Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-03-30 / 14. szám

Vili. évfolyam. Pápa, X9X3. március 30. 14. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám, A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Válogassunk ! Az állat nem igen válogatós, különösen az állatok egy bizonyos fajtája nem. Minél közelebb esik az ember a csak élő állat nivójához, annál jobban beéri a legsilányabb zabálni-valóval is, s minél magasabban áll a már nem csak élő, hanem gondolkozó ember műveltségének fokán, annál nemesebb, tisztultabb Ízléssel válogatja meg szellemi táplálékát. Mert éhsége, vágya, igénye a szellemi táplálékra mindnyájuknak van kivétel nélkül; s hogy művelt, úri emberek vagyunk-e, jobban megmutatná azt a forrás, honnan szellemi táplálékunkat merítjük, mint a ruha, vagy a műveltségnek bármely más, hazug, külső máza. A ma fiainak nincs úgyszólván más szellemi táplálékuk, mint az újság, ez a mindent tudó, látó, végtelenül bölcs hatalom. Oh, a ma fiainak szemében ez az egyik isten, vagy ha hisznek egy, igaz, élő, személyes Istenben, akkor olyan valami, mely az Isten után mindjárt az első kategóriába tartozik. Pedig sokszor, nagyon sokszor, de csúnya szűkkeblű, de nyomorult, rövidlátó szellem sugalmazza ezt a szent és sérhetetlen »sajtó*-1. »Sajtó«-t, macskakörmök közé téve, mintha bizony csak az újságnak volna szabad meghúzódnia e név alatt. Igen, mi boldog fiai a mának, ezt a hatalmas nevet egészen lefoglaltuk az újság, ez üres hírharang, e locsogó, vén asszony számára. Jó, hallgassuk meg ezt is, de ne legyen az újság egyetlen emelője szellemi nívónknak, egyetlen világítója világnézetünknek, egyetlen irányitója, vezetője cselekvésünknek! Közbe-közbe nézzünk, kopogtassunk be a könyvesboltokba! Azokról a poros, vagy nem poros polcokról titokzatos zsongással ezer meg ezer nyelv dallamos zenéje, vagy rút, süket lármája hangzik felénk, s távlatok nyilnak meg — mélyebb szinnel, nagyobb körvonalakkal, mint a MontBlanc tetejéről; szépek, fenségesek, mint a paradicsom kapujából; szörnyük, rémségesek, mint a pokolnak torkából. Kinek mi tetszik. De válogassunk! Ha nagy szellem vezethet, ne a törpét kövessük. Ha élvezni, tanulni akarunk, ne gyorsvonaton fussuk be a világot, ne faljuk, hanem szépségeibe mélyedve emésszük meg olvasmányainkat. Újra mondom, válogassunk! Egy-egy sokat olvasott, komoly, derék ismerős, egy-egy komoly lap kritikája legyen útmutatónk! Ne mondjuk azt: nem érünk rá. Ha ráérünk járni az élet útján, rá kell érnünk az útnak, ez út világítóinak, üdítő forrásainak, erőadó táplálékainak megválogatására, felhasználására, a nagy szellemek felénk nyújtott, segítő kezének megragadására. A folyamat megindult, folyik is, csak irányt kell szabnunk. Olvassunk, de ne faljunk s ne válogatás nélkül olvassunk! Publikumunknak az útmutatással mi is szíves készséggel szolgálunk akár negativ, akár pozitív, mondjuk, helytelenítő vagy ajánló kritikánkkal. Városi takarékpénztár. Sok huza-vona után a legutóbb tartott közg)

