Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-09-14 / 38. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 szeptember 14. lehűtötte a már nagyon is felizgatott kedélyeket. Állandóan azon a nézeten voltunk mi is s nem egyszer erélyes hangon szólaltunk fel minden feleslegesnek tartott költekezés ellen, amely az adózók helyzetét csak rosszabbá, szinte elviselhetetlenné tehette volna. De annak sohasem voltunk barátja, hogy a várost fejló'désében akadályozzuk, csupán spórolási mániából, mert tudtuk, hogy a városi élet bizonyos kötelezettségeket is ró ránk, amely alól, ha kibuvunk csak kerékkötó'i leszünk a város fejlődésének. Redukálni, amennyire csak lehet a kiadásainkat. Ez mindnyájunknak közös óhaja. Viszont a bevételeinket valami uton-módon emeljük, gyarapitsuk. Erre a többi között nagyon alkalmasnak kínálkozott a községi takarékpénztár, amelynek felállítását már több mint egy éve elhatározta a közgyűlés, — igaz, hogy csak elvben, — de mégis látszik, mert az utóbbi időben már teljesen elhallgattak róla. Hiszen, ha kiadásaink is csakúgy »elvben« jelentkeznének, akkor — türelmesebben várhatnánk a takarékpénztár létesítését is, de amikor szorít a csizma és egyre jobban szorít, akkor sietnünk kell mielőbb megszabadulni tőle. Csakis ezen az uton érhetjük el és akadályozhatjuk meg, hogy a lejtőn lefelé csúszva, a visszafejlődésnek abba a stádiumába ne érjünk, amelyet egyesek már prófétai ihletséggel meg is jósoltak, t. i.: hogy összekell zsugorodnunk nagyközséggé. Megpendítették a városi párt alakításának eszméjét is, amely egy-két jó oldalát leszámítva — a várost fejlődésében csak gáncsolná, akadályozná és örökös kellemetlenségeknek válna szülőanyjává. * plomnak, az oltári szolgálatnak is épen ugy, mint az emberi léleknek, meg van a maga pszichológiája, mellyel foglalkozni, melyet tanulmány tárgyává tenni nemcsak az emberi szellem művelése szempontjából, de mindenképen is érdemes. Volt idő, de persze már régen volt, mikor nem kellett hazulról elmennünk, ha egyházi zenét akartunk hallani. Csináltunk ilyet az »Öreg«-ben magunk is, néhai jó öreg Hannig bátyánk idejében. Mikovinyi Ödön nyug. kir. táblabíró, néhai Tscheppen Alajos, Vid Károly tekintélyes muzsikusok társaságában bennünket, zenével loglalkozó fiatal deákgyerekeket is szívesen láttak és hallgattak a kóruson valami nagyobb ünnepség alkalmával. Sohasem felejtek el egy kedves és kedélyes kórusi jelenetet. Sokan voltunk a kóruson és Hannig bátyánk minden tétel után megdicsért és buzdított bennünket. Egyszer csak panaszkodik az öreg ur, hogy ő bezzeg ma már alaposan elfáradt. Node vigyázat, egy énekszóló következik. Az öreg Hannig bácsi leánya, Hannig Mari lép elő és Gounod »Ave Máriá«-ját énekeli. Hannig Mari gyönyörű sudártermetű leány volt, Mészáros Károly polgármester 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették. A jelen gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére: Barcsi József, Billitz Ferenc, Becsei Ferenc, Ács Ferenc és Baráth Károly v. képviselők kérettek fel. Mészáros Károly polgármester igen meleg hangon emlékezett meg bíboros megyéspüspökünkről és indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel üdvözölte biboros megyéspüspökünket 25 éves jubileuma alkalmával. Interpellációk. Barthalos István a vasút melletti sertéshizlaldák elhelyezését és az ugyanott levő mocsárnak befedését javasolja. A sertéshizlaldák tulajdonosait nagyobb tisztaságra szorítják. A pocsolyát pedig befogják temettetni. Barthalos István újabb interpellációjában kifejti, hogy a Pápa—sümegi vasút rossz helyzetbe jutott. Veszprém vármegye szükkeblüen megtagadta a vasúthoz való hozzájárulást. Zalamegye érdekeltsége pedig elhatározta, eltekintve attól, hogy Pápa—Devecser közötti szakasz kiépül-e vagysem, Deveeser—Sümeg között kiépíti a vasutat. Ezáltal óriási veszedelem háramlik városunkra. Kéri, hogy ez ügyben egy újabb kérvényt terjeszszenek fel a vármegyéhez, hogy a szokásos hozzájárulást végre szavazzák meg. Hoffner Sándor dr. figyelmezteti a közgyűlést, hogy hasonló indokból már 4 évvel ezelőtt felirtak a vármegyéhez. A közgyűlés azonban elfogadta az interpelláló képviselő javaslatát. Somogyi József a Tapolca folyóról alkotott