Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-26 / 44. szám

1913 november 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. A Pápai Keresztény Munkásegyesület tíz éves története. Az a szomorú eredmény, mely a szociáldemokrata programm megvalósításával a munkásság körében mutatkozott, Pápán is megteremtette a keresztény szociálista-egyesületet ezelőtt 10 esztendővel. Ennek az egyesületnek is a munkásjog és érdek megvédése volt a célja, de keresztény szellemben, Krisztustól vetett alapon. Először a Baross-asztaltársaságban vetődött föl a megalakulás eszméje, de testet csak akkor öltött, mikor az országosan megindult ker. szociális mozgalom buzgó apostolai: Huszár Károly és Haller István Pápán is megjelentek. Az új egyesületnek Csoknyay János dr. lett az első elnöke, ügyvezető elnöke pedig Szentgyörgyi Sándor. Az első év munkásságát nemcsak a kezdet nehézségei bénították meg, hanem a szociáldemokraták erőszakossága is, kik fölismerve az új szervezetben ellenük küzdő erőt, minden tehetségükkel igyekeztek azt megfojtani. De az egyesület derekasan kiállta a tüzpróbát; mig egyik kezével ádáz ellensége ellen védekezett, másik kezével már épített is, hogy minél tanulságosabb és szórakoztatóbb napokat szerezzen tagjainak. A belélet akkor lendült neki igazán, mikor a minisztérium 1904. február 5-én jóváhagyta az egyesület alapszabályait. Ettől kezdve a fejlődés évről-évre fokozódott. Az 1905. év elején Ebersold Leopoldina úrhölgy vezetése alatt megalakul az egyesület kebelében a női szakosztály, — mely azóta külön egyesületben éli további életét, — megalakulnak gyors egymásutánban a többi szakosztályok is, mint a kereskedők, bőr-, fa- és szabómunkások szakszervezete, továbbá a tanoncosztály, mely ép az idén ülte 5 éves fennállása jubileumát. Ezalatt az anyaegyesület is megragad minden alkalmat, hogy tagjainak kényelmes otthont biztosítson. Az 1905. év elején már billiárdasztal beszerzésén buzgózlkodik, sürgeti a betegsegélyzőpénztár felállítását, szept. havában pedig az italmérési engedélyt is kieszközli, hogy a tagok egymás között is elszórakozhassanak. Ugyanebben az évben az egyesület elnökségétől megvált Csoknyay János dr.-t örökös díszelnökének választja s érdemeinek elismeréseül díszoklevéllel ajándékozza meg, helyét pedig Grátzer Jánossal tölti be. Október hóban jelölnek ki két tagot a ker. munkásegyesületek országos kongresszusán való részvételre, akikhez 2 önköltségen utazó tag is csatlakozik. Szükségét látja a vezetőség annak is, hogy a város intelligens tagjai az egyesület felkérésére tudományos, szociális előadásokat, felolvasásokat tartsanak, sőt vitaestélyek rendezése is élénk óhaj tárgyát képezi. A vasárnapi felolvasás csekély belépődíjával még az egyesület anyagi erejét is gyarapítaná. Prohászka Ottokárt, az új székesfehérvári püspököt, Várossy Gyulát, az új kalocsai érseket, mint ügyének lelkes előharcosait, kitüntetésük alkalmával meleg szeretettel üdvözli. 1906 elején leltárat készíttet az egyesület beszerzett dolgairól, sőt ezidőben már villanyfény mellett tartja időközönként rendezett színelőadásait. Szeretetének, ragaszkodázásának kimutatására siet díszelnökeivé megválasztani Prohászka Ottokárt, Giesswein Sándort, továbbá Szentiványi Károlyt, az országos kath. egyesületek igazgatóját. De tagjainak lelkéről is gondoskodik. Béri Zsigmond bencés tanárt nagyböjti alkalmi oktatások tartására kéri föl, Takács Gedeon tanár pedig a női szakosztály részére tart böjti felolvasásokat. Aug. havában a női szakosztály is új elnöknőt nyer Mayer Istvánná úrasszonyban. Ugyanezen év folyamán mind erősebbé válik az óhaj, hogy az egyesület a tagok lelkesedésének előmozdítására zászlót szerezzen. Anyagi eszközök híján ez a vágy csak a következő évben valósul meg; 1907. okt. 13-án megtörténik a zászlószentelés fényes ünnep keretében, Giesswein Sándor dr. jelenlétével. Az új zászlót decemberben mutatják be Marcaltőn a zászlóanyának, Esterházy Sándorné grófnőnek. Az 1907. évhez fűződik az 50 tagú dalárda szervezése is, mely Zsilavy Sándor, akkor kéttornyulaki tanító vezetése mellett azonnal megkezdte működését. Fölmerül egy harmónium vételének terve is, de ez csak 1910. októberében valósult meg, amikor az egyesület 120 K-ért megszerezte e szükségletet. 