rülés tárgysorozatára kitűzték a városi takarékpénztár alapszabálytervezetet. Örültünk, hogy közjövödelmeink szaporítására szolgáló intézmény annyi bujdosás után végre-valahára haza talált és hatalmas lépéssel halad a megvalósulás felé. S mi történik ? Hosszas viratkozás után levették a napirendró'l és visszakerült ismét a különböző' szakbizottságokhoz, ahol már több mint egy éve hevert. Meg kell ütköznünk azon a lanyhaságon, nemtöró'dömségen, lehet mondani vétkes lassúságon, amely erőt vesz rajtunk minden egyes alkalommal, amikor olyan intézmények létesítéséről van szó, amelyek közjövödelmeink fokozását célozzák. Hanem, amikor ezrek és tízezrek kiadásának megszavazásáról van szó, akkor veszettül rohanunk, száguldunk, még vitát is alig provokálunk. Azoknak az ügyes kezű mozisoknak, akik más TARCfí. fl főúri világból. Irta: Jerome K. Jerome. Angolból fordította: Szeberényi László. Ami engem illet, egyáltalán nem tudok rokonszenvezni N. grófnéval. Nem olyan asszony ő, akit kedvelhetnék. Nem is restelem bevallani, mert a grófné ugy sem fog neheztelni, ha fülébe jut. De tiszteletére mondva eszményi jó feleség. Uralkodik férjén, mint mindenki íelett, a rokonokon, az alattvalókon, a lelkésztől kezdve az öreg grófnéig; de a kormányrudat igazságosan kezeli. Nem is lehet elképzelni, hogy N. gróf ily élettárs nélkül élni tudna. Ő is olyan lágy fejű, jó természetű, gyenge akaratú ember, akit a felesége kormányoz a nyakkendő-megkötéstől kezdve a politikai pártállás megválasztásáig. N. gróf szereti feleségét és mit is kivánhatna többet egy feleség. Addig a napig, amelyen felesége őt a többi pályázó elől elnyerte, a gróf édes anyja kormánya alatt volt az együgyüségig határosan. El kell ismerni, hogy a grófné mindenkiről és mindenről a legnagyobb körültekintéssel gondoskodik. Igazán csodálatos asszony, csak az a kár, hogy nem előkelő származású. A gróffal történt megismerkedése és házasságuk is igen különös volt; annak idején az egész környék csak arról tárgyalt. Azt hiszem, már mindenki elfeledte, hogy a grófné azelőtt egy cukrászdában volt alkalmazva. Az igaz, hogy most nem olyan, mint egy kiszolgáló kisasszony. N. grófné harminc évvel ezelőtt még Sewell Mary volt, egy rövidáru kereskedő leánya. Az üzlet keveset hozott a soktagu családnak és így Mary, a legfiatalabb, alig hogy elvégezte iskoláit, egy nagybátyjához került szolgálatba, akinek az Oxford Streeten volt pék- és cukrász-üzlete. Bizonyára szép, vonzó külsejü leány lehetett, hisz még most is csinos asszony. Az üzletbe leginkább hölgyek szoktak járni és abban az időben épen a sherry és j az édes biscuit volt divatos. Itt látta meg őt legelőször N. gróf, akkor még az ifjú C. lord, aki épen Oxfordból jött s még nem ismerte a londoni fiatalság veszélyeit. Egy napon nőrokonaival bement a cukrászdába és Sewell Mary szolgálta ki őket; és akik még közülök életben vannak, azok most őneki szolgálnak. Az ifjú lordnak, úgy látszik, igen ízlett a sherry és a sütemény, mert ezentúl már Sewell üzletében reggelizett, ott uzsonázott és udvarolgatott is a kiszolgáló kisasszonynak, mindenesetre álnév alatt, hogy anyja fülébe ne jusson a hír. Csak akkor tudta meg Mary az igazságot, hogy az ő kedvese nem egy »gyarmatáru kereskedő« fia, »John Robinson« ur, amikor a házassági igéret és beleegyezés után legelőször beszélt vőlegénye anyjával, N. grófnéval. — Nekem sejtelmem sem volt róla, kegyelmes asszonyom! — mondá Mary megszeppenve a grófnénak.