Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-12 / 42. szám

8. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 december 21. nyelvöltögető, osztályharcot hirdető vörö­sök ellen, hogy megvédelmezzék leg­szentebb javainkat. Ugyanezen okból indult útjára ez időtájban fővárosunkból a keresztény szociálszervezkedés életképes mozgalma. Győr volt az első, ahol dr. Giesswein Sándor országgyűlési képviselő megala­kította az első keresztény munkásegye­sületet, majd Szombathely bontotta ki zászlaját. Utána a szomszéd városok példájára Pápán 1903 szeptember havá­ban Huszár Károly és Haller István buzgólkodására megalakult a Keresztény Munkásegyesület. Az első népgyűlésnek több ezer főnyi hallgatósága volt és ennek hatása alatt százak léptek be egy­szerre az egyesületbe, amely egyre fej­lődött, mert lelkes tagjai nagy buzgó­ságot fejtettek ki úgy, hogy az' egye­sület a város egyik legerősebb szerve­zete lett. E lelkesedés nem volt kezdetleges szalmatűz, hanem tetterős, heves parázs, mert gazdag belső és külső tevékeny­séget fejtett ki mindvégig. Az öntudat emelésére, tagjai mű­velésére számos népgyűlést, szociális kurzust, ismeretterjesztő előadást, sok ünnepséget rendezett. Szép könyvtárt szerzett és a keresztény sajtót az Igaz Szót és Uj lap terjesztésével hathatósan támogatja. Hogy mily sokat harcolt ez egye­sület a ker. szociális eszmékért, kitűnik abból is, hogy egyik képviselőválasztás­kor ők állítottak legelőször az ország­ban ker. szocialista jelöltet, aki 196 szavazatot kapott. A gazdasági szervezkedés terén sem maradt vissza semmiben. Az egye­sület kebeléből indult ki a Pápán szé­pen virágzó keresztény fogyasztási szö­vetkezet megalapításának mozgalma, az Önsegélyző Hitelszövetkezet, a magyar­országi munkások Rokkant és Nyugdij­egyesület pápai fiókja szintén a ker. munkásegylet kezdeményezésére létesült. Van kereskedő-, bőr-, fa-, szabó­munkás szakszervezete és tanonc-szak­osztálya, amelyek mindegyike anyagi segélyben részesíti tagjait. Az egyesület belépett az Országos szövetségbe és annak alapszabályait fogadta el. Kevés anyagi erővel, de annál több lelkesedéssel ime így töltött az egye­sület tiz évet a harcban. Méltán ülhet tehát jubileumot. Betöltötte mindig hi­vatását, lehetetlenné tette a szociál­demokrácia egyeduralmát. Kitartással dolgozott a munkásság sebeinek be­gyógyítására. És ezen munkáÉán hatal­mas szervező erőt nyert jó ideig az egyesület Kauzli Gyula akkori elnöké­ben, pápai káplánban, kinek érdemei a munkásnép felkarolásában elévülhetet­lenek. Városunk bármily vallású lakóinál köztudatba menjen tehát a ker. szo­ciálisták elve, hogy nem az Istentaga­dás, vallásgunyolás segít a dolgozó nép baján, hanem ha összefogunk valameny­nyien a szegények és elhagyottakért; ha összefogunk, mert akarjuk, hogy a kereszténység boldogító tanításai át­menjenek minden mozzanatába a gya­korlati életnek. A krisztusi evangélium szellemé­ben végzett munka, a keresztény fele­baráti szeretet ünnepel tehát, mikor a keresztény szociálisták ma, okt. 12-én jubilálnak. Egy ker. szociálista. Helyes uton. (Folytatás). Polgármesterünk nem látja a helyzetet vigasztalannak. Ha már volna színházunk, csatornánk stb., amire már kiadás nem lesz. és volna elég gyárunk, ami a bevételeinket gyarapítaná, én sem tartanám túlterhesnek a jövőt. De ha rágondolunk, hogy csak a közelmúltban tálalta föl a v. mérnök a csa­tornázási költséget, potom 1,200.000, mondd egymilliókétszázezer korona értékben, hogy a szinház építési költsége talán ennek fele, mondjuk 400.000 K (attól függ hol akarjuk fölépíteni). A Graf-kávéház megvétele pedig 66.000 kor., azonkívül a vásártérhez vezető szárnyvasut költsége 40.000 kor. stb. stb. (kétszer is kiirhatom: stb. stb., mert ez még nem minden): akkor látjuk, hogy Lőwy dr. aggodalma hatványozottan igaz. Ha minderre rágondol polgármesterünk, O is sötétebb