Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-19 / 43. szám

4. PAPA ES VIDÉKE. 1913 november 16. Giesswein Sándor dr., országgyűlési képviselő mondott gondolatokban gazdag, gyönyörű beszédet. Utalt a többi között arra is, hogy a külföldi, de különösen az amerikai keresztény egyesületekhez, keresztény szervezetekhez képest Magyarországban bizony anyagilag nagyon szegények, különösen a keresztény szociálisták, de annál gazdagabb erkölcsi tőkével rendelkeznek, amely előbb-utóbb az anyagiak terén is meghozza méltó gyümölcsét. Nincs tehát semmi ok a csüggedésre. Ha valaki Rómában járt és megnézte a keresztény kultúra, a keresztény művészet remekeit, nem birja felejteni soha a szt. Péter bazilika óriási méreteit, a szt. Pál templom ragyogó szépségeit, de reá legmélyebb benyomást a katakombák tették. Ezekből az elhagyatott, sötét földalatti folyosókból indult útjára a diadalmas keresztény világnézet és ezeknek a szűk, igénytelen folyosóknak köszönhetik létüket a kereszténység remekebbnél-remekebb műemlékei, templomai. A keresztény szocializmus ma még a katakombák korát éli, de reménnyel vagyunk eltelve, hogy nem sokára a mi eszméink is győzni fognak. Be fogják idővel látni fenn csakúgy, mint lenn, sőt a legmagasabb helyen is, hogy a kereszt jelében és csakis ebben lehet győzni. Előítéletekkel kell küzdenünk. Az egyik oldalról zokon veszik tőlünk, hogy konzervativek vagyunk; a másik oldalról azért támadnak bennünket, hogy radikálisok vagyunk. Pedig egyik sem vagyunk és mégis mind a kettőt követtük, de csak a jót. A jót, ami a nemzet életében volt, továbbvisszük és diadalra juttatjuk. Ha a nemzet életében egészséges anyagcserét akarunk előidézni, akkor, habár a régi tradíciókhoz, a régi eszmékhez ragaszkodunk is, a jó elől, a haladás elől nem zárkózhatunk el, mert ha féltékenyen elzárkózunk minden új dologtól, akkor megáll a nemzet testében a vérkeringés. Dolgozzunk, munkálkodjunk tehát serényen, lelkesen tovább. Járjunk a magunk lábán, majd akkor észrevesznek bennünket, majd jönnek akkor, hogy segítsük őket, majd belátják akkor, hogy egyedül ebben a jelben lehet csak maradandó győzelmet kivívni. Adja az Isten, hogy úgy legyen. Percekig tartó tapssal ünnepelték Giesswein Sándor Őméltóságát, a keresztény eszmék önzetlen harcosát. Ezután a testvéregyesületek kiküldöttjei üdvözölték a keresztény szociális munkásegyesületet jubileuma alkalmából. A belvárosi Kat. Kör nevében Teli Anasztáz dr. elnök mondott rövid, de megkapóan szép üdvözletet. Utána a felsővárosi Kat. Kör nevében Kelemen Krizosztom elnök; a kat. munkásnőegyesület nevében Blazovich Jákó elnök; a kőbányai ker. szociálisták nevében Szeift István elnök, akinek a jubiláns egyesület is nagyon sokat köszönhet abból az időből, amikor az egyesületnek ügyvezető alelnöke volt; a Kat. Legényegyesület nevében pedig Szentgyörgyi Sándor titkár fejezte ki jókivánatait. Végül Tomor Árkád titkár olvasta fel az egyesületnek nagy gonddal összeállított tiz éves történetét. Bankett. Egy órakor díszebéd volt az egyesület helyiségében, melyen nagy számmal vettek részt a Munkásegylet tisztelői és.tagjai. Ebéd alatt számos felköszöntő hangzott el, melyek a vendégeket, az egyesület volt elnökét és jelenlegi vezetőjét éltették. Bál. Este fényesen sikerült táncmulatságot rendeztek a Griff-szálló nagytermében, amelyen megjelentek