Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-07-13 / 29. szám

220. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 junius 15. azt sem tagadhatjuk, hogy a művészi érzék fejlesztését nemcsak azok számára kell biztosítani, akik a művészi objektumokkal egyébként is bőven megáldott fővárosban laknak, vagy akik néhanapján oda fölrándulnak. Egy-egy szép szobormű miért ne gyönyörködtethetné a vidék emberének lelkét is; miért ne tanítgathatná a vidéki nagy városba sürün bejáró falusi embert is azoknak a nagy cselekedeteknek megbecsülésére és követésére, amelyet az ércbe öntött vagy márványba faragott szobor kifejez? A vidéki társadalom tehát álljon talpra és erélyesen követelje, hogy a fölös pénzből husz vidéki városban is állítsanak szobrot. Annyi pénz van, hogy egy-egy város igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszolút becsű műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész összeget a rendeltetésnek meg nem felelő, holmi fővárosi utcafölbontásra, szabályozásra, a szoborral összeépített irdatlan kőművesmunkára. A vidék olyan szépen kivette a részét a királyné fölött való gyászból, emlékére olyan szép áldozatokat hozott, hogy nem érdemli meg a mellőzését. Ne is említsünk mást, mint azokat a ligeteket, erdőcskéket, amelyeket a királyné emlékére ültettek. Hiszen ezek a parkok szinte várnak egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyné szobra lehet. A mi vármegyénk méltán számíthat az Erzsébet-szoborra. Fölhívjuk elsősorban nőegyleteinket arra, hogy sürgősen összehívott gyűléseiken, a szobor-bizottsághoz intézett iratban jelentsék be azt az óhajukat, hogy vármegyénk területén szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni. Városaink cselekedjenek ugyanígy, keressék meg orszgy. képviselőiket, befolyásos közéleti nagyságaikat; hassanak oda, hogy ezúttal is ne kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összeget. A budapesti szobor csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban a vidéken is állítanának szobrokat, akkor a művészek egész táborát támogatnánk, a náluk elég tövises pályájukon. A hazai művészet kiszámíthatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy művészi nemes verseny fejlődnék ki s nem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely talán művészi értékben sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor intimsége közelebb áll a királyné nemes egyéniségéhez. A szobor nevezetességet kölcsönözne a vidéknek és bizonyára hatással lenne az idegenforgalomra, különösen az olyan idegenek látogatására, akik művészeti tanulmányok végett mindig szívesen indultak körútra. A városok versengéséből, a szobrok nagy számából a mindenkori magyar királyné nemes példát láthatna arra, hogy e nemzet jó szive örökké lángoló szeretetébe zárja azokat, akik igaz ügyében nem hagyták el őt s akik fölemelték mellette jóságos szavukat. keztünk meg. Első utunk a vámhivatalba vitt bennünket, ahol semmi kellemetlenségünk sem akadt. Az olasz fináncok különben, dicséretükre legyen mondva, elég sok jóakaratot mutattak, mert kitárt bőröndjeinkből elibük meredő többrendbeli jóféle hazai sódart, süteményt s egyéb ennivalót nem vámolták meg. A város megtekintésére csak 2 óránk volt. Ancona egyik elsőrangú olasz erősség, sok a katona és mint mondják, a nép között nem kevés az anarchista. Tipikus olasz város, piszkos és cincaszagu. Mindössze egyetlen európai jellegű vagy városias képű utcája van, a corso di Vittore Emanuele, mely Carvur művészi kivitelű szobrához vezet. Anconától délre alig néhány kilométernyire van a híres bucsujáróhely, Loreto, ahol mint magas cédrus árnyékában az olajfa, ugy húzódik meg egy remek bazilika, egyik fülkéjében a názáreti szent család lakóháza, mely a legenda szerint angyali szárnyakon vitetett Loretóba. Anconától északra a tengerparton futott mindenütt velünk a vonat. Minden állomás egy-egy olasz tengeri fürdő. Előbb Falconárát, majd Senigabiát érintettük. Az utóbbi teljesen modern város és keresett fürdőhely ugy 9 ezer lakossal. Utunk célja Ri mini