Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-05-18 / 21. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913. május 18* 21. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthí esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fill ér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15, házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Monte-Cassino. Pünkösdi számunkban megemlékeztünk a jubiláló Egyházról, mely a jelen évben N. Konstantintól kapott szabadságának ezerhatszáz éves emlékét ünnepli. De érezzük, hogy valami hiány, valami fogyatkozás lenne örömünkben, ha bele nem szőnénk ez ünnep keretébe Monte-Cassino jubileumát is. Mert itt is ünnepelnek az idén. A bencések anyakolostorának XIV százados fennállása fűződik ez évhez. S ez az esemény annál fontosabb, mert a montecassinóiak ünnepe nemcsak bencésünnep, de jubileuma a nevükhöz fűzött átalakító nagy munkának, az onnan sarjadó kulturának is. A jelen év újra azokra az egyszerű szerzetesekre tereli a világ figyelmét, akik csendben, az »imádkozzál és dolgozzál« jelszóval lerakták a jövendő haladás alapjait; akik a testi és szellemi munka terén egyaránt kivették részüket s lelküket művelve másokat is oktattak; akik nemcsak a magukra hagyott tudományágakat gondozták, de ápolói, fejlesztői voltak a művészeteknek is. Csodálatos összhang az emberi erő megnyilvánulásaiban még ugyanazon kolostoron belül is. S egyedüli jutalmuk a nyugodt, a tiszta lelkiismeret, az elvégzett munkán érzett öröm, mely a maga jutalmazó erejével ujabb munkákra ösztönöz. Nevükhöz fűződik a liturgia őskeresztény szépségeinele megőrzése, az újra föllendült khorális-ének, a beuroni művészet, mely a szigorú egyházi szellemet tünteti föl festészetben és szobrászatban, harmóniába hozva a modern felfogással. Hozzájuk fűződik az Isten nevében végzett, imádságos munka, melynek éltetője a »mindent Istenért!« . . . A jubileumi ünnepségekből a magyar bencésrend is kivette részét. A »Te Deum« alkalmával körmenetben vitte körül az 01táriszentséget Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát. Érdekes, hogy e körmeneten az éppen ott időző, köztiszteletben álló Karlovitzcsaláddal városunk is képviselve volt. (-•) A közkórház ügye. A pápai közkórház ügye a folyó hó 8-án tartott közegészségügyi bizottság döntése folytán a leghelyesebb és egyedül biztos megoldás útjára terelődött. Némi sikerét látjuk ebben ama felfogásunknak és törekvésünknek, melyet lapunkban kezdettől fogva hangoztattunk, hogy t. i. Pápa város csak az irgalmas rendiek kórházának kibővítése által juthat a neki megfelelő s a modern igényeket is mindenekben kielégítő közkórházhoz. Hogy milyen arányú legyen az új közkórház, erre nézve részletes óhajainkat akkor fogjuk nyilvánítani, amikor a közegészségügyi bizottság az irgalmas renddel érdemleges tárgyalásba bocsátkozik. Ehelyütt csak ama véleményünknek óhajtunk kifejezést adni, hogy az új kórházban legyen: férfi és női belgyógyászati- férfi és női sebészeti osztály ; továbbá: fertőző és bőrgyógyászati osztály. Külön gyermekbetegek osztálya ilyen kis városban, mint Pápa, talán kevésbbé szükséges; ellenben egy megfigyelő osztály okvetlenül létesítendő. Az új közkórház orvosainak a létszámát illetőleg még korai volna nyilatkozni. Ez is a részletesen megtárgyalandó kérdések közé tartozik. Hány orvost nevezzen ki a város és hányat az irgalmasrend ? Erre nézve azt hiszszük, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az irgalmasrend nem adja fel a maga jogait — amit különben talán senkisem fog kivánni tőle —, viszont azonban szivesen látnók a város részéről a kellő ellenőrzést, hogy minél TÁRCA. Egy rózsabokor. — Irta: Kincs István. — Sohár Guszti fütyörészve kapaszkodott föl az emeletre s mindjárt a lépcsőtől jobbra botjával alaposan megdöngette az ajtót. — No szabad, nem szabad ? — tört ki belőle a bomlott jókedv — a kulcs azt mondja, a medve benn van az odújában, csak nem jelentkezik. Azzal egyszerűen benyitott. — Gyuri! — kiáltott a gazdára, ki csak immel-ámmal emelkedett íöl az asztal mellől, melyiken irások, könyvek hevertek szerteszét — mi dolog ez? Hát téli álmot aluszol? Három hét óta színedet sem láttuk. — Ej, hagyjatok békét! — morgott kedvetlenül Gálos György, az életbiztosítási ügynök. — Morogj csak, morogj! Különben el sem tudnálak képzelni. Hanem azért ide a kezedet. Szervusz! — Isten hozott! Mi járatban vagy? — Veheted észre. A te udvarlásodra jöttem egyenesen. -- S egyéb semmi? — Ah, látom érdeklődik a nagyságos úr. No ezt szeretem. Hát. igenis, ha tudni akarod, a mackót szeretném kihajszolni az odújából. Estére társaság lesz a vörös bikában. Nők is hivatalosak. Meg kellett Ígérnem, hogy téged is elviszlek. — Hoztál istrángot? — Minek az nekem ? — Mert anélkül bajjal lesz valami abból a szállításból. Nem megyek emberek közé. — Ne bomolj, Gyuri. Te, aki mindig olyan jókedvű voltál, egész társaságokat elmulattattál, most egyszerre folyatod az orrod vérét. Mit ettél, hogy annyira megfekszi valami a gyomrodat? — Igazságod van, jóllaktam az emberekkel. Gyújts rá! — Ha már olyan szépen kínálsz, miért ne. És Guszti agyarai közé szorított egy cigarettát. — De mégis, kedves barátom — kezdte Sohár újból — hidd el, nem értelek. A mérnöki tudományhoz sem konyítok sokat, de téged még kevésbbé értelek. Mit búsulsz ? Szólj, beszélj. Mit lógatod a fejedet, mint a szárnyaszegett madár nem is tudom micsodáját lógatja? — Valószínűleg a szárnyát — mosolygott kesernyésen Gálos György. — No hát igenis. Tegyük föl, hogy a szárnyát. Mert épenséggel lógathatná más testrészét is. Hanem sebaj. Én most rólad beszélek. A te lelked, barátom, olyan, mint a szomorúfűz. S ha valami szomorúfűz lóggatja az ágat, az legalább lóggatja. Remélem, most nincs kifogásod a hasonlat ellen. — Dehogy van. Guszti, te mindig eltalálod . . . — A szarva között azt a bizonyos másik dolgot. No igenis. Én, barátom, ki nem állhatom a csodálatos embereket. S te, Gyuri lelkem, kezdesz már csodálatos lenni valósággal. Tehát újra íölteszem a kérdést, mondd