1909-ben újra változik a kör elnöke; Grátzer János lemond s helyét Kauzli Gyula, akkori pápai káplán foglalja el, ki az egyesület anyagi föllendítése érdekében a nyitrai és újpesti egyesületek példájára 25,000 sorsjegy kibocsátását javasolja, hogy a befolyó jövedelemből házalapot teremtsenek. Ez év novemberében ajánlkozik a lelkes ifjúság kéthetenkint szindarabelőadásra, hogy csekély belépődíj szedésével hozzájárulhasson a házalaphoz. A választmány tudomásul veszi a beszámolást a kat. nagygyűlésre kiküldött tagtól s egyúttal gr. Zichy Nándort, mint a ker. Munkásegyletek megalkotóinak egyikét is üdvözli ragaszkodása jeléül 80-ik születésnapja alkalmával. Az 1910. év nem nagyon gazdag eseményekben. A tagok szaporodása szükségessé tenné a helyiség nagyobbítását, a könyvszekrény is kicsinynek bizonyul. Az egyesület részvéttáviratot küld a zászlóanya, Esterházy Sándorné grófnő elhunyta alkalmával a gyászoló családnak; októberben pedig 4 tagja vállalkozik a kat. nagygyűlésen való megjelenésre saját költségén. 1911-ben már örvendetes eseményként említi az elnök az egyesület folytonos erősbödését: az egyszerű evezős hajóból vitorlás lett. Az egyesülésben rejlő erőnek meglátása adja az akkori elnöknek, Kauzli Gyulának azt a gondolatot, hogy a ker. munkásegyesület és a kat. legényegylet egyesüljön; a két egyesület összeolvadása azonban nem történik meg, bár 1912. áprilisban SzentA doktorunk — mert ez is volt velünk — hatalmas láda orvossággal állított a tutajokra. El is vihette őket. Egy szemgyulladáson (egyik szakács kapta a tűz mellett) és egy lázzal járó hülésen kívül komolyabb eset nem fordult elő. Faaprításnál, főzésnél és tengeri csatáknál sok kisebb sebesülés fordult elő, de egy-egy ragaszték rendesen elég volt. Később kitűnt, hogy a főzési balesetek igazi oka mi volt. A parancsnokok u. i. azokat, akiknek keze sebes volt, felmentették az edények pucolásától és inkább a falvakba küldték őket főzéshez szükséges kutvizért. Hát persze, hogy mindenki vizhordó szeretett volna lenni, hiszen azok ették a legtöbb csokoládét, mert utjokat rendesen a boltok leié vették. Ez tette oly élvezetessé a különben nehéz hivatalt! A dohányzás, italozás, kártyázás tiltva volt a tutajokon. De a parancsnokság okos emberekből és szenvedélyes dohányosokból állott s egykét kártyakedvelő is akadt közöttük. S azért oly ügyesen fogalmazták a rendeletet ezen szenvedelmek ellen, hogy nyugodt lelkiismerettel üthették a főtutaj ebédlőjében a három napos esőben. Igy voltak a borivással is. Eleinte azzal hitegették a fiukat, hogy savanyú viz van azokban a bizonyos üvegekben. (Volt is, de nem mindben!) A fiúk aztán lesben álltak. Fájt nekik, hogy a főparancsnok oly szigorúan felveri őket reggeli álmukból, tehát boszut forraltak. Meglesték, amint a tutajvégen borozgattak néhányan a parancsnokok közül s kritikus pillanatokban le-lefotografálták őket. Mikor már elég adat volt, a képekkel argumentáltak: »ha szabad bort inni, szabadjon tovább aludni is« -- mondották. De ebből azért még sem lett semmi. Mert az világosan ki volt téve, hogy mikor kell kelni, de a borra nézve csak az volt az írásban, hogy nagyobb italozások tilosak . . . Hiányos volna az én irásom, ha a cserkészek költészetét röviden meg nem ismertetném. A vezetőség külön nótáskönyvet nyomatott a fiuknak való dalokból. Pedig kár volt, mert ők maguk különbeket faragtak ismert dallamokra s a maguk életéből. Pesten pl. igy énekeltek vonatba szállás után: Kralovánba kéne, kéne menni, A tutajnak késznek kéne lenni. Szegény cserkész táthadd szádat, Most ültették tutaj-fádat . . . A szakácsokat igy boszantották jó kosztért: Beszegődtem a tutajra cserkésznek, Leszurkoltam lénungom a vezérnek. S az ebéden három krumpli meg egy fél: Igy lettem a tót Janókkal egy testvér . . . A nevezetesebb eseményeket külön balladák örökítették meg. Pl. arról, hogy a Sasok a kralováni búcsúzáskor éljenezés közben az ebédlő tetején beszakadtak stb. .. . Nemrég egy pesti úriasszony járt Pápán, kinek fia szintén velünk volt. »Kérem — mondta -- a fiam melle egy arasznyival szélesebb lett, mire hazaérkezett; el sem tudom gondolni, mi történt vele abban a két hétben«. Pedig könnyű rá megfelelni. Két héten át Magyarország legpompásabb hegyi levegőjét szívni, a rakoncátlan Vágón evezni, a kényelmet a lehető legkevesebbre szorítani, napokon át, úgy szólván, csak úszónadrágban állni ki a kedvezőtlen időjárás minden nehezét — hogyne fejlesztené a testi erőket! Régmúlt idők váremlékei előtt táborozni, jellemes társakkal barátkozni, a csillagos ég mélységibe s ködbevesző hegyóriások kékségeibe nézni, senkire sem szorulni: hogyne edzené az idegembert, hogyne nevelne jellemeket.