volt; jegyet azonban csak Fanóig váltottunk azzal a szándékkal, hogy Göre Gáborként szólva, azt is megtapasztaljuk. A szerzett tapasztalatok Fanóra nézve annyira előnyösek voltak, miszerint elhatároztuk, hogy itt ütjük fel a hadi szállást. S úgyis történt. A tenger partján fekvő s a Papini testvérek tulajdonát képező Stabilimentó balneoreban vettünk szobát teljes ellátással és kiszolgálással napi 8 líráért. Egy heti itt időzés után elmondhatjuk, hogy nem bántuk meg, hogy itt maradtunk. Rimini sokkal drágább, a viz, levegő és napsugár itt is ugyanaz, ott csak a fényűzés nagyobb. Fano, a tenger partján fekvő, pompásan müveit, halmoktól szegélyezett régi város, illetve vár, amelynek falait részben már lerombolta a csákány. Lakosainak száma körülbelül tizezer. Van sok temploma és hires régi színháza. Népe szelid, vidám is, szinte kivételesen nem tolakodó. Az új városrész a fürdőtelep körül villa-rendszerben épült és sok üres kiadó lakás várja a fürdővendégeket. A tenger vize sikér s partja homokos, gyakori a hullámverés, levegője egyszerűen mesés. A stabilimentó ablakai a tengerre néznek, melynek örökké nyugtalan hullámai szines képeket rajzolva táncoltatják az ezernyi apró halászbárkát. A szezon előtt érkezve, még csak két családot találtunk itt, Értesítők, i. A bencés főgimnázium értesítője. A vakációzás, a pihenés óráit élvezi immár a tanár és a tanítvány. Megérdemli e jutalmat a tanár, aki egész erejét, tehetségét és idejét tanítványainak szentelte, hogy oktassa a tudományokra és nevelje őket az igaznak, a nemesnek, a jónak szeretetére és mindezeknek a gyakorlati életbe való átvitelére. De megérdemli a pihenőt a tanítvány is, aki szorgalmát és összes tehetségét arra használta fel, hogy a tudományok elsajátításával és jellemének fejlesztésével elkészüljön a jövendő nagy feladataira: hasznos polgárának lenni a hazának, hasznos tagjává lenni a társadalomnak. Mikor ők, a tanárok és a tanítványok pihennek, üdülnek és a jövőben bekövetkező munkatereket szemlélgetik: jól esik nekünk, az itthon maradottaknak utána néznünk, a lefolyt iskolai évben mily munkát végeztek a tanárok és a tanítványok. Ha a pannonhalmi szent Benedek-rend pápai íőgimnáziumának ez idei értesítőjét a kezünkbe véve azt figyelmesen átlapozgatjuk, azt látjuk, hogy a dr. Teli igazgatása mellett működő tanári kar derekas munkát végzett. Nem áll módunkban az értesítő tartalmát a legapróbb részletekig ismertetni; azért csupán általános vonásokban mutatjuk be mindazon eredményeket, melyeket a bencés főgimnázium falai közt működő tanárok fáradhatatlan munkálkodásuk által elértek. Mindjárt az értesítő elején találjuk Tomor Arnád nagy értékű tanulmányát, amelynek cime: »Az iskolai színjátékok és a színház.« Három pontban lejti ki a tudós tanár azokat az irányelveket, amelyeknek szemmeltartásával kell elbírálnunk a színjátékokat és színházakat, vájjon azok az ifjúságra egy magyart Budapestről és egy bécsi újságírót családjával, azonkívül van itt három tisztelendő ur Budapestről. Mint mondják, Fano történelmileg is hires hely. Az itt hömpölygő Metaros folyó és a szomszédos Möns Joris között vivta a rómaiak ellen Hannibál pún vezér első győzedelmes csatáját. Tőle északkeletre alig egy óra távolságra van Pesano, hol Rossini, a hires muzsikus, a Stabat Mater hallhatatlan szerzője született, mit a via Rossinin levő szülőházának emlékköve hirdeti 1792-ben. Mindezen előnyök dacára sem érezzük magunkat teljesen kifogástalanul, még pedig az időjárás miatt. Fürdeni csak kivételesen lehet, folytonos vihar és esős idő járja, sőt 36 órán át a bórát is volt alkalmunk élvezni. Cementpadlás szobáinkban a hőmérséklet annyira leszállt, hogy a hőmérő X14 Reamurt mutat. Épen mikor e sorokat irom, mintha rám akarna cáfolni az idő, mert most kezd derülni. Bárcsak állandó lenne! A szelid napsugár letéteti velem a tollat és lecsalogat a tengerpartra. Követem hívását s a tek. Szerkesztő urnák, a »Pápa és Vidéke« olvasó közönségének honleányi üdvözletünket küldve tisztelettel zárom soraimat Sipos Istvánné Tanczer Mária.