szabályrendeletet kéri módosítani, amennyiben a nevezett szabályrendelet akkor készült, amikor még vízvezetékünk nem volt. A közgyűlés a javaslatot elfogadta. Muli József az Árok-utca rendezését sürgeti. Napirendre tértek felette. Költségvetés. Általános vita. Lőwy László dr. indítványozza, hogy a tárgysorozat többi hat pontját vegyék le a majdnem akkora mint az apja, a hangja töaiör és szívhez szólló, éneke mesteri kivitelű volt. Mi fönt, a hivősereg lent, mindnyájan elvoltunk ragadtatva, a dal végén az énekesnő a kimerültségtől megtántorodik, az apja, ki mögötte állott, átkarolja a derekát, szívélyesen megcsókolja dalos ajakát és az orgona előtt álló székre ülteti. Ejnye kedves Hannig bácsi, maga ugy is elfáradt már, lássa ezt a funkciót én is szívesen elvégeztem volna maga helyett — mondom az öregnek. Hannig bácsi elmosolyogja magát, mond valami kedélyeset és egy barackkal kedveskedik, ez a barack azonban nem barackfán, hanem iré-fán termett és azon időben az öregek részéről divatos ajándék volt a jóval fiatalabbak részére és abból állott, hogy a jókedvű adakozó a hüvelykujját jól kinyújtotta, a másik négy ujját meg összeszorította, aztán a kinyújtott hüvelykujj csúcsa számára a megajándékozandó ifjúnak fejebubján egy alkalmas pontot szemelt ki, azt arra pontra helyezte egy gyengéd nyomással, aztán egy sikló csúszással a hüvelykujj elhagyta helyét és a négy összeszorított ujj barátságos koppanással akadt meg a kiszemelt területen, napirendről és csak a költségvetést tárgyalják. A polgármester kéri, hogy javaslatát a költségvetés letárgyalása után tegye meg. Freund Ferenc főszámvevő terjeszti elő az 1914-ik évi költségvetést. Lőwy László dr. megleckézteti a közgyűlést, hogy igen sok dolgot ötletszerűen szavaznak meg. Szereti az ellenzéket. Kárhoztatja a város gazdálkodását. A folytonos pótadóemelkedést. Különösen a személyi kiadásokat kifogásolja. Takarékoskodni kell, mert ezen a módon rohamosan haladunk a tönkremenés felé. A polgármester nem látja olyan sötétnek a helyzetet. Lőwy László dr. a városnak csak az adósságot említette fel, azt pedig elhallgatta, hogy ezzel szemben mije van a városnak ? Kende Ádám dr. sem tartja olyan szomorúnak a város háztartását. 217 ezer Kval többet tettek ki 1912-ik évi kiadások, mint amennyire az 1912-ik évi költségelőirányzat felhatalmazást adott. Folytonos pótadóemeléssel fedezni a kiadásokat, szerencsétlen gazdálkodásnak tartja. A v. jövödelmeit sem lehet szaporítani. Városi pártot kiván alakítani, amely pártnak íőprogrammja volna, hogy semmit se szavazzanak meg olyant, amelyre a városnak nincs feltétlenül szüksége. Szóval a kiadásokat kívánja redukálni. Általánosságban a költségvetést elfogadja. Hoffner Sándor dr. szintén általánosan bírálja a költségvetést Lőwy László dr. által festett helyzetet találja a valóságnak teljesen megfelelőnek. Nem azzal kell kérkednünk, hogy mink van, hanem azt kell néznünk amink nincs. Sok olyan intézmény vár megvalósításra, amely a ráköltött pénz kamatait sem hozza meg. Hofíner Sándor ugyancsak a kiadások csökkentését szorgalmazza és ajánlja. Sarudy György szintén nagyon rossznak tartja a város gazdálkodását. Fehér Dezső dr. igen praktikus ajánpillanatokig tartó sajgó érzést hagyva maga után. Régi emlékek ... a régi öregek elhaltak ... a régi jó idők elmultak . . . egyszer volt . . . régen volt . . . De félre a szentimentálizmussal, melyet a mult emlékei keltenek és térjünk vissza eredeti tárgyunkhoz, az én ünnepi programmom egyetlen pontjához: a templomhoz. Ünnepi programm? ... ez az egyházi zenének szól. Az én hétköznapi programmomnak is kimagasló pontja a templom. Ha én egy oly, még oly kis helységbe rándulok,, ahol még nem voltam, az első, amit megtekintek, annak a helységnek a temploma. Hát még ha külföldre megyek! Valamennyi templomot, melyet itt vagy amott találok,, látnom kell. Néhány héttel ezelőtt Salzburgban jártam az ottani Szent-Péter templomot néztem meg a többek között. Amint az előcsarnokból a templom hajójába nyitok, a bejáró jobb oldalán egy jókora kenyér alakú kődarab ötlik szemembe, mely vaspántok közé van szoritva és egy rövid, de erős vasláncon függ. Nézem, nézem, kezdetben azt hittem, hogy egy megszegetlen kenyér és már kezd-