Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-19 / 43. szám

1913 november 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. nye, ha nem boldogulnak a távolban, ők lássák! Ezt meg kell tenni, ha már kissé megkésve is, de jobb későn, mint soha! Jóvá fogják-e tenni a hibát? Hisszük. Irhás-k.öz már tiltakozott. Azonkívül a múlt kedden kérvényes előterjesztés érkezett a városi iktatóhivatalba, Pápa rendezett tanácsú város képviselőtestülete Elnökségének a címére. Az előterjesztésben negyven városi képviselő kéri, hogy a nyilvánosházak kitelepítésének sérelmes megoldását sürgősen megorvosolják s hogy ez ügyben minél előbb rendkívüli közgyűlést hívjanak egybe. Nem akarjuk a város vezetőségét ez ügyben sem rosszhiszeműséggel vádolni. Ha pedig jóhiszeműleg járt el, akkor meg vagyunk győződve, hogy lesz férfias ereje — magától is — tévedését sürgősen, gyökeresen és feltétlenül biztosan helyrehozni, jóvátenni. Ha a város ily értelemben, jóakaratulag jár el, akkor nem élnek felfolyamodásukkal az egyes hitközségek és iskolák hivatalvezetői, akkor megszüntetik társadalmi akciójukat az egyes körök és egyletek, akkor nem lép ki helyi jellegéből, nem lesz országos skandalummá ez a mi fatális ügyünk. Nem lesz, mert mi nem harcot, hanem eredményt akarunk. De az eredményért: a sürgős, gyökeres és föltétlenül biztos orvoslásért készek vagyunk a legmeszszebbmenő harcra, küzdelemre is! K-n. A ker. szocialisták jubileuma. — 1913 október hó 12. — Napjainkban is sok igazságtalanság történik és sok méltánytalanságot kell eltűrni a munkásoknak. Súlyosan nehezedik rájuk is a megváltozott életviszonyok nehézsége. A most uralkodó gazdasági liberalizmus jóvoltából szabad prédája a kisember a tehetetlen nagy tőkének. A nemzet sorsát intéző törvényhozásból ki van zárva és így kevés, vagy épen semmi törvényes védelemben nem részesül. Betegség, munkanélküliség mellett ott sötétlik a bizonytalan jövő, amikor az elöregedett munkás kezéből kiesik a szerszám! Ne mondja hát senki azt, hogy nincs a szociálizmusnak joga és nincs oka a munkásságnak szocialistának lenni! Joga van a munkásságnak becsületesebb, kulturemberhez illőbb élethez, politikai jogokhoz, törvényes védelemhez, hogy ne legyen védtelenül kitéve az élet nehéz harcai között a nyomornak és pusztulásnak, erkölcsi és anyagi romlásnak. Azért gyűjtötték egybe szétszórt erőinket nálunk is a munkások tiz évvel ezelőtt, s a lefolyt tiz év alatt szeplőtelenül megőrizték s nem egy heves, tüzes támadással szemben meg is védelmezték mindazokat a magasztos ideálokat, amelyekre a kezdet pillanatában felesküdtek és amely küzdelmes időkre immár megacélosodott izmokkal büszkén tekinthettek vissza, amikor a múlt vasárnap jubiláltak. * Ünnepség; a templomban. Az egyesület tagjai hatalmas selyem nemzeti szinű zászlójuk alatt vonultak a főtemplomba, a 9 órai misére. A misét az egyesület jelenlegi elnöke, Varga Sándor s. lelkész mondotta. Mise alatt a Felsővárosi Kat. Kör énekkara szebbnél-szebb magyar a lőszakács! Csakhogy ő volt a közös éléstár gondozója is, ő adta ki az egyes tutajok szakácsainak az anyagokat a főzéshez. Mire oda jutott, hogy elkezdhette a főzést, bizony igen kimúlt az időből, kedvből, gondból. Azért mi mindig későn ettünk és sokszor hirtelen összeütött ételeket. Persze ezért sok apró szúrás érte szegény főszakácsot. Eleinte csak tűrte és igyekezett magának segédeket nevelni közülünk. Egyszerre azonban felpakkolt és . . . hazament, hogy fontos ügyeiben intézkedjék! Bizony nem jött vissza, csak az utolsó előtti napon! Főzésről többé szó sem eshetett nálunk. Csak kakaót főztünk és teát forraltunk magunk. Étkezni 2—3-asával a többi tutajokhoz osztottak bennünket. Menet közben, amikor a tutajok egymástól 100—200 m. távolságra voltak, hideget ettünk: szalonnát és liptói túrót. Ez rengeteg mennyiségben volt. Fele sem fogyott el, pedig a tutajokat kormányzó tótok is ebből ettek. Ami megmaradt is az övék lett. Megérdemelték, mert igen sokat értek. Nélkülük a kanyarodók sziklafokai, vagy a hidak pillérei biztosan széjjel verték volna a tutajokat. Gyönyörűség volt nézni, ily veszedelmes pontokon mily ügyességgel