Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-12-28 / 53. szám

1913 november 23. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Irhás-közben telkeket, ezeken építkeztek, s így kár iránti igényük megtérítése nélkül onnan el nem helyezhetők. Ezen érvelése azonban a tekintetes városi tanácsnak teljesen alaptalan. A hivatkozott megyei szabályrendelet 3. §-a értelmében ugyanis, a bordélyüzlet gyakorlására kiadott engedély közérdekből bármikor visszavonható, ebből kifolyólag ugyan ezen indokból az üzlet gyakorlásának helye is bármikor megváltoztatható. Az ily visszavonó, vagy megváltoztató intézkedés ellen a jogosultnak csak felebbezési joga lehet, a hatóságnak közérdekű intézkedésével szemben a bordélyos saját egyéni érdekei megrövidítésére soha sem hivatkozhatik, neki a hatóság intézkedése alapján szerződésileg biztosított joga nincs, bárminő vagyoni sérelem essék is rajta, a hatóság közérdekű intézkedése miatt panasz joga, vagy kereseti igénye e cimen nem lehet, a törvényt neki is ismerni kell, üzleti vállalatában a mindenkor megnyilvánuló közérdek képviseletében eljáró hatóságnak esetleg változó intézkedéséhez kell alkalmazkodnia. De képzelhető-e ez másképen ? Mondjuk, hogy Pápa város hatósága a heti, vagy országos vásárok tekintetében a piac helyét megváltoztatja, vájjon azon kereskedők és iparosok, kik a piachoz, mint a legfőbb forgalmi helyhez közel, telkeket, épületeket vásároltak vagy építkeztek, a piac változás folytán házuk értékcsökkenése és jövedelem kisebbedés miatt támaszthatnak-e kártérítési igényt a várossal szemben ? Hát talán ezeknek kevesebb joguk van, mint a bordélyüzlet tulajdonosoknak ? Valóban szánalmas a tekintetes városi tanácsnak jogi felfogása, s még jogászember is akad, aki ezen nézetét osztja. De nem is valószínű, hogy valaki ezt komolyan higyje, a körülmények arra enszivták be a hangot. Minden egyiké rémítő egyéni, érdekes és kacagtató. Ehen, mondok magamba, itt vagyon az dög eltemetve, te azért tapsolsz, hogy az arcokat lásd s nevethess! A 2 énekszámból 6 lett. Mikor már a tenyerek kifáradtak, legalább én azt hittem, hogy akkor, elült a taps. Pedig dehogy akkor. A legdühösebben tapsolók egyike, aki mindent melódiának hallott s aki rémítően szereti a melódiákat, elárulta végre is a nagy taps okát: »Na, ez a művésznő nem volt smucig. Nekem négyért (korona, ennyit fizetett) megérte a mai est«. Mert bizony nagy a drágaság, de ki hallotta már, hogy valaki 2—3 perces énekért 2—3 koronát fizettessen minden hallgatójával, még ha operaénekesnő is az illető! Ez drága. Alkudni kell. Énekeljen háromszor annyit. Kérem, micsoda sikerült üzlet! Háromszáz percentes nyereség, százalék-engedés nélkül, készpénzben! Ez már behozza! Fiúk! miért szűnik a tapsotok!? Hiszen még alig élveztem! Zörögjetek azokkal a görbe kacsókkal! Kiáltsátok, ha kell, éljen! Hátha fokozódik a nyereség! Minden hang új százalék-emelkedés! No, de azért már hagyjátok, a sok jó, hasznos tapsból nem nekem, de nektek esetleg megárt s holnap a rőf elakad zsiros, dagadt markotokban! Adieu. Ele. gednek következtetni, hogy a tisztelt bordélyos urak a telkek vételébe és az építkezésbe be lettek ugratva, s mivel ezen biztatásért most helyt is kellene állani, a blamage elkerülése és az odium elhárítása végett minden áron, még a nagyközönség akarata ellenére és a közérdek rovására is fenn kell tartani a korábbi képviselőtestületi határozatot, s hogy ez sikerüljön, ki kell adni a hangzatos jelszót a felekezeti mozgalom elnyomására, be kell rendelni szavazásra a gutgesinnt mezei hadakat, mert az már mégis tarthatatlan, hogy valaki a bordélyosokkal szemben, az irgalmas nővéreknek az erkölssi és vallási nevelés terén kifejtett ténykedésére, s ebbeli érdemeire mer hivatkozni. 3. Az ügy érdemére térve, a bordély üzletek elhelyezésének kérdését nem a Majorutcabeliek kérvénye, hanem városunk fejlődésének érdeke hozta felszínre. Ezen üzletek azelőtt 70—80 évvel még célszerűen voltak a Major-utcában elhelyezhetők, a város forgalma, üzleti élete a Barátok-, Korvin-utcán, Győri-uton, Főtéren és Jókai-utcán keresztül bonyolíttatott le, az egész Major-utca csupa szalma födeles, rossz viskókból állt, mindenki által teljesen elhagyatva, kora tavasztól késő őszig majdnem egész szélességében zöld pázsittal, s nagyobb esőzések idején a békák biztató zenéjével. Nagyon természetes, hogy ezen idillikus állapot évek óta megváltozott, az innen visszaverődő forgalom, a városi élet fejlődése és felpezsdülése következtében, a meg nem akasztható