Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-11-23 / 48. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913* november 23. 48. szám. Szépirodalmi, közgazdasagi és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Kat. Népszövetséghez,*) Nagyméltóságú elnökség, igen tisztelt díszgyülés! Üdvözlöm a Katolikus Népszövetséget, mint a magyar katolikus hitélet egyik éltető, mondhatnám teremtő tényezőjét. Hogy miért tartom a Katolikus Népszövetséget a katolikus hitélet éltető tényezőjének, a következőkben lesz szerencsém előadni és bizonyítani. Az ember társas lény, ezt mindnyájan tudjuk és érezzük. Az ember önmagában elszigetelten, minden összeköttetés nélkül, saját szellemi és testi erejére utalva képtelen volna céljait megvalósítani. Ez annyira világos, hogy bizonyítani sem kell. Bizonyos, hogy az ember a kulturális haladás mai magaslatára társulás, összeműködés nélkül nem tudott volna felemelkedni. Erre a meggyőződésre vezet bennünket a történelem tanítása is, midőn látjuk, mint tömörülnek az egyének a családban, *) Elmondotta bíboros megyéspüspök Urunk Ő Eminenciája a kat. nagygyűlés alkalmával a Kat. Népszövetség dlszgyülésén. mint lesznek a családokból községek, a községek tömörüléséből törzsek s a törzsek szövetkezéséből az állam. Mit akar e téren a Katolikus Népszövetség. Azt vethetné fel valaki a Katolikus Népszövetség ellen, hogy hiszen a katolikus ember már születésénél fogva tagja a legrégibb, legerélyesebb, legjobban szervezett társulatnak, a katolika egyháznak és hogy ez a katolika egyház, mint társulat elég erős arra, hogy az embert életének minden viszonylatában támogassa és vezesse kitűzött célja felé. A dolog tényleg ugy áll, hogy a katolikus egyház az egész embert karolja fel, az egész embert akarja földi és túlvilági céljai felé vezetni. Csakhogy e célok elérésében, amint az élet viszonyai is eltérő természetűek, akként az egyháznak is különféle eszközökre van szüksége és ezeket az eszközöket használja fel céljai elérésére. Szellemi tekintetben az egyház gondozza hiveit a templomban, a szószéken, a gyóntatószékben és az iskolában. Ott neveli, tanítja és alakítja hiveit olyanokká, hogy a templomon kívül is katolikusok legyenek. És hogy a sokaságot eredménnyel vezethesse, azért létesítette, létesíti és vezeti a különféle egyleteket, társulatokat és szövetkezeteket. Azok az egyesületek és társulatok, amelyek emberbaráti, tudományos, hasznos, sőt szent célokat is tűznek maguk elé, bár a templomon kivül vannak, dé nincsenek az egyházon kivül. Mert azok az egyháznak eszközei, az egyháznak, hogy ugy mondjam, csapatai, amelyek mint az a porosz nagy államférfiú mondotta, külön masiroznak, de együttesen győznek. A Népszövetség is, mint a katolika egyház által alapított és vezényelt hadsereg azt akarja, hogy a katolikus, sőt merném mondani, keresztény világnézet érvényesüljön az államban és társadalomban. A Katolikus Népszövetség azt akarja, hogy az ő tagjai az élet mindenféle viszonyai és viszonylatai közepette a polgári és állami életben katolikusoknak érezzék magukat; azt akarja, TÁRCA. Sirat a tölgyes. Hej, kakukk-madár, hova lettél ? Sirat a tölgyes, unja a csendet; hajladozva keres sudarával. Rezgő levéllel hiába csenget, Hej, kakukk-madár, hova lettél ? Úgy sír az erdő: veri a bánat, sikongó szél a levelét tépi. Jaj, mostjaz erdő hogy sír utánad. Hej, kakukk-madár, hova lettél ? Széthullik már a dalok sátora, víg kiáltásnak nem jő visszhangja. Viharok járnak halotti torra. Kakukk-madár, vissza se jöjj már! . * Kék vizek hajója. Lelkem, álmok hófehér hajója, kék vizek habfátyolán suhant' át. Szőke fürtű napfiúk mosolygva ringatták a lágy szellő fuvalmát. Nyugvásra szólt az esti csengetyű; a kék vizek tündére csengetett. A napfiúk pirulva szálltak fel és integettek szép hajóm felett. Vitorlám: vágy, kibontá szárnyait, s hajóm repült az álmok tengerén, repült hasítva titkok fátyolát; hiába' foszlott szét a hű reméey, hiába' sirt anyám: a Szeretet... Martonfalvay Imre. Ki a győztes? Fekete Antal és Patkó János régi haragosok voltak. Már csak amolyan félharagosok, akik elbeszélgetnek egymással, ha a sors összehozza őket, de a csipkelődés sohasem marad ki a társalgásból. Ennek az örökös kötődésnek folyton ugyanegy témája volt: egymásnak a mestersége. Egyik a másiknak foglalkozását ócsárolta, a magáét pedig égig emelte. De kezdjük az elején. Fekete Antal ifjú hajlamainak engedve, a cipészipar hivatott müvelője lett. Korán kinyílt esze átlátta, hogy civilizált világban a csizmás ember nem tud lépést tartani a korral, tehát a csizmadiának sincs jövője. És addig-addig mérlegelte a dolgot, mig a mérleg egyik serpenyőjébe tett karcsú cipő alaposan lebillent a másik serpenyő patkós, vasszeges csizmájával szemben. Szóval Fekete megértette a kor jelszavát: haladni kell! és lett — cipész s a haladó párt eszméinek lelkes hirdetője a korcsmaasztal mellett. Patkó János már gyermekkorában ellenlábasa volt Feketének, nem csoda tehát, ha később ellenlábbelikészítője is lett. A régi nemes család sarjadéka nemzeti tradíciónak tartotta a csizmát, melynek kiküszöbölése által létünk alapja inogna meg, azért elhatározta, hogy e szép viselet föntartója, ápolója, terjesztője, azaz csizmadia lesz. Mestersége aztán befolyásolta politikai nézeteit is: a legmerevebb konzervativ-párthoz tartozott. Könnyen érthető, hogy mindannyiszor heves viták keletkeztek, valahányszor e két férfiú egymással szembe került. Egyik sem