szinben látja a jövőt. Azért nézetem szerint a színháznak föltétlenül a városmajor helyére kellene kerülnie. Az a belvárosban van. Ha a szinház odajön, egy egész városrészt emel ki a posványból, a fertőből. Ha a szinház a tókertekbe kerül is, Rfczt a részt rendeznünk kell, ami csak ter­afW beinket fogja nagyobbítani. Ezelőtt pár évvel ugyan e lapban azt irtam, hogy a város akkor tenne leghelye­sebben, ha a vásárteret, — amit akkor a miniszter is követelt, -- a vasút mellé ten­nénk a Kálváriához, a vaszari-ut és a nagy­majorba vezető ut közt elterülő rétre. Ez legalkalmasabb hely. Itt lett volna a város­major és a szinház részére is. Csak később tudtam meg, hogy miért kellett e tervet elejteni. Ezt is városatyától. beérjen s még a saját Veni Sanctejét is el­mulasztja, akkor az egyházzene mai siralmas állapotján nem változtattak semmit, s a Musica sacra továbbra is megmarad — mos­toha gyermeknek. Ezt a mozgalmat s igazán célravezető utat ajánljuk lelkesebb s különösen közpon­tokon működő egyházkarnagyok és kánto­rok figyelmébe, mint követendő példát. Megörökítendó'nek tartjuk végezetül, hogy a pápai áll. tanítóképző igazgatója, Pethes János, bár október 16-a tanítási napra esik, az egyházzenei előadásra való tekintet­tel, a képezdei ifjúság nagy részét, a felsőbb osztályok katolikus növendékeit a legnagyobb készséggel szabadságolta, s hogy lovag Kriszt Jenő, pápai esperesplébános a maga részéről is mindent elkövet a siker érdekében. Azt talán említeni is íelesleges, hogy a tervező az itteni egyházkarnagy, Szentgyörgyi Sán­dor, ki egyszersmint az áll. képzőben vezeti a r. k. kántorképzést, s különösen utóbbi minőségében sok alkalmat talál arra, hogy a kat. egyházi zenén lendítsen. S most lássuk a tervezetet! Előre kell azonban bocsátanunk, hogy a pápai kerületi korona fi,9 órakor, a csóti kerületi korona 9 órakor, a Pápa-—csóti kerületi tanítókör közgyűlése 10 órakor kezdődik, természete­sen mindegyik más-más helyiségben. A pápai plébániai főtemplomban októ­ber 16-án reggel 4 mise mondatik, még pedig: I. Pontban J/ 48 órakor deákmise, mondja Kriszt Jenő, esperesplébános. E mise, miután a pásztoráció szempontjából a hivek lelki szükségleteihez képest fenn volt tartandó, esetleg gyászmise, de mindenesetre énekes mise lesz, s alatta a pápai r. k. elemi fiú­iskola IV., V. és VI. osztályainak növendé­kei (mintegy 160-an) énekelnek megfelelő magyar egyházi énekeket s gregorián respon­zoriumokat. II. Pontban 8 órakor énekes mise szin­ben. (A veszprémi directorium alapján zöld­ben, az előző vasárnapi mise vétetik). Elő­zetesen Veni Sanctevel, mondja Füzy István, nyárádi plébános. Ugy a Veni Sancte, mint az összes állandó és változó miserészek choraliter énekeltetnek, vagyis Veni Sanctere a gregorián Antifona (és nem Sequentia), azután Introitus stb. a Graduale Romanum­ból (Dom. XXII. p. Pent.), Kyrie stb. pedig a 11. gregorianmiséből (Missa choralis in feriis per annum.). Gloria, Credo e napon nincsen; végül pedig Benedicamus van. A kórust az áll. képző III. és IV. osztályainak katolikus növendékei alkotják (összesen 32-en). III. Pontban %9 órakor ugyancsak énekes mise zöldben. Veni Sanctevel mondja Varga Sándor, pápai káplán. E mise alatt a képezdészek, a Veni Sancte kivételével ma­gyar egyházi énekeket adnak elő, még pedig négyszólamú férfikarban, orgonakiséret nélkül. Az Antifona és a responzoriumok gregorián módon énekeltetnek. Miseének lesz: »Szent buzgalom . . .«, a Szentségről pedig: »Imád­lak nagy Istenség . . .« IV. Pontban 9 órakor énekes gyászmise Liberával. Előzőleg azonban Veni Sancte. A gyászmisét a kör elhunyt tagjainak lelki üdveért szolgáltatja Kreutzer Ferenc, pápai káplán. A kórus (32 képezdész) szabályszerű gregorián-gyászmisét mutat be. Az orgona csak énekkiséretül szól. (A Caer. Epporum XXVIII. fejezete szerint ugyanis ... »in

Next

/
Thumbnails
Contents