Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-12 / 42. szám

1913 október 12. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. aki következőkép mondotta el a nézetét. Ha a vásárteret a mostani helyéről elvennénk, elvesztenénk a várostól északra eső részt, Takácsit, Gyarmatot, Vaszart, Szentkutot, Gecsét stb., mert ezek ökreik, teheneik, lovaik eladása után elmennének haza, mert nincsenek kényszerítve városunkon keresztül menni. Én azt hiszem, hogy a mi falusi gazdáink is tudnak annyira számítani, hogy mikor dolguk van a vásártéren megtesznek még egy kilométer utat s lejönnek hozzánk megvenni, amire szükségük van, hogysem egy másik napot fordítsanak erre és elmenjenek a 40—50 kilométer távolságra eső Győrbe, hacsak az árkülönbözet nem olyan nagy, hogy mindezeket a kiadásokat megtakaríthatja, azt pedig tudjuk, hogy a szomszéd Győr sem olcsóbb Pápánál. Ez máskép nem is lehet, mert a vasút olyan közlekedési eszköz, mely egyik vidék bőségét, a másik vidék szükségével kiegyenlíti, ez nem csak a vidékre, hanem országokra, sőt világrészekre is áll. Azért, mielőtt a szárnyvasut építését elhatároztuk, fontolóra kellett volna venni mindezeket. A Graf-kávéházat is meg akarjuk venni 66.000 koronáért; hát nem tudjuk kivárni, mig valami üzletember megveszi és megépítteti uj vonalba ? ez esetben csak az alsórészt kell megvennünk. Ne akarjunk egyszerre olyan szépek lermi, ha nincs pénzünk. Lássuk hozzávetőleg a végeredményt: a szinház a tókertbe jön, körül korzóval, mondjuk 2000 •-öl területre; a 20 K (mert ugy hallatszik, az uradalom ezért akarja adni), = 40000 kor. 2000 D-öl területnek három méter magasra való feltöltése, leszámítva az alapból kijövő mondjuk 200 U-öl területet 1800 x 3 = 5400 köböl; egy köbölre 4 kocsi töltés ä 3 korona = 16200 korona 40000 16200 = 56200 korona; ehhez számítva még csatornázást stb. Ha pedig a városmajor helyére tesszük elfoglalunk 42.460 koronás területet, a megtakarítás 13.540 K. Hogy az építési költség mennyivel jönne olcsóbba a városmajor helyén, mint a tókermissis defunctorum silet organa cum silet cantus«.) A kórust illető szöveg teljesen lesz végig énekelve, tehát a Dies irae is, csak azzal, hogy a 2.—7., 13. és 18. vers recitáltatik, a mi (Decr. S. R. C. No 2959 szerint) meg van engedve. A Libera után a Kyrie és Christe eleisont a kórus énekli, mert ez az előírás. Megjegyeztetik, hogy a mennyiben igen ajánlatos az éneket a templom hajójából hallgatni meg, nem közreműködők elől a kórust elzárják. Végül még hozzá tesszük, hogy a miséző papok sorrendjében esetleg változás állhat be. Okul szolgálhat betegség, akár csak rekedtség is, továbbá sürgős lelkipásztori teendő s végül az, hogy Schwartz József, nagyfalvai (vasmegyei) plébános, ki az egyházzenei reformoknak tán egyik leglelkesebb híve, s ki saját falujában messze hires cecilián-énekkart szervezett és tart fenn, s ugyanott egyházzenei-tanfolyamot is rendezett már, feltételesen beígérte jövetelét, mely esetben valamelyik misét, lehetőleg az utolsót ő szolgáltatja. tekben, azt a két költségvetés összehasonlításából tudnánk meg. Végre azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a városmajor környéke a közigazgatás gócpontjába esik; azonkívül itt már villany, vízvezeték és úttest, tehát még nagyobb lesz az előny. Ez lenne körülbelül a közvetlen haszon. Hogy a közvetett haszon mekkora lenne, azt a jövő mutatná meg. De hogy lesz, az kétségen kívül áll, mert már is vannak, akik számítanak az ottani rendezés következtében várható fejlődésre. Figyelő. MOZGALOM a nyilvános házaknak Irhásközbe-tétele ellen. Elhajítottuk a követ. Nagyot locscsant, s a hullámok messze gyűrűkben fodrozódnak tova. Csak kötelességet teljesítettünk, midőn felhívtuk a város figyelmét a nyilvános házak áthelyezésének lehetetlen megoldására. Azóta megszaporodtak a járókelők az Irhás-közben, hogy a helyszínen bizonyosodjanak meg állításaink igaz voltáról. S komoly városatyák úgy nyilatkoztak, hogy készek aláírni múltkori vezércikkünket az utolsó betűig, mert látják, hogy a kellő körültekintés nélkül hozták meg a határozatot, melynek