Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-26 / 44. szám

4. PAPA ES VIDÉKE. 1913 november 16. györgyi Ignác titkár, a későbbi elnök, az egyesülés módozatait is ismerteti. Dec. 17-én ünnepe van az egyesületnek. Eltávozó elnö­kének arcképét leplezi le meleg, családi ünnepély keretében. (Folytatjuk). KRÓNIKA. Xíyári álom. Tetszik tudni, ilyen is — volt. Ma már azonban oda van a nyárnak tüze, ragyogása s az álom is veleszállt. Föl­ébredtem, akárcsak a száz éves álomba me­rült csipkerózsa, kit visszaadott az életnek egy deli királyfi édes csókja. Kidörzsölöm az álmot, a szempillám rebben s úgy érzem, fény gyúlad ki az arcomon. Közeledő lélek lépése dobban. Valaki (a »Dichter«!) akaró­mat fogja: —- »Öreg! elég volt a heverő játékból s a tétova lágyságból. Fogd meg ismét a pennát« 1 Én haptákba állok s fuvalathalkan zümmögöm a fogadalmat: »Feszül bennem megtenni akarása Megdöbbentő, kibírhatatlan szépnek«, Suta Gőg. Az íróasztalomon fehér papiroslap. S e fehérségre mindjárt ezen első alkalommal íekete árnyat vet egy otromba ostor. Az ablaknál állok. Búskomor felhők szállnak el a város fölött s tört szívvel lejti táncát az őszi szél. Szekerek robogása, az élet lobogása, harmoniátlan zaj hallszik fel a szobámba. Alattam, hol az utcák összefutnak, néhány kis gyerek tipeg-topog a kocsiúton. S im egyszerre, a szemem kitágul, a szivem megdobban s a vér szökkenve a homlokom­nak árad. Nagyúri hintó jön robogva. Egy fiatal uraság maga hajtja a lovakat. Néhány erélyes szó a bakról s a gyerekhad, mint a kis csibék, széjjelrebben. A másik pillanatban azonban kígyózva tekergődzik az ostor a légben s mérgesen csap le a járdára mene­kült szegény fiúra. A hintó tovarobog a »cuki« felé, az utca népe meg aggódva siet a csapzott hajú gyerekhez, aki fel-felveti könnyes, szőke pilláját s némán kérdi: — »Mit vétettem én«? Fekete keztyüs volt az ostorzó kéz, fekete, érdes a szív. Hej! ha majd fölserdül az a kis ártat­lan és zátonyoktól horzsolt, föltört lelke nem tanul meg tűrni, higyje el, Uraságod, az ő harcos, verekedő öklétől csak a gyáva tova­robogás menti meg akkor is. Krónikás. HÍREK­Hivatalos látog-atás. Thuróczy Kornél kir. tanácsos az irgalmasrend tartományi fő­nöke Piszter Aurél áldozár-titkár kíséretében hétfőn délután városunkba érkezett. Az irgal­mas rendházban megtartott hivatalos látoga­tás befejeztével szerdán Budapestre tért vissza. — Választmányi-ülés. A belvárosi Kat. Kör választmánya pénteken 6 órakor gyűlést tartott a kör nagytermében. Teli Anasztáz dr. elnök szívélyes szavakkal üdvö­zölte a választmány megjelent tagjait és a gyűlést megnyitotta. A mult gyűlés jegyző­könyvét hozzászólás nélkül hitelesítették. Tárgyalták a felsővárosi Kat. Kör átiratát, amelyet egy-két lényegtelen módosítással magáévá tett a választmány. A pince villany­felszerelésével Horváth József műszerészt bíz­ták meg, tekintettel, hogy költségvetése 12 koronával olcsóbb, mint a városi villanytelepé. A kat. nagygyűlésre Kalmár Károly társelnö­köt küldte ki a bizottság. Fülöp Józsefet a rendes tagok sorába felvették. A biliárd­asztal eladása ügyében megbízta a választ­mány Kalmár Károly társelnököt, hogy lép­jen érintkezésbe a mezőkövesdi egyesülettel es a tárgyalás eredményét terjessze a választ­mány elé. — Elutasított v. képviselők. A bor­délyházak ügyében 40 képviselő aláírásával kérvény érkezett a v. tanácshoz, melyben rendkívüli közgyűlésnek összehívását kérték. A tanács a szervezeti szabályzat 6. §-ára hi­vatkozva, — melyszerint a rendkívüli köz­gyűlés összehívásához 44 képviselő aláírása szükséges, — megtagadta a kérésüket. Sőt mindjárt meg is fenyegette őket, hogy ha a közgyűlés ez ügyben máskép határozna, az ebből származó anyagi károsodásért a fele­lősség őket terheli. Erre azt mondhatjuk: ha a tolvaj megszorul, ő maga kiabál legjobban rendőrért. Ebben az ügyben is nem a kép­viselőtestület, hanem a tanács járt el sza­bálytalanul és így az ódium sem a képvise­lőkre, hanem a tanácsra háramlik. — Lapfelügyelőbizottságunk ülése. Lapfelügyelőbizottságunk igen szépen láto­gatott ülést tartott a mult csütörtökön Kal­már Károly elnöklete mellett. A mult gyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették. Zsilavy Sándor, lapunk felelős szerkesztője beszámolt veszprémi útjáról, amely fényes eredménnyel járt, amennyiben a helyszínén szerzett közvetlen tapasztalatai szerint a fő­tisztelendő székeskáptalan a legnagyobb ér­deklődéssel és jóindulattal viseltetik lapunk iránt, aminek bizonyságára mindnyájan meg­rendelték lapunkat. A bizottság jóleső öröm­mel vette tudomásul és