Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-03-24 / 13. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. március 24. 13. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám, A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. létezik, s ez a feltétel az, hogy a kat. publikum ne a katolicizmus halálos elleneitiek »közvéleményt« gyártó sajtójából merítse szellemi táplálékát, »a maga meggyó'zó'dését,« hanem vegyen Indomást a katolikus sajtóról!!! Ezt támogassa a maga filléreivel, koronáival, ne pedig ezeréves, nemzetfenntartó szent kincsének, a katolicizmusnak fanatikus ellenségeit! Ne hizlalja saját vérén, pénzén nagyra annak a világnézetnek harcosait, amely világnézet, ha teljesen úrrá lesz, hát visszataszítja az emberiséget évezredekkel abba a korba, amikor egy jog volt csak: az ököljog, Aki birta, marta. Az utcák fékevesztett tömege, a szabadkőműves »türelmesség« (pl. Portugáliában), a bombavetők, királygyilkosok ! már úgy halaványan sejtetik a jövőnek képét, mely e jelenségekben előre veti igazán sötét árnyékát. Ha akarjuk a célt, akarnunk kell a célra szükséges eszközöket is! Ha akarunk autonómiát, akarnunk kell egy hatalmas, lebirhatatlan katolikus közTÁRCA. Temetőben. Temetőben elbolyongok ... Drága ez a hely nekem; — Int felém sok ismerős név Fej fákon, kereszteken. Kik szivemhez közel álltak, — Mennyi név! — mind itt pihen... Föld alatt már több a hívem, Mint a földön idefenn. S tudj' az ég, — leperg a lomb az Életfának ágii ul... Es a végcél, melyért küzdünk, A hant énrám is borul. Napról-napra több kapocs fűz A sirok lakóihoz, — S áldott lesz majd az az óra, Mely pihenni ide hoz. A kat. autonómia. I. közlemény. A Kat. Kör közgyűlésén s lapunk hasábjain is felvetette Varga József postatiszt úr a kat. autonómia eszméjét. Megokolta szükségességét és alkalmas módon való megsürgetését javasolta. Örvendetes jelenség pápai kat. intelligenciánk körében ez eszme iránt való érdeklődés. Adná Isten, hogy minél szélesebb körben terjedne el és minél mélyebb gyökeret verne katolikus népünk tudatában az autonómia feltétlen szükségességének érzete! Amíg ugyanis ez a 12 milliós hatalmas, de még mindig alvó kolosszus fel nem O ö ébred s nyíltan, bátran és kitartóan síkra nem száll kétségbevonhatatlan jogaiért; amíg semmiféle hazugsággal, ferdítéssel meg nem ingatható, szilárd közvéleménnyé nem lesz a kat. autonómia jogos és szükséges voltának tudata: addig nem is lesz belőle semmi, addig csak hitegetnek bennünket, packáznak velünk, de adni semmit sem adnak. Ha valami okból meg kell békéltetni, vagy meg kell nyerni azt az egy-két éber és bátor katolikust, hát eló'rántja a mindenkori kormán}' az autonómia kérdését, hogy aztán újra asztalfiókba vagy éppen papírkosárba dobja, miután a jámbor katolikusok úgyis szépen elcsendesedtek. Így volt a múltban, így lesz a jövőben is az autonómia sorsa — mondom —- mindaddig, amíg az a 12 milliónyi katolikus, mint egy ember magáévá nem teszi az autonómia szent és fontos ügyét, a magyar katolicizmus életkérdését és mint egy ember fel nem kel érdekében! így lesz — újra mondom -— mindaddig, míg a magyar katolikusoknak egységes és parancsoló közvéleményük nem lesz, melynek száját szép szóval, majddal és jámbor ígéretekkel még a minisztereknek sem sikerül betömniök. Ennek az egységes O- o és parancsoló közvéleménynek azonban egy, egyetlenegy nélkülözhetetlen feltétele van, mely alól kibúvó sem jobbra, sem balra, sem lefelé, sem fölfelé nem Elmerengek ... Örök végzet, O te bölcs, nagy rendező! — Az élet' sok ellentéte — Egyet intsz — itt összejő. Gyűlölet a szeretetnek ^ Lett szomszédja föld alatt; Egymás mellett gőg s alázat, Dús, szegény megfér alant. Hány szorult kis zúgba, kinek Lelke fennen szárnyain, Kinek szűk volt életében A nagy mindenség hona. Ó hány tört remény, ó mennyi Szép igéret hervad itt ... S hasztalan jön új tavasz mar, Létfényt rájok nem vetit. A sírokra hull a könnyem ... Kedvesim, nyugodjatok! Százszor szebb, mint idefenn volt, Legyen örök álmotok! De félre hiú kívánat, -— Ők boldogok legalább! ... S van, ki könnyel áldoz nékik, Emiékök virul tovább. Sejtelem-lepett szivembe Bús érzés nyilai legott, — Ó ha egykor hív a végzet, S én is már itt porladok: Lesz-e akkor e világon, Lesz-e valakim vajon, Ki rám gondol szeretettel S egy könnyet ejt síromon? Vagy tán nem lesz senkim, senkim? Legfölebb egy kis madár Zeng egy altató dalt olykor, Ha árva síromra száll ?!... Szelényi József.