értelmében a nyilvános házakat az Irhás-közbe helyezik, mert látják, hogy határozatukat nem a határozat szetlemében hajtják végre. Az Irhás-közre valóban rosszul esett a választás. Városunkat délnyugati oldalán úgyszólván egész hosszában két hatalmas és forgalmas utca szeli át: a Bástya-utca és a Korona-utca. Az Irhásköz közepük, derekuk táján köti össze e jelentős utcákat. Alkalmas forgalmi helyzete ellenére eddig rendetlensége, szűk és elhanyagolt volta miatt nem járták az Irhás-közt, de már kezdik rendbehozni; a városrendezés meg egyenesen a Bástya- és a Korona-utca összekötőjévé akarja nyítani. Akkor pedig mint a Főtérről kiinduló Korvin-utca egyenes folytatásának, rendkívül élénk forgalma lesz az Irhás-köznek. De nemcsak az Irhás-köz fekvése, a város testébe való beleilleszkedése, tiltakozik a nyilvános házaknak odahelyezése ellen. A szorosan vett irhásközi házaknak telke oly kicsi, hogy ott udvarról, szabad levegőről álmodni sem lehet. Már pedig ha társadalmi megbecsülést, szabad mozgást, utcát, mindent megvonnak is — és egész joggal — azoktól a szerencsétlen perszónáktól, egy kis udvartól, egy kis belélekzeni való szabad levegőtől mégis csak szívtelenség volna megfosztani őket! Az meg egyenesen kihívása minden erkölcsnek, ahogy a leendő nyilvános házakat elhelyezték. Az egyik mindjárt ott emelkedik az Irhás-köznek a Bástyautcába való torkolatánál, úgyszólván a bástya-utcai házak telkén, alig egy kőhajításnyira az izraelita elemi, polgári iskoláktól, imaháztól és templomtól. A másik meg — nem ám mint a határozat volt, az Irhás-közben, hanem a — Korona-utcában épül mintegy 80 méternyire az apácazárdától. Attól a zárdától, melyben 30 apáca, 100 bennlakó tanítónőképzős lakik, melyet közel 1000 iskolás leányka látogat naponkint. Senki nem hozhatja fel, hogy a Korona-utcába helyezendő nyilvános házak nem sérthetik a mellettük járó iskolás leánykák erkölcsiségét, hiszen ablakaik be lesznek rakva. Szó sincs róla! Inkább csiklandozni fogja leányos kíváncsiságukat, hogy vájjon a városi magasabb bölcseség mit rejtegethet itt előttük. Aztán nem tudom, mit fog szólni a szépészeti bizottság is ahhoz, hogy utcafrontra nyíló házak ablak nélküli, otromba falak legyenek. Miért kellett hát idetenni a nyilvános házakat ? Miért kellett lakáskiadókat megfosztani lakóiktól? Miért kellett a város közepének jövendő forgalma elé ilyen akadályt gördíteni ? Miért kellett szembehelyezkedni két nagy vallásfelekezetünk jogos valláserkölcsi érzékenységével ?! Tovább nem mehetünk! Ezen segíteni kell! Azoknak, kik úgy beszélnek : négy hónap befejezett tényei után csak nem kezdhetjük újra a dolgot, Deák Ferenccel válaszoljuk: »Pedig aki roszszul gombolta be kabátját, mégis kénytelen újra kezdeni«. Azt se higgyék a tekintetes városi képviselő urak, hogy ha előbbi határozatukat megváltoztatják következetlenek lesznek önmagukhoz. Nem. Helytelen információ alapján alkotott, téves határozatot megváltoztatni nem következetlenség, hanem okosság és kötelesség. E kötelességének férfias teljesítését pedig méltán és joggal el is várjuk minden komoly embertől! Tessék a nyilvános házakat olyan helyre tenni, hol sem forgalomnak, sem erkölcsnek nem vetnek akadályt, hol legfeljebb a városnak abban az irányban való tovafejlődését akadályozzák meg, de egzisztenciákat, háztulajdonosokat nem tesznek tönkre!! Mióta foglalkozott e dologgal, mindezek valóságáról meggyőződött minden számbavehető s érdekelt tényező. Okvetlen tárgyalni fogják ezt az ügyet a legközelebbi városi közgyűlésen. S megvagyunk róla győződve, hogy a képviselőtestület nagyobbik fele a mi álláspontunkra fog helyezkedni. A katolikus és az izraelita hitközség, valamint az említett iskolák igazgatóságai felfolyamodnak a kultuszminisztériumhoz. A mozgalom átcsap társadalmi térre is. Az egyes körök, egyesületek szintén tiltakozni s ez ügynek folyamatban lévő megoldását megfelebbezni készülnek. Tiltakoznak az irhás-közi háztulajdonosok is és kijelentik, hogy házaikat semmi áron sem engedik át nyilvánosházak céljaira. Nem Ítélnők el annak a tájéknak szerencsétlen háztulajdonosait, ha min-