és hidegvérrel dolgoztak. Persze »a cserkész tanulékony«. Igyekeztek is a kormányzás művészetébe behatolni. Nem egy avval a gondolattal állt be »Janónak« (ahogy mondogatták), hogy a dolog fifikáját kiismervén, jövőre már tótok nélkül is megtehessék e vági utat. Erről azonban komolyan szó sem lehet. Egy emberélet kell a Vág kiismeréséhez. Egy erős ember ereje a kormányzó evezők kezeléséhez! — A tótok őrizték a tutajokat, midőn mi kirándulásra mentünk vagy bármi okból távol voltunk. Erősen meghagyta nekik a parancsnok, hogy egy lélek nem sok, de azt se engedjék a tutajokra, amikor mi távol vagyunk. De persze pénz beszél; a városok közönsége látni kívánva tutajaink berendezését, egy-egy hatossal mindig megtalálta a módját a Janók elnézésének és néha annyi látogató kereste fel őket, hogy a tutajok majdnem elmerültek! Különösen Zsolnán és Pöstyénben becsültek meg nagyon bennünket s alig győzték bámulni az emberek ezt a csodálatos uszó világot. Mikor kiszállva a város megtekintésére indultunk: Itt a cirkusz! — kiáltott fel egy inasgyerek . . . Majd leszúrtuk érte — örömünkben. (Folytatjuk). egyházi énekeket énekelt. Az alkalmi szentbeszédet Tomor Árkád mondta, ki a hallgatóságban szent lelkesedést keltett a keresztény eszmék iránt. Szentbeszéd után ugyancsak az egyesület zászlója alatt vonultak ki a tagok és kettes sorokban mentek az egyesület helyiségébe. - Diszgyülés. Pontban 11 órakor kezdődött a díszközgyűlés az egyesület nagytermében, melyet ez alkalomra újra festettek és virágkoszorúkkal díszítettek fel. A dalárda bevezető éneke után Varga Sándor, az egyesület elnöke meleg, közvetlen szavakkal nyitotta meg a díszközgyűlést. Kedves emlékek hoztak össze — úgymond — bennünket. Tiz év határkövéhez értünk a mai nappal, melyet hogy megengedett érni az Úr kegyelme, első utunk a templomba vitt, ahol buzgó imádságban róttuk le érte hálánkat az Úr zsámolyánál. Tiz év nem nagy idő, de megkétszerezi ennek az egyesületnek küzdelmes élete. Az evangeliumi igazságokért küzdött, szenvedett, hogy belevihesse azokat a gyakorlati életbe. A szükség hozta létre az egyesületet, mert ellenségeink megszaporodtak. Üdvözli a jubileumra érkezett kedves vendégeket, akik eljöttek, hogy résztvegyenek örömünkben. Kéri, tartsák meg az egyesületet továbbra is jóakaró pártfogásukban, támogatásukban, melyért az egyesület mindenkor a legnagyobb hálával lesz irántuk. Végül üdvözölve az egyesület tagjait, a diszgyülést megnyitotta. Utána Baránszky Gyula dr, lépett a pódiumra. A szociális egyesületek országos szövetségének üdvözletét hozta. Hosszasabban foglalkozott azokkal az okkal, amelyek elementáris erővel követelték a keresztény szociális mozgalom megindítását. A többi között azt mondta: »Egyszerre csak azt vettük észre, hogy mozog a föld lábunk alatt. Ellenségeink megszaporodtak és uton-utfélen kikezdték a mi kereszténységünket, különösen pedig a katholikusokat. Amikor a keresztény szociális mozgalmat megindították az volt a cél, hogy olyan alapot teremtsenek, amelyen az ország összes keresztény felekezetű lakosai megállhassanak. A mai társadalomnak két nagy bűne van: a vallási gyűlölködés és a kasztokra való bomlás. Az úr idegenkedik a paraszttól, a gazdag megveti a szegényt. De még az egyenlő kvalifikációval biró latejner osztályban is meg van az átkos kasztokra való oszlás. Ezek megszüntetésére vállalkozott a keresztény szocializmus. A munkásságot meglehetősen sikerült is tömöríteni, de az intelligens osztályt még mindig nem tudták olyan mértékben egyesíteni, mint az egyébként nagyon is kívánatos volna, nemcsak a munkásság, hanem elsősorban magának az intelligens osztálynak az érdekében. Nem mondja, hogy naprólnapra legyenek az egyesületben, de mint oktatók, mint tanácsadók, mint lelkesítők résztvehetnének az egyesület életében. Az összetartozandóságnak, a testvéri szeretetnek kell az egyesület jövő életében is a főszerepet juttatni, mert ezáltal vívjuk ki az intelligenciának is a becsülését. Az Ur Isten áldását kéri az egyesületre, amely haladjon tovább bátran, kitartóan a megkezdett uton«. Hatalmas taps volt a felelet Baránszky trappáns, temperamentumos beszédére.