Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-12-07 / 50. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913* december 7. 50. szárr,. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A mi népünk nevelőiskolája. Sokszor panaszkodunk, hogy csak címzetes, névleges katolikusok vagyunk, hogy cselekedeteink akárhányszor meghazudtolják azokat az elveket, melyeket a család, az iskola vagy a templom belénk nevelt. A -valódi, szilárd katolikus jellemet szinte Diogenes lámpájával kell keresni a mai korban. Ennek bizonnyal mélyenható okai vannak, melyek között nem kis szerepet játszik a katolikus-ellenes sajtó olvasása, pártolása. Jól tudjuk, sokszor elmondottuk már a mentségünket is. Ha valaki szemünkre dobta ezt a balga tettünket, azt feleltük neki, hogy a katolikusellenes újság érdekes, élvezetes. Érdekes, élvezetes? Hát ennyire vagyunk már? azok az érzékizgatóan kiszínezett bűnpörök, azok a romantikus detektívhistóriák, azok a vallásunk és hazánk ellen intézett gyalázatos támadások érdekesek nekünk, élvezetesek előttünk ? Szégyelnünk kell magunkat, pirulnunk kell, hogy katolikus magyarok vagyunk! Egy másik csoport állítólag azért olvassa közülünk e méreggel átitatott sajtó termékeit, hogy értesüljön az ellentábor haditerveiről, támadásairól. Ez még szegényebb védekezés, mint az előbbi. Ha valaki a bennünket fenyegető veszedelmeket akarja olvasni, ismerni, vegye csak kezébe a katolikus újságot, hiszen — sajnos! — majdnem minden lapja az ellenünk intézett támadások cáfolgatásával, ismertetésével van tele. Az ellenfél álláspontja a saját újságjában ki van színezve, könnyen megtéveszt, de a katolikus sajtó lerántja róla az álarcot, hogy pőreségében láthassuk a szomorú valóságot. A harmadik csapat a legveszedelmesebb; ezek szintén mohón olvassák az ellenünk készült újságokat, de büszkén hirdetik, hogy ez nem árt nekik, mert meg tudják itélni, mi bennük a jó és mi a káros. Nevetséges beszéd! Ezer és ezer példa van arra, hogy egyegy katolikus-ellenes újság mennyire át tudja alakítani, meg tudja változtatni az ember egyenes lelkületét, gondolkozásmódját. Eleinte megütődve olvassa a lapokat, majd kíváncsian nyul utánuk, végre lelkiszükségletévé válnak, melyeket úgy megkiván naponkint, mint a falat kenyeret. Igy hálózza be a sátán napról-napra a mi katonáinkat, így rohanunk mi saját akaratunkból az örvénybe, vesztünkbe, mint az éjjeli lepke a lámpa tüzébe. Veszedelmes ez a tünet különösen azért, mert igen sok, az iskolából kikerült katolikus embernek manapság csak az újság egyedüli lelki• tápláléka. Ma prédikáltathat az Egyház a templomokban, néhány száz ember hallgatja csak; a szabadkőmives rombolóirányzatu sajtó termékei 50, sőt 100 ezer példányban hagyják el a nyomdát s indulnak haláltlehelő körutjokra. Ezek ülnek diadalt azokon a romokon, melyek az iskolában kapott lelki oktatásból még megmaradtak a katolikus ember lelkében; ezek töltik be hangos, lármás gyalázkodásaikkal a családi szenTÁRCA. Versek. — Irta: Tomor Árkád. — Majd. tavasszal! . . . Mért keresed a virágot Zivataros, hideg télben ? Hogy' szólhatna a madárdal, Hisz' az élet nincsen ébren! A természet éjre vált már, Messze, messze még a hajnal, Várd csak, várd csak, mignem eljő, S daltól hangos lesz az erdő Majd tavasszal. Mért keresed a verőfényt , Szomjúhozva, vágytól égve ? Ragyogó nap, tüzes sugár Hogy' illenék rideg télbe? Karácsonyfát sem hozott még A hószárnyu tiszta angyal; A napnak most fogytán lángja, De sugarát szertehányja Majd tavasszal. Mért keresed most a fákon A zizegő sűrű lombot ? Mért kutatod a levelet, Mit a szél már sirba hordott ? Hervadásnak sir a vége, Eltemettük néma ajkkal, De örömmé lesz a bánat: A halálra élet támad Majd tavasszal. Majd tavasszal!... ó ne hidd el Rendületlen, szilárd hittel! Vigasztaltam én már egyet Hideg télben a tavasszal, A tavaszban száz virággal, Verőfénnyel, madárdallal; Szomorúan rám mosolygott, Hisz' reszketett, sirt a hangom, S tavasszal a temetőben Virág nyilt egy kicsi halmon. Oda van .. . A vidékre ráborult az alkonyat, Már az éj is sötét szárnyat bontogat; Fönn az égen késnek ma a csillagok, Kicsiny házak ablakából mécs ragyog. Nagy távolból akkordokat hoz a szél, Egy-egy bús hang szomorúan útra kél; Ahol húzzák, a hegedű sir bele: »Lehullott a rezgő nyárfa levele . . És amikor egy-egy akkord visszaszáll, Nem tartóztat sem hideg, sem vakhomály, Útitársul áll mellém a szeretet, S egy világos ablak alá elvezet. Öreg asszony bibliába' levelez (A haló föld gyönyörű szép képe ez). Uj tavaszt vár, arca mosolyg boldogan, Elmúlt a nyár, már az ősz is oda van . . . Nincs elhagyatva .. . Szeretteit ki sirba zárta, A nagyvilág előtt ha árva; Hisz' Isten mindnyájunknak atyja, — Nincs elhagyatva! Kit a barátok cserbe' hagynak Közeledtén a zivatarnak,