Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-12-14 / 51. szám

VIII. évfolyam. Pápa, 1913* november 16. 47 . szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavr Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Ne várjunk mindent másoktól! Háladatlan téma, amelyről írni akarok, de azért csak megirom részben a magam megnyugtatására, részben pedig azért, mert folyton aktuális, sőt mindig jobban és jobban aktuálissá válhatik. Arról a sokat emlegetett drágaság­ról van szó, amelyet a társadalom min­den rendű és rangú osztálya többé­kevésbbé érez. Erősen szorít a csizma. Panaszkodtunk is eleget miatta, de tenni ellene, a drágaság megszüntetése érdekében nem tettünk semmit. A cse­lekvést mindig másoktól, legtöbbször a hatóságoktól vártuk. A hatóságok pedig — tudjuk nagyon jól — nem nagyon törték és törik magukat, hogy a drága­ságot, különösen a piaci drágaságot gyökeresen javítsák, esetleg megszün­tessék. Társadalmi térre kell tehát vinni a küzdelmet, mint tették azt Tatán (Komárom m.), ahol a polgárság ma két hete gyűlést tartott, hogy meg­beszélje a már szinte elviselhetetlenné váló drágaság elleni védelmet. Az érte­kezleten különösen háziasszonyok voltak képviselve, ami érthető is, mert ők ér­zik első sorban a rettenetes nagy piaci drágaságot. Az élelmiszer ára az utóbbi 10 év alatt 60%-al emelkedett, a konyha­pénz azonban maradt a régi, sőt a leg­több helyen kevesebb. Ily körülmények között a háztartás komplikálttá vált. Valóságos művészet kell ahhoz, hogy háziasszonyaink konyhapénzüket úgy osszák be, hogy jusson is, maradjon is a hónap végére. Arra buzdítjuk tehát gazdaasszo­nyainkat, hogy viszonyainknak megfele­lően szintén indítsanak mozgalmat a drágaság ellen. Bizonyos, hogy egy­értelmű elhatározás mellett győzni fog­nak. Hiszen van is rá már példa. Makó városa a felállított hatósági hússzékkel rövid egy hónap alatt 35%-al enyhítette a hús-árakat. Nálunk is már csak a hirére, hogy felállítják a hatósági hús­széket, rögtön alább adták a hentesek és mészárosok a hús kilóját 14—16 fillérrel. Természetes, hogy a gazdasszonyok küzdelme egymagában sikerre nem ve­zethet. A hatóság segítségére szükség van. Mi úgy gondoljuk megoldhatónak ezt a kérdést, hogy a hatóság hívjon össze a társadalom minden osztályából gazdasszonyokat. Ez nem exkluzív tár­sadalmi kérdés, itten külön-külön társa­dalmi osztályok nem helyezkedhetnek el: ez a kérdés egyaránt érdekli az úrnőt, az iparosasszonyt és a polgár feleségét. A hatóság által összehívott háziasszonyok értekezletén tájékozást kapna, micsoda helyi bajok vannak piacunkon és miért van az, hogy bár a termelő olcsón adja áruit, a közvetítő kereskedelem túlkapásai következtében, az élelmiszerek szörnyű drágák. Mihelyt konzultálva van a betegség, a gyógyí­tása annál könnyebb. Ha a háziasszo­nyok ligája egybehoz minden rangú elemet, akkor a városi képviselőtestület is sürgősen foglalkozni fog azokkal a hatósági intézkedésekkel, melyek a piaci árak olcsóbbodására vezetnek. Ha min­den v. képviselő felesége — már aki­TARCA. Párisi élet. — Franciából: M. E. — Az idegen szavak varázsa. (Vendéglőben) — Mondja csak, pincér, mit tesz az itt az étlapon: English spoken? Pincér: Nem tudom, uram, de nagyon vonzza a vendégeket. — Jól van, tehát hozzon nekem is egy adagot. Gyermekszáj. I. — Lujza! elhallgatsz mindjárt a nagy lármával? Nézd, a pubi milyen csendes. — De mama! Hiszen ez az ő szerepe abban a darabban amit játszunk. — Valóban? — Igen, ő a papát adja, aki későn jön haza, én meg téged. II. — Hol van a mamád, kis fiam ? — Mindjárt itt lesz, -- két órája, hogy a szomszédba ment öt percre. meg. Jó pálya. — Szerencséjét az autókkal alapította — Autógyáros ? — Nem, orvos. Uj házasok. — A kávéd bizony nem a legjobb kedvesem. — Oh pedig annyi szeretettel főztem. — Azt ajánlanám, hogy inkább több kávéval főzd. Felesleges. Ur: — Engedje meg, hogy lángoló szivemet lábaihoz tegyem. — Hölgy: — Felesleges, nem fáznak a lábaim. A vendéglőben. - — Egy pohár sört, uram ? — Nem, először bifszteket. Első a munka, azután az élvezet. Az unoka. Nagymama; — Igazán Bob, te rette­netes rossz vagy. Miért nem fogadsz már szót? Minden engedetlenségedre egy szál hajam megőszül. Bob: — No nagymama, akkor milyen rossz lehetsz te; nézd csak a nagyapa lejét. Őszinte megbánás. Védőügyvéd: Egy szóval, védencem korántsem oly romlott és bűnös, mint az ügyész állítja. Elvett 200 francot, igaz, de hozzá sem nyúlt a tárcához, amelyben 10.000 franc volt. Vádlott (zokog). Az elnök (megindulva): Ön bánja tettét? Vádlott: Igen,... hogy nem vettem észre a tárcát. Estélyen. Zongorázó hölgy: Úgy hallom, Ön szereti a jó zenét ? Ur: Nem tesz semmit,. .. csak folytassa.

Next

/
Thumbnails
Contents