terjeszkedés törvénye folytán, utat és tért követelt magának a Major-utcában is, ez elől elzárkózni nem lehetett, ez tette szükségessé a bordélyházaknak a Majorutcából leendő kihelyezését, s ez teszi szükségessé azt is, hogy ezen üzletek ne a város belsejében, annak természetes fejlődésére, a forgalom lebonyolítása céljából utca nyitásra alkalmas területen helyeztessenek el, hanem a még most forgalmon kivül eső, de egyhamar abba bele sem jutható külvárosi utcákban. Hiszen köztudomásu tény, s az utca rendezési tervezet alapján is megállapítható, hogy a Korvin-utca meghosszabitásaként az Irhás-utcán keresztül egyenes utcát akarnak nyitni a Korona-utcára, ami által a forgalom nagy része ezen uj utcán át a különben is élénk forgalmú Korona-utcán keresztül fog lebonyolíttatni. Vájjon a város fejlődése érdekében célba vett ezen utca rendezés most a bordély üzleteknek az Irhás-közbe történő elhelyezésével el fog talán maradni ? s ennek folytán talán a bordély üzleteknek ilyetén elhelyezése a városra nézve nagyobb fontossággal bir a tervbe vett utcarendezésnél? vagy talán a megtörténő utcarendezés mellett is a bordély üzletek ezen utcában továbbra is fenntartani szándékoltatnak ? Ha tényleg ily szándék forog fenn, ugy valósággal nyilt utat jelölünk meg a fiatalság erkölcsi zülléséhez, ha pedig az utca megnyitás esetére a bordélyüzletek újból elhelyeztetni szándékoltatnak, vájjon ez esetben nem merül-e fel ismét a bordélyosoknak kártérítés iránti igénye a várossal szemben ? De mindezektől eltekintve, tiltakoznunk kell a sérelmes közgyűlési határozat ellen, ama fenyegető erkölcsi kárnál fogva, melyet az a gyermeklelkekben okozni fog. Az irgalmas nővérek nagyarányú intézetének szomszédságában, az intézetbe járó gyermekek nagy részének egyenes útjába jutó nyilvános házak ottléte, a zsenge gyermek természetes érdeklődésének, kíváncsiságának oly irányban fognak tápot adni, amely irány ezen érintetlen tiszta lelkekben egyenesen romboló hatású lenne. Vájjon a bordélyüzleteknek az irgalmas nővérek zárdája közelébe, az Irhás-közbe, s ennek egyik Korona-utcai telkére történő elhelyezése által van-e erre szükség? Kivánatos a társadalomra, az államra nézve, hogy az erkölcsi megfertőzés csirái hozzáíérkőzzenek ehhez a szeplőtelen talajhoz ? Minek akkor az iskola, amelynek feladata az erkölcs magvainak elhintése, a jóra oktatás és erkölcsnemesítés ? Minek, ha az ut az iskolába, s onnét mocsár és fertőző miazmák között vezet, amelynek légkörét a gyermek beleheli önkéntelen, öntudatlan, amelyekkel az iskola azután hiába küzködik, hiába akar segíteni, a rossz benyomások, a feltüzelt sejtések, a fejlődő ösztönök győznek, s az iskola munkája kárba veszett. A pápai r. katolikusoknak méltó és jogos büszkesége az irgalmas nővérek zárdája; óriási területen százezrekbe került nagyarányú, modern épületek, a kor minden vívmányával, a higiénia minden követelményével felszerelt intézet, amelyben a kisdedóvótól az elemi és polgári iskolán át fel a tanítónőképzőig, a leánynevelés és oktatás minden fokozata meg van, még pedig a felső tanügyi hatóságok szakvéleménye szerint, mintaszerű vezetés mellett. Van itt internátus, s az intézetet közel ezer leányka látogatja. Ilyen intézményt prostituálni a bordélyüzletek közelébe helyezése által, valósággal durva megtámadása a legnemesebb erkölcsi felfogásnak és szárnyszegése a nőnevelés terén kifejthető magasz

1tos törekvésnek. Szabad-e így elbánni a város lakosságának 60%-át képező felekezet ily nagy horderejű intézményével ? Igaz, hogy ebbeli sérelmünk nem érdek sérelme közvetlenül a többi hitfelekezetekhez taztozó polgártársainknak. De ebből nem következik, hogy ezen sérelem a legradikálisabb módon ne orvosoltassék, sőt e tekinben a más hitű polgártársaknak is támogatni kellene bennünket, mert nekik sem érdekük, hogy a sérelmes közgyűlési határozat bármely felekezet kárával fenntartassék. Mindezek alapján kérjük jelen felebbezésünket felsőbb elintézés céljából Veszprém vármegye NSgyságos Alispánja utján Veszprém vármegye tekintetes Közgyűléséhez felterjeszteni, hol az iránt esedezünk. Miszerint Pápa r. t. város képviselőtestületének 223/1913 és 92/1913 kgy. sz. határozatait törvényesség hiányából megsemmisíteni, a bordélyüzletek elhelyezésének kérdését a városi tanács hatáskörébe utalni, illetve említett képviselőtestületi határozatok megváltoztatása mellett, a bordélyüzleteknek az Irhás-közben történő elhelyezését megakadályozni, s ezen üzleteknek más helyen történő elhelyezése céljából Pápa város Ta-