a főtisztelendő székes­káptalannak jegyzőkönyvileg fejezte ki háláját és köszönetét a tapasztalt jóindulatáért. A negyedévi számadásokat november első felé­ben ejtik meg. A bizottságba egyhangúlag beválasztották lovag Kriszt Jenő, esperesplé­bánost. A budapesti kat. nagygyűlésre Zsilavy Sándort, lapunk íelelős szerkesztőjét küldte ki a bizottság. Lapunk fokozottabb érdekes­ségtételére több indítvány hangzott el, me­lyeket a bizottság is magáévá tett. Végül felhatalmazták az elnököt, hogy 20 korona összeg erejéig egyes sürgős esetekben, — ha már a bizottság összehívása nem volna lehet­séges — utalványozhat a lap pénztárából. — Szépen söpörnek ! De csak a nótá­ban söprik olyan szépen, bájosan a pápai utcát, egyébként azonban nagyon silányan megy nálunk a seprés. Sem a város, sem a háztulajdonosok — egy-kettő kivételével — nem sokat törődnek az utcák és a házak előtti járdák tisztántartásával. Pedig még melegiben van a rendőrkapitányi hivatal szi­gorú rendelete, hogy a háztulajdonosok köte­lesek a járdákat — szigorú büntetés terhe mellett — mindennap reggel 7 óra előtt tisztára elsöpretni. Vannak, akik elsöpretik, de még többen vannak, akik fittyet hánynak mindenféle rendeletnek. Pedig még melegi­ben van a kiadott parancs! Mi lesz később, ha egy kissé feledésbe megy? — Állami óvóda. Dr. Czapáry László ciszt. r. plébános búzgólkodására Nagyteve­len a községtől felajánlott telken kisdedóvó­dát építtet az állam. A még jórészben német­ajkú lakósság magyarosodását nagyban elő­fogja segíteni e kisdedóvó. — Vallásos Polgárok! Tihozzátok szólunk valláserkölcsi alapon álló polgárok^ tihozzátok, mindnyájatokhoz, szülők, kik szeretitek gyermekeiteket! Ne feledjétek, ha hitet, erkölcsöt, tisztaságot, becsületet, szóval mindent, ami szent a jobb lelkek előtt, ki­hagytok tépetni édes gyermekeitek szívéből, akkor hiába küzdőtök, verítékeztek, hiába kuporgattok értök, hiába hagytok egy kis vagyonkát számukra örökségül! Hiába! Nem fogják megbecsülni sem vagyonukat, sem szüleiket, sem Istenüket, sem hazájukat, leg­kevésbbé pedig önmagukat! Menjetek ki késő délutánokon a Bástya-utcába, meg a vele párhuzamos Korona-utcába, meg fogjátok majd látni, mint öntik méhkas-módjára gyermekei­teket egyik felől a zsidó iskolák, másik felől az apácazárda. Meg fogjátok látni, mint rajzik, hullámzik, játszik el az az ezernyi gyermek e két hatalmas utcán: benyomásokra, tapasz­talatokra éhes, kíváncsi gyermeklélekkel. Oh, és ti a modern erkölcs rikító s előttük kerül­hetetlen hirdetőjéül bordélyházakat hagytok emelni ártatlan szemük elé!? Nem polgár­társak, bízunk emberségtekben, hogy diadalra juttatjátok a gyermekeitek boldogságáért megindult küzdelmet! — Cipőgyár. Löwenstein J. és Fia cég ajánlatot adott be a városhoz, melyben 30 ezer koronát igér a városmalomért, ahol cipőgyárat óhajtana létesíteni. A tanács el­fogadásra ajánlja a közgyűlésnek Lövenstein cég ajánlatát azzal a kikötéssel, hogy egy éven belül köteles a cipőgyárat berendezni és a malom melletti uszodát továbbra is kö­teles megtűrni. Nem tehették volna-e ezt meg a mi iparosaink közösen ? Szövetkezet utján igen szépen megalapíthatták volna a cipőgyárat, amelyhez gépberendezést esetleg még pénzsegélyt is igen könnyen nyerhettek volna a minisztériumtól. Gondolják meg jóit Talán még nem késő, ha nem halogatják az időt. Saját existenciájukról van szó, melyet egy cipőgyár csak még jobban megrongál­hat. Vegyék kezükbe az ügyet azok, akik erre hivatottak. Újólag hangsúlyozzuk: még most nem kés6 ! — A városi leányegylet ez évi első előadó ülését f. hó 26-án, ma délután 5 óra­kor tartja báró Eötvös József emlékének szentelve. Műsor: 1. Liszt »Rossignol«,-zon­gorán előadja Schischa Ilona. 2. Eötvös Jó­zseftől »Búcsú«, szavalja Szabó Imre. 3. »Em­lékezés Eötvös Józsefről«, felolvassa Sándor Pál. 4. Eötvös Józseftől »A zászlótartó«, sza­valja Tegyei Terus. 5. Hubay Jenőtől »noc­turne«, hegedűn előadja Szépházy Erzsike, zongorán kiséri Révész Arnoldné. — Hadd vesszenek! A londoni ma­gyar egyesület segélyt kért a városunktól. Kapott? Szépen kapott! Nekünk ilyenre nincs egy garasunk sem. Mit törődünk mi idegenbe szakadt véreinkkel? Hadd vesszenek! Jólle­het a nevezett egyesület ott a messziségben, idegen földön talán sokkal nagyobb missiót teljesít a magyarok között, mint idehaza akárhány egyesület. — Stájgerol a város. A m. kir. fa­iskola által birt területet holdanként 10G koronáért hajlandó csak a város bérbeadni,, mivel a nevezett telek közelében építendő vasútállomás miatt a telkek ára alaposan fel­emelkedett.

Next

/
Thumbnails
Contents