a bálanyák is, akiket a rendezőség kitűnő kedvességgel fogadott. Nagyszerű hangulat uralkodott mindvégig. Petrezselem árulásról szó sem lehetett, mert volt fiatalság bőven, akik szívesen táncbavitték még az asszonyokat is. A négyest 80 pár táncolta. Jól hajnalodott már, amikor a terem ürülni kezdett. = Tanítók közgyűlése. »A PápaCsót esperesi tanítókör« csütörtökön tartotta rendes őszi közgyűlését Pápán. Elmondhatjuk, hogy ilyen impozáns, a maga nemében páratlan gyűlése nagyon kevés volt a tanítói körnek. Különösen örömmel töltött el bennünket, hogy a pápai és csóti esperesség papsága is ugyanakkor tartotta koronáját, mely után teljes számban résztvettek a közgyűlésen. Katolikus életünk e két hatalmas tényezőjének egymáshoz való baráti, szeretetteljes közeledése szép reményekre jogosít fel bennünket. A magunk rászéről csak azt mondhatjuk: tovább, csak tovább ezen a jó uton! Hasznát a köz, a katolikus ügyek látják. A gyűlést megelőzőleg négy mise is volt, a melyek közül a 8, fél 9 és 9 órai miséken a helybeli állami tanítóképző kat. növendékei énekeltek Szentgyörgyi Sándor, karnagy vezetése mellett szebbnél-szebb gregorián énekeket. Tiz órakor kezdődött a közgyűlés. Süle Gábor elnök távolléte miatt László Géza pápakovácsii tanító, a kör alelnöke vezette a közgyűlést. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelent kartársakat, a szent Benedekrendi főgimnázium tanárikarát, valamint a kerületi papságot és a gyűlésen résztvevő vendégeket. Szeretettel emlékezett meg a kör távol levő elnökéről, Süle Gáborról, akinek megkezdett munkájához kitartást kiván és Isten áldását kéri rája. Felolvasták Kránitz Kálmán, püspök, volt egyházmegyei főtanfelügyelő levelét, amelyben szines szavakkal búcsúzik el a kör minden egyes tagjától. Sajnálattal látják az egyházmegye szeretett főtanfelügyelőjének távozását, akihez a tanítóságot a szeretetnek oly sok arany szálai fűzik. Kriszt Jenő, esp.plébános, egyházi elnök szintén felolvasta a távozó főtanfelügyelőnek a levelét, melyet a pápai tanítótestület üdvözlő feliratára küldött. Minden sorából kiérzett a szeretet, a nagyrabecsülés, amellyel a tanítók iránt kezdettől fogva viseltetett. Ezután a választmányi és a mult közgyűlés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hitelesítették. A jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Perepatics Endre és Horváth Antal tanítók kérettek fel. Harsányi Ferenc, bakonysági tanító »Az országos tanítói nyugdíjtörvény revíziójáról« irt értekezését Mics Ernő, békási tanító olvasta fel. Negyven pontban foglalta össze a sérelmeket, amelyeket a közgyűlés szintén magáévá tett. »A modern paedagógia kérdései«-ről Dreisziger József, tapolcafői tanító olvasott fel. Szép tanulmányra valló értekezéséért a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. »Az elemi- és középiskola kapcsolata« cimén Horváth Imre, n.gyimóti tanító olvasta fel nagy gonddal összeállított értekezését. Lelkesedésében egykét helyen kissé túlment a célon és oda is ütött, ahova egyébként semmi szándéka sem volt. Sok igazságot megmondott leplezetlenül, de Kriszt Jenő esperes-plébános felszólalása után, határozati javaslatának azt a részét, amelyben azt javasolja, hogy az elemi iskolai bizonyítvány mellé a tanító még ajánló levelet is adjon, hogy az elemi iskolát végzett tanulót eszerint vegyék tel a középiskolába,, a közgyűlés nem tette magáévá. A közgyűlés ugyancsak Kriszt Jenő esp.