Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-05-18 / 21. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913. május 18* 21. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthí esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fill ér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15, házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Monte-Cassino. Pünkösdi számunkban megemlékeztünk a jubiláló Egyházról, mely a jelen évben N. Konstantintól kapott sza­badságának ezerhatszáz éves emlékét ün­nepli. De érezzük, hogy valami hiány, valami fogyatkozás lenne örömünkben, ha bele nem szőnénk ez ünnep keretébe Monte-Cassino jubileumát is. Mert itt is ünnepelnek az idén. A bencések anyakolostorának XIV százados fennállása fűződik ez évhez. S ez az esemény annál fontosabb, mert a montecassinóiak ünnepe nemcsak bencésünnep, de jubileuma a nevükhöz fűzött átalakító nagy munkának, az onnan sarjadó kulturának is. A jelen év újra azokra az egyszerű szerzetesekre tereli a világ figyelmét, akik csendben, az »imádkozzál és dolgozzál« jel­szóval lerakták a jövendő haladás alapjait; akik a testi és szellemi munka terén egy­aránt kivették részüket s lelküket művelve másokat is oktattak; akik nemcsak a ma­gukra hagyott tudományágakat gondozták, de ápolói, fejlesztői voltak a művészeteknek is. Csodálatos összhang az emberi erő megnyil­vánulásaiban még ugyanazon kolostoron be­lül is. S egyedüli jutalmuk a nyugodt, a tiszta lelkiismeret, az elvégzett munkán érzett öröm, mely a maga jutalmazó erejével ujabb munkákra ösztönöz. Nevükhöz fűződik a liturgia őskeresz­tény szépségeinele megőrzése, az újra föllen­dült khorális-ének, a beuroni művészet, mely a szigorú egyházi szellemet tünteti föl fes­tészetben és szobrászatban, harmóniába hozva a modern felfogással. Hozzájuk fűződik az Isten nevében végzett, imádságos munka, melynek éltetője a »mindent Istenért!« . . . A jubileumi ünnepségekből a magyar bencésrend is kivette részét. A »Te Deum« alkalmával körmenetben vitte körül az 01­táriszentséget Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát. Érdekes, hogy e körmeneten az ép­pen ott időző, köztiszteletben álló Karlovitz­családdal városunk is képviselve volt. (-•) A közkórház ügye. A pápai közkórház ügye a folyó hó 8-án tartott közegészségügyi bizott­ság döntése folytán a leghelyesebb és egyedül biztos megoldás útjára terelő­dött. Némi sikerét látjuk ebben ama felfogásunknak és törekvésünknek, me­lyet lapunkban kezdettől fogva hangoz­tattunk, hogy t. i. Pápa város csak az irgalmas rendiek kórházának kibővítése által juthat a neki megfelelő s a mo­dern igényeket is mindenekben kielé­gítő közkórházhoz. Hogy milyen arányú legyen az új közkórház, erre nézve részletes óhaja­inkat akkor fogjuk nyilvánítani, amikor a közegészségügyi bizottság az irgalmas renddel érdemleges tárgyalásba bocsát­kozik. Ehelyütt csak ama véleményünk­nek óhajtunk kifejezést adni, hogy az új kórházban legyen: férfi és női bel­gyógyászati- férfi és női sebészeti osz­tály ; továbbá: fertőző és bőrgyógyá­szati osztály. Külön gyermekbetegek osztálya ilyen kis városban, mint Pápa, talán kevésbbé szükséges; ellenben egy megfigyelő osztály okvetlenül létesítendő. Az új közkórház orvosainak a lét­számát illetőleg még korai volna nyilat­kozni. Ez is a részletesen megtárgya­landó kérdések közé tartozik. Hány orvost nevezzen ki a város és hányat az irgalmasrend ? Erre nézve azt hisz­szük, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az irgalmasrend nem adja fel a maga jogait — amit különben talán senkisem fog kivánni tőle —, viszont azonban szivesen látnók a város részé­ről a kellő ellenőrzést, hogy minél TÁRCA. Egy rózsabokor. — Irta: Kincs István. — Sohár Guszti fütyörészve kapaszkodott föl az emeletre s mindjárt a lépcsőtől jobbra botjával alaposan megdöngette az ajtót. — No szabad, nem szabad ? — tört ki belőle a bomlott jókedv — a kulcs azt mondja, a medve benn van az odújában, csak nem jelentkezik. Azzal egyszerűen benyitott. — Gyuri! — kiáltott a gazdára, ki csak immel-ámmal emelkedett íöl az asztal mellől, melyiken irások, könyvek hevertek szerteszét — mi dolog ez? Hát téli álmot aluszol? Három hét óta színedet sem láttuk. — Ej, hagyjatok békét! — morgott kedvetlenül Gálos György, az életbiztosítási ügynök. — Morogj csak, morogj! Különben el sem tudnálak képzelni. Hanem azért ide a kezedet. Szervusz! — Isten hozott! Mi járatban vagy? — Veheted észre. A te udvarlásodra jöttem egyenesen. -- S egyéb semmi? — Ah, látom érdeklődik a nagyságos úr. No ezt szeretem. Hát. igenis, ha tudni akarod, a mackót szeretném kihajszolni az odújából. Estére társaság lesz a vörös bikában. Nők is hivatalosak. Meg kellett Ígérnem, hogy téged is elviszlek. — Hoztál istrángot? — Minek az nekem ? — Mert anélkül bajjal lesz valami abból a szállításból. Nem megyek emberek közé. — Ne bomolj, Gyuri. Te, aki mindig olyan jókedvű voltál, egész társaságokat el­mulattattál, most egyszerre folyatod az orrod vérét. Mit ettél, hogy annyira megfekszi valami a gyomrodat? — Igazságod van, jóllaktam az embe­rekkel. Gyújts rá! — Ha már olyan szépen kínálsz, miért ne. És Guszti agyarai közé szorított egy cigarettát. — De mégis, kedves barátom — kezdte Sohár újból — hidd el, nem értelek. A mér­nöki tudományhoz sem konyítok sokat, de téged még kevésbbé értelek. Mit búsulsz ? Szólj, beszélj. Mit lógatod a fejedet, mint a szárnyaszegett madár nem is tudom micso­dáját lógatja? — Valószínűleg a szárnyát — mosoly­gott kesernyésen Gálos György. — No hát igenis. Tegyük föl, hogy a szárnyát. Mert épenséggel lógathatná más testrészét is. Hanem sebaj. Én most rólad beszélek. A te lelked, barátom, olyan, mint a szomorúfűz. S ha valami szomorúfűz lóg­gatja az ágat, az legalább lóggatja. Remélem, most nincs kifogásod a hasonlat ellen. — Dehogy van. Guszti, te mindig el­találod . . . — A szarva között azt a bizonyos má­sik dolgot. No igenis. Én, barátom, ki nem állhatom a csodálatos embereket. S te, Gyuri lelkem, kezdesz már csodálatos lenni való­sággal. Tehát újra íölteszem a kérdést, mondd

Next

/
Thumbnails
Contents