Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-10-12 / 42. szám
Vili. évfolyam. Pápa, 1913* november 23. 48. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi betilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. A Pápai Katolikus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 26 fillér Feielös szerkesztő Pados Antal, Szentilonai-utca 3. házszám, A lap megjelenik minden vasárnap Zsilavv Sándor. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Alkotmány, Uj Lap, Igaz Szó. A mai hírlapirodalom szerencsétlen, erkölcs és elvtelen világában, ahol alig-alig akad egy-egy a keresztén)'' magyarság számára nyugodt lelkiismerettel ajálható újság: ez a három lap ezen kevesek legkiválóbbja. Kell ajánlani, kell ismertetni őket, mert sokak előtt ismeretlenek. Sokan ismerik őket, de nem érzik a lelki közösséget velük. Nem hozatják, nem olvassák őket. Van rá mentségük: nem elég élvezetesek, nem elég tartalmasak. Mert jegyezzük meg, az emberek közt sokan, mikor újságot olvasnak, nem tényeket, nem igazságokat keresnek, hanem időtöltést. Sok az idejük, jobbra fel nem használhatják. Hát újságjaikból bevesznek mindent, csak sok legyen. Szó sincs róla, a kath. lapok hozatása sokak részére áldozat lehet, de olyan áldozat, amelyet meg kell hozni s nem lehet megbánni. Az Alkotmány és Új Lap kath. napilapok. Az Igaz szó a ker. szocialisták lapja. Iparos polgártársainknak különösen ezt ajáljuk. — Előfizetési ára 3 K félévre. Kiadóhivatala Budapesten van VIII, Máriautca 11. sz. alatt. A pápai keresztény szociálisták jubilálnak. Ha visszagondolunk 10 évvel, az 1903. év őszén vagyunk. Különös forrongás, pezsgő eleven mozgalom volt akkor észrevehető Pápa ipari munkássága közt. Tömörülni, egyesületté alakulni a munkásságnak, — de keresztény szellemben, — ez a vágy feküdt a lelkek mélyén. E meggyőződést az a világos öntudat érlelte a józanul gondolkodó iparosmunkásságban, hogy az élet küzdelmeiben, a társadalmi békéért és szociális jogokért folyó harcban nem maradhat tétlen, félre állva, nem engedheti elhódítani a teret ez időben igen erőszakoskodó, nagy terrorral terjeszkedő szociáldemokratáknak. Városunk hithű iparosainak e tudatát felébresztette a Baross asztaltársaság. Ott pendítették meg az eszmét, hogy a hithű munkástársadalomra fontos feladat vár, melyet elszántan, becsülettel be kell tölteni, hogy a csúnya heccek rendezésében okvetetlenkedő szociáldemokrata-pártot elhallgattassa. Akik visszaemlékeznek azon időkre, tudják, mily szervezett erővel lépett ki e párt első izben a nyilvánosság elé. Leplezetlen, sértő vakmerőséggel, gorombáskodással mutatta ki vallás- és hazaellenes törekvéseit. Ahol a szociáldemokrácia terjeszkedni akart, a közvéleményt megtévesztette szociális igazságszolgáltatás, magasabb bér, a munkásság érdekeinek védelme és egyéb ígéretekkel — báránybőrével leplezve a maga veszedelmes, felforgató terveit. Mert mi a szociáldemokrata programm ? A vallás, a család, a nemzeti érzés, a tulajdonjog és a tekintély ellen való harc. Igaz, hogy ezt tagadják, amikor uj területeket, uj embereket akarnak meghódítani. Pápán e taktikával nem éltek, leplezetlen vakmerőségükről hamar rájöttek a józanabbak, hogy farkas kullog a nyáj körül, főleg mikor látták, mily inzultussal támadnak az egyháziak, a csuhások ellen; tehát talpra kell állni a TÁRCA. Musiea saera. A pápai tanítógyülésről. Evekkel ezelőtt készült Szentgyörgyi Sándor, helybeli karnagy a vidék kántortanítói számára egyházzenei-tanfolyamot rendezni, amely azonban sajnos több ok miatt elmaradt. Azóta várta a kedvező alkalmat, mikor tartják kántortanítóink kerületi gyűlésüket Pápán, hogy az előírásos egyházi zene egy részét bemutatva megszerettesse, megkedveltesse a gregórián egyházi szertartásokat. Evek elteltével, most, jövő csütörtökön, szóval 1913 okt. 16-án megjön a kedvező alkalom. Sőt még a várakozáson felül is jöttek közbe események, melyek az egyházzenei előadás sikerét öregbíteni fogják. Kiindulva ugyanis abból az elvitázhatatlan igazságból, hogy az egyházzene terén tervezett bármi csekély újítás, illetve változtatás csakis a Rector ecclesiae, a lelkész hozzájárulásával, sőt közreműködésével vihető keresztül minden, a nép által támasztatni szokott ellenkezés és ebből származható veszedelem nélkül sikeresen, valóságos vívmányszámba megy a két kerület mindkét esperesének ama rendelkezése, hogy ugyancsak október 16-ára Pápára hivta össze a kerületi papságot a rendes őszi koronára, vagyis értekezletre. Nem is számitva azt az előnyt, mely a lelkészkedő papságnak a tanitógyülésen való korporativ részvételéből s abból származik, hogy a közös ebéden pap és tanító együtt szövi a terveket a jövőre, nagy fontossággal bir a papság jelenléte az egyházzenei előadás sikere szempontjából, mert hiába is tagadnók, de ugy van, hogy nagy átlagban, legalább manapság, a papság sokkal fogékonyabb az egyházzenei reformok iránt, mint a mi mostani kántori karunk. Ha két esperesi kerület papsága és kántori kara az előadásból csak igen kevés jót, eddig még nem ismertet, vagy eddig figyelmen kivül maradottat, illetve félreismertet visz ki a kerületekbe, akkor is egy nagy vidék katolikus istentiszteleteinek a szabályszerűvé tétele terén történt egy lépés — előre. De igazán! Hát hol láthat, vagy hallhat pap, vagy kántor valami szépet, valami szabályszerűt? Tán, ha búcsú alkalmából átmegy a szomszéd faluba ? Vagy, ha vásárkor városba megy ? Ott ugyan nem, — mert városban vásárkor hétköznap van s a legjobb esetben ugy tartják az istentiszteletet, mint falun búcsúkor, — falun pedig búcsúkor egyik kántor a másiktól mit tanuljon, mikor egy környék rendszerint egyformán végzi a dolgait ? Ezek után csak az a kérdés marad eldöntetlen, hogy a legközelebbről érdekeltek (vagyis a két kerület 15 plébániájának 21 lelkészkedő papja és 38 kántortanítója) érdemesnek fogják-e találni alkalmatosságaikat, akár tengelyt, akár vasutat ugy venni igénybe, hogy időben Pápán legyenek, s ha már ott vannak: bizonyos időt — a templomban töltsenek ? Mert ha mindegyikük csak ugy jön, hogy az értekezletre, illetve gyülésr e
