Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-05-04 / 19. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 19x3. május 25. 22. szám. ß PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasarnap A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. „És felméne mennyekbe." Fölnézünk az égbe emelkedő Istenember után. Fölnézünk. Jézus akarta, hogy nagy, erős vágyunk legyen Isten, üdvösség, kegyelem s erő után. Különben is érezzük, hogy a világ lefolyik rólunk s mi kimeredünk az időből mint a vándor-szikla a lapályból; kimeredünk a térből, melynek korlátjain át látunk. A világ nekünk mint a ketrec a sasnak; ez is mindenütt kilát, de szárnyát ki nem bonthatja, neki más kiterjedések kellenek. Kicsiny nekünk minden itt lenn; azért vágyódunk a lét, az élet, a boldogság ösztönével az örök, szép élet után. De ez a vágyunk visszahat itteni életünk nemesbítésére s az örök élet erejét és szépségét fekteti bele; a meggyőződés üdeségét s a gyakorlat közvetlenségét éli át már itt. Át kell élnem már itt az isteni, meleg, bensőséges életet; ez az az örök élet, melyet más kiadásban élek majd ott túl. (Prohászka Elmélkedések). Egyesülés, harmónia. Egyesülésben az erő. Ha valamely kornak, hát a miénknek ez a jelszava. Április 25-én oly tanácskozás indult meg a református és az evangélikus püspökök között az idén már másodszor, »mely hazánk jövőjére kiszámíthatatlanul kedvező következményekkel járhat«, mint a Budapesti Hirlap írja. Közös erővel könnyebb a védekezés a bajok ellen. A bajok pedig — mint ugyancsak a B. H. írja — részint társadalmi, részint egyházi, de hozzá tehetné, hogy nemzeti veszedelmet is rejtenek magukban. A társadalmi ok mind a református, mind az evangélikus részről a szociáldemokrácia. Főleg az alföldi református munkásság és földművesség között hódít az istentagadó és minden tekintélyt aláásó szociáldemokrácia. Az evangélikusoknál pedig a felvidéki tótok között, különösen mióta a Robottiicke Noviny tót szociáldemokrata újság havi lapból heti lappá lett. A vallási szempontból való védei kezés szükséges voltának az oka részint erkölcsi jellegű, aminő az átkos egykerendszer, részint tisztán vallási, t. i. a baptizmus rohamos terjedése. Nemzeti szempontból óriási veszedelmet rejt magában egyrészt a népünket tizedelő vagy inkább felező, sötéten bűnös egykerendszer, másrészt a hazai tót luteránusoknak, kik eddig j jó hazafiak voltak, Csehország és Oroszország felé kacsingatása. Hogy minő veszedelem ez, sejteti az a szimpatia, mellyel tótjaink a nagy szláv törekvéseket kisérik, sőt abban részt vesznek. Már is pénzt gyűjtöttek a szláv sebesültek javára s csak a katonai hatóságok a megmondhatói, hány levelet koboztak el, hány hazaárulót fogtak el közülök, kik arra csábították fajtestvéreiket, hogy ne az ellenségra hanem a kutya magyarra lőjjenek. A kettős birodalom szláv elemeinek fenyegető s talán végzetesen bomlasztó hatása csak egy esetleges háborúban tűnik majd ki a maga teljes félelmetességében. E szomorú jelenségekben minden elfogulatlan szemlélő nemzeti nézőpontból is: csak a bomlás, a szétzüllés csiráit láthatja. Éppen azért minden elfogulatlan szemlélőnek, tehát a katolikusoknak is őszinte örömmel, hazafiúi reménykedéssel kell fogadniuk és szivük mélyéből együtt érezniük a reformátuTÁRCA. fi menyasszonypróba. *) A távoli aranyos Keleten élt egyszer egy hatalmas, gazdag, büszke, győzelmekkel koszorúzott uralkodó. Midőn érezte, hogy közeledik az aggkor és a kormány gyeplőit már nem birja olyan biztos kezekkel fogni, mint azelőtt, elhatározta, hogy egész uralkodói hatalmát, minden fejedelmi pompát átruház fiára. A trónralépésnek azonban együtt kell megtörténnie az ifjú uralkodó házasságával, hogy az alattvalók ugyanazon a napon gyönyörködhessenek az uj fejedelem friss erejében és a fiatal királynő napsugaras boldogságában. Igy hát az ifjút kiküldötte háztüznézőbe, hogy kiválassza magának azt, akit legjobban magához illőnek gondol. Ragyogóan pompázó és gazdag kíséretet állítottak ki neki *) Az »Alkotmány« e tanulságos tárcáját kedves nőolvasóink kedvéért közöljük, nem pedig okulásul a házasodni készülő férfiaknak. és az ifjú búcsút vett, hogy szerencsét próbáljon. Atyja, midőn utoljára szivéhez szorította őt és útra bocsátotta, így szólt hozzá: — Menj hát utadra, gyermekem! Kutass és keresd boldogságodat! ... De ne állj meg rögtön az első alkalommal, midőn szivedben fellobban a szerelem édes lángja! Nem, gondold és fontold meg jól, hogy csakugyan az igazira akadtál-e. Utazzál el az összes szomszéd udvarokhoz, vedd szemügyre az összes bájos hercegnőket, de . . . ne válassz még. Csak egy esztendő leforgása múlva térj vissza. Akkor aztán meghívjuk az összes fejedelmi nősarjakat, akik neked megtetszettek és megtörténhetik a döntés! Az ifjú ezeknek a szavaknak kíséretében indult utjának. Az okos uralkodó pedig nem sokkal ezután ellátogatott a Bölcshöz, aki, mint már ez szokásos, a város közelében, a világtól elzárkózva, vad egyedüliségben élt és az ebből folyó nagy emberismeret révén a legnehezebb kérdéseket is könynyen és bölcsen szokta megoldani. És a bölcs előtt kiöntötte a király szive aggodalmait: — A fiam fiatal és telve van életerővel. Milyen könnyen történhetik meg az, hogy szivét fogságba ejtik a külső bájak és választása csak ezek szerint esik és nem veszi tekintetbe a benső, szívbeli értékeket. Hogyan irányithatnók az esztendő leteltével választását bölcsen úgy, hogy a legméltóbbra találjon ? És a bölcs így szólt: — Készíttesd el, oh király, a legnagyobb ruhaművészektől a legdrágább, legpompásabb öltözeteket. És ha egy esztendő múlva megjelennek a hercegnők, terittesd ki a ruhákat a maguk teljes pompájában. Melléjük pedig állítsd fiadat. Akkor azután hívd fel mindegyiket, hogy válassza ki azt a ruhát, mely neki a koronázáshoz a legmegfelelőbbnek látszik. És a hajadonok közül az, aki megvetve a fényt és a pompát, csak fiaddal törődik, csak az ő számára van szeme, az a méltó a trónra!