-plébános felszólalására abban sem értett egyet a felolvasóval, hogy a középiskolában tanár és tanuló között nincs az a szoros szeretet, ami. az elemi iskola tanítója és a gyermekek között van. A vallás-erkölcsös nevelés ellen tett panaszai állhatnak ugyan más tanintézetekre, de a katolikus középiskolákat e tekintetben semmiféle vád nem érheti. Kiss Sándor az indítványok során azt javasolta,, hogy a kör azzal a kéréssel járuljon bíboros püspökünk Oeminenciájához, hogy az egyházmegye tanító-köreiből két-két tagot évenként küldjön fel a kat. nagygyűlésre. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Azonban nem járult a kör az indítványozó ama javaslatához, hogy a »Pápa-Csót esperesi körbe tartozó iskolákra egy állandó tanterv dolgoztassák ki«. Uj tagokul felvették Mics Érnő, békási tanítót és Okolicsányi Lujza vaszari tanítónőt. Gyűlés után bankett volt a felsővárosi kat. körben, melyen több toaszt hangzott el. Mozgalom a patronage megalapítása ügyében. Vettük a következő aláirási ivet: Az ujabbkori társadalmi és gazdasági berendezkedésnek, amelyben a házasélet terhei a férfi mellett a nőt is a kereső, a családfenntartó munkára mindinkább reá kényszerítik, természetes következménye lett, hogy a családi tűzhely igen sok helyen őrizetlenül marad, a házasélet hajtásai: a gyermekek a szülőknek és főképen az anyának állandó felügyeletét, nevelő kezét nélkülözni kénytelenek. A családi életben beállott ezen változásnak káros következményei ismeretesek: a kellő nevelésben nem részesült gyermekek és fiatalkorúak erkölcsi fogyatékossága mind nagyobb teherként nehezedik társadalmunk nyugalmára: a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma az ujabb időben aggasztó mérvben emelkedik. Á korszellem irányát a tétlen panasz nem fogja megváltoztatni. Az államnak és társadalomnak nagyon komoly és kitartó munkára van szükség, hogy a bűnre hajló fiatalkorúak részérőL fenyegető veszély továbbterjedése meggátolható legyen. Törvényhozásunk, követve a többi művelt állam példáját, az 1913. évi VII. törvénycikkel megalkotta a fiatalkorúak biráinak és a fiatalkorúak bünügyében követendő eljárásnak intézményét. Alapgondolata a törvénynek, hogy a fiatalkorúak birája ne a bűncselekmény megtorlását, hanem a fiatalkorú nevelését és megjavítását tekintse feladatának. Sokat igérő rendelkezése a törvénynek az is, hogy a fiatalkorúak birája bűncselekmény fennforgása nélkül is eljárhat olyan gyermekek és fiatalkorúakkal szemben, akik környezetükben az erkölcsi romlás veszélyeinek vannak kitéve. Ezeket állandóan felügyeli, szükség esetén megfenyíti, veszélyes környezetükből kiveszi stb. A törvény a fiatalkorúak birájának munkatársául a társadalmat jelöli meg. Különösen pedig az úgynevezett pártfogó (patronage) egyesületek társadalmi intézményére támaszkodik abban az irányban, hogy ezek a működési területükön élő és felügyeletet igénylő gyermekek és fiatalkorúak életviszonyait megfigyeljék, észleteiket a fiatalkorúak birájával közöljék, a biró intézkedéseinek célszerű végrehajtását ellenőrizzék. Amidőn Pápa városa és a pápai járás területére nézve a pártfogó egyesület megalakulása iránt a kezdeményező lépéseket megtesszük, ismételten is felhívjuk társadalmunk közönségének figyelmét arra, hogy az.