aki már ismeri a jövendő évszázadot mozgató nagy eszméket és irányokat, ki az ellentétek harcának végét már előre meghatározta és aki tudja, mily célok beteljesedésére fognak szolgálni az új század nagy mozgalmai, mi lesz munkája, föladata, győzelme és bukása az emberiségnek az új évszázadban. Mely nemzetek virágoznak fel, melyek merülnek el a semmiségbe ? A haldokló múlt század gyúanyagja, nemzetek és királyok gyűlölködése, világrészek harca, néposztályok nagy ellentétei szörnyű katasztrófát idéz-e elő a jövő évszázadban, vagy pedig az emberiség összeforr újból a Megváltó szellemével és elkövetkezik a keresztény eszmék zavartalan, a sziveket szeretet tölti el és éljük együtt valamennyi nemzetek, országok, világrészek a békés fejlődés boldogító és gyümölcsöző korszakát? Ki tudna erre felelni ? Mi csak arra kérjük a Magyarok Istenét, hogy boldog és nyugodt lehessen nemzetünk. Ne tévesszék álirányba a körülöttünk forrongó vészes áramlatok. Ruházza fel apáink bölcseségével, hadverő őseink hősiességét öntse ereinkbe! Hitet, melyben lakozik a szeretet és a tiszta erkölcs: bőlcseséget, melynek eredménye tudás és műveltség: hősieséget : lasztja. A jóság riadva bújik vissza a lélekb e Hideg a világ. Mindent megért, bevesz, de a magaáldozást, a jó lelket nem érti meg, nem veszi be. Különös, ha valaki a jóságának áldozata. Van vagyona. Nem nézi, mennyit adott már a szegényeknek, csak, hogy van-e még szegény. S lesnek rá a háttérből. Lesnek rá fekete lelkek. Előbb még hajlongtak, hódoltak, s a vádolás napján háttal állnak. Előbb még kezet fogtak a jósággal, de már leslek rá, s most kicsavarják azt a meleg kezet. Sok a gyárkéményre mászó ember. Ne tapsolj neki, s ő, mig le nem bukik, korommal dobál meg. De, ha lebukott, mi lesz akkor? O bizik, hogy nem bukik le. A jóság áldozata látja s nem zúgolódik, csak várja a véget. Hull rá a korom, kötözik a kezét. Szeretnék a virágos almafát is kiásni fölüle Ássák is, de lehull a szirma. Hull, hull csöndesen, mint a vele érző lelkek könnye, csókja forró kezére. De ő, a jóság áldozata a szirmot is lesöpri magáról. Ugy is leszórnák róla a hálátlan favágók! Csöndesül még az élet. Csöndes lesz még az áldozat és a gonosz, a hálátlan fölött. De más lesz mindkettőé. Amazé a halk ima csöndje, ezé a semmiségé . . . mely megtartja magyarnak szent István birodalma minden talpalatnyi földjét és ennek önálló és független államiságát, nemzeti jellegét, ezt könyörögjük és erre készüljünk az új évben, ezért küzdjünk, ezek szerint éljen nemzetünk, hogy magyar és keresztény legyen ismét. Zs. S. Fölebbezés. Mint már megírtuk, hitközségünk nem nyugodott bele a nyilvános házak jogot, erkölcsöt mélyen sértő elhelyezésébe, hanem fölebbezéssel élt. Az alábbiakban szószerint közöljük dr. Herczog Manó ügyvédnek, mint a hitközség képviselőjének fölterjesztését, amelyben világos, objektív, logikus, bátor érveléssel mutat rá a városi képviselőtestület határozatának jogi és erkölcsi lehetetlenségére. * Nagyságos Polgármester Ur! A bordély üzletek elhelyezése tárgyában Pápa város képviselő testülete által 223/1913 kgy. sz. a. hozott, a 92/1913 sz. közgyűlési intézkedést továbra is fenntartó véghatározat törvény ellenes, Pápa városának, de különösen a pápai r. katolikus hitfelekezetnek jól felfogott érdekeit sérti, ellene alulírott iskolaszék, mint a r. kat. hivek törvény által rendelt képviselője felebbezéssel él, melynek indokait A. alatt csatolt meghatalmazással igazolt megbízottja dr. Herczog Manó pápai ügyvéd által az alábbiakban terteszti elő; 1. Pápa r. t. város szervezeti szabályrendeletében nem foglaltatik intézkedés oly irányban, hogy a bordély üzletek elhelyezése és száma tekintetében melyik hatóság vagy testület van hivatva intézkedni, irányadóul tehát a 18464/1909. sz. vármegyei szabály III. Gyülekezik a közönség a hangversenyre Nagy a lárma, nagy a tolongás. Nagyok az orrok, nagyok a magyar nyelvben elkövetett botlások és nem megfelelő helyen alkalmazott énekszerü accentusok. Nagy az átható parfümillat s nagy a fényűzés. Nagy az Ízléstelenség, a ruhakivágás és a művészi élvezetet eleve kizáró képzetlenség és tudatlanság. De már a hangversenyről e legutóbbi csak nem zár ki senkit! 2—7 koronát megér a kultura s az, hogy észrevettek bennünket. Leülünk. Nagy a zaj. Félünk, hogy a nagy zaj majd a kellő időben nem tud megszűnni. Beszél itt mindenki, főleg a nők. A férjek, a fiatalemberek csak a feministagyűléseknek ezen gyülekezet lármájához képest kicsiny pianissimoját konstatálják. Az Ívlámpák, mint kis városokban már szokás, nem világítanak, vagy ha világítanak, vörösborús fényt árasztanak. S egyszer csak kilép az oldalfülkéből a művésznő. Megszólal persze a taps, de még csak gyéren. Ki tudja, nem fullad-e el a művésznő, hiszen kis batisztzsebkendőjét sürün emeli ajkaihoz! Köhög. Halkan megrezdül a zongora húrja. rendelet szolgál, melynek 2. §-a kimondja, hogy bordélyház nyitására és tartására rendezett tanácsú városokban engedélyt a városi tanács ad, még pedig oly számban, amint azt a város képviselőtestülete megállapítja. Igaz, hogy városi szervezeti szabályzatunk 3. §-ának 33. pontjában taxatíve felsorolt intézkedéseken kivül, minden ügybeni rendelkezést, melyet a törvények, miniszteri rendeletek és szabályrendeletek a képviselőtestület elé utalnak, vagy amelyet kiváló fontosságánál fogva a városi tanács, vagy a polgármester a képviselőtestület elé terjeszt, a képviselő^ testület jogkörébe utalja, de ez nem vonatkozhatik a bordély üzletek elhelyezésének kérdésére, mert a hivatkozott megyei szabályrendelet értelmében ennek megállapítására egyedül és kizárólag a városi tanács illetékes. A városi képviselő testület tehát illetéktelenül és törvény ellenesen járt el ez ügyben, e tárgyban hozott határozatai érvénytelenek és semmisek. 2. De érvénytelen és semmis a sérelmes képviselőtestületi határozat még azért is, mert a képviselőtestület tagjaival szemben a városi tanács és az elnöklő Polgármester ur által gyakorolt alaptalan fenyegetés hatása alatt hozatott. Ugyan is, a városi tanács még az ujabbi képviselőtestület egybe hivása előtt' beadott kérvényre hozott végzésében, majd a megtartott képviselőtestület ülésében az elnöklő Polgármester ur élő szóval azt hangoztatta, hogy amennyiben a 92/1913 kgy. sz. alatt folyó évi május 2.-án hozott határozatát a képviselőtestület megváltoztatná, s a bordélyházaknak az Irhás-közben leendő elhelyezését megakadályozná, ugy Pápa városa az. Irhás-közben már felépült 2 bordélyház vételára fejében 75350 K megtérítésére lesz kötelezve, mert bordély üzlet gyakorlására jogosult egyének a jogerős 92/1913 kgy. sz. határozat folytán jó hiszemüleg szereztek azHalkan, könnyen, mint a gyönge lélegzés, mint az álombeli beszéd, megcsendül az ének. Emelkedik. Fölviharzik. Kacag. Magas félhangra felsir. Újra leszáll s véget ér az elsőszám. Még egy van csak hátra. A közönség lelkesedik, veri a tenyerét. A művésznő hajlong, távozik, visszajön, újra hajlong s távozik, végül is énekel egy kedves, szomorú magyar nótát. Utána zúg a taps. Mikor meghalkul a zaj, jön a zongora-szám. Alig tudja élvezni a nagy tömegből 5 ember, de azért mindenki bólogat, suttog a szomszédjához, leadja a kritikát. Utána a taps már csak azt mutatja, mintha értene a közönség a zenéhez. Már csak a zenei műveltség jelévé lett a taps. Újra kiáll a művésznő. Elénekli szépen a műsorban másodiknak jelzett darabot. Fogadja a tapsot, távozik, de vissza hívják. Nehezen jön. Nagy nehezen újra énekbe fog; ez már ráadás. Végeztével újra dörög a taps. De hát miért e nagy lelkesedés ? Nézek szomszédaimra, hogyan néznek ők. Egyik odasúgja: tudja mi érdekesebb minden éneknél? Az, hogy az emberek mit csinálnak, mikor valaki énekel. Az az öreg úr az ujját emelte fel, az összes asszonyok szájukat csucsorították s úgy előre nyújtva kinyitották s úgy