Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-03-03 / 10. szám

1912 március 3. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. sítésére, Szentgyörgyi Sándort pedig a jegyzőkönyv vezetésére. Majd a háznagy, Grátzer János, mint ideiglenes titkár felolvassa a mult évi beszámolót, kiterjeszkedve a kör életének minden fontosabb mozzanatára. Méltatja a kör elhunyt és eltávozott tagjait. Különösen Káuzli Gyuláról emlékezett meg rendkívül meleg szavakkal, aki nemcsak körünkben, hanem Pápa minden kat. intézményében, testületében felejthetetlen érdemeket szerzett magának. A beszámoló kapcsán meleg köszönetet mond mindazoknak, kik a mult évben körünk színvonalon tartásához szívesek voltak közreműködni. A beszámoló felülemelkedett a közönséges titkári jelentésen. Grátzer férfias bátorsággal, őszinte meggyőződéssel tárta fel tapasztalatait, panaszait mind a kör egészével, mind pedig egyeseivel szemben. Sajnálatát fejezi ki, hogy a kör helyiségei sokszor szűkölködtek látogatók hijján; hogy a közös ügyek sokszor találkoztak részvétlenséggel; hogy a kör tagjai közt akadt félreértés, egyenetlenség is; hogy a kör egyik-másik vezetőjének volt része meg nem érdemelt csipkelődésekben is. Szemébe mondja másrészt keményen a félre vonulni, visszahúzódni akaróknak is, hogy méltatlan az apróbb egyéni sértődéseket alá nem helyezni a közös szent ügy szolgálatának. Komoly szavait a megérdemelt, komoly helyeslés kisérte. Utána Arányi József pénztáros és Kobera Károly borfelügyelő tartják meg beszámolójukat. Pontos és kifogástalan számadásukért, szives fáradozásukért nekik is, Kovács Ferenc borkezelőnek is a kör nevében hálás köszönetet mond az elnök s munkakörük további vitelére kéri mindnyájukat. A beszámolók után Zsilavy Sándor, a »Pápa és Vidéke« felelős szerkesztője köszöni meg igazán önzetlen és búzgó fáradozását a munkatársaknak, kiknek sorában hálás köszönettel tartozunk Szentgyörgyi Sándor és Süle Gábor uraknak is, ki a lap anyagi terheit, ügyeit intézi a legteljesebb elismerésre méltó ügybuzgalommal. A jövő évi költségvetést ugyancsak Arányi [ózsef pénztáros terjeszti elő s ennek kapcsán Szentgyörgyi 'Sándor felvilágosítást kér a zongoraalap hovafordításáról, továbbá, hogy tagja-e a kör a Dunántuli Dalos Szövetségnek. A kellő felvilágosítást tudomásul veszik. Az indítványtétel során a magyar katolicizmus elhunyt, nagynevű vezérének, Zichy Nándornak emlékére a választmánytól megszavazott 25 kort. helybenhagyja a közgyűlés. Az elnök ezenkivül önkéntes adakozásra is búzdítja a kör tagjait. Ez alkalommal szólalt fel Varga József postatiszt a kat. autonómiát illető, már említett, érdemes indítványával. A közgyűlés, élén az elnökkel, őszinte örömmel és lelkesedéssel tette magáévá az indítványt. A tisztújítást a közgyűlés nem szavazás, hanem közfelkiáltás útján ejtette meg. Egyhangú lelkesedéssel választotta meg újra a Kör elnökének dr. Teli Anasztázt. Az elnök a kör kívánságára felolvasta a tisztikar, választmány és a számvizsgáló-bizottság jelöltjeinek névsorát. A közgyűlés helyesléssel fejezte ki hozzájárulását, mire az elnök megválasztottaknak nyilvánította a közgyűlés no vében a kör vezetőségét. A választás eredménye a következő: Elnök: dr. Teli Anasztáz, társelnökök: Hajnóczky Béla és Varga Rezső, háznagy: Grátzer János, titkár: Szentgyörgyi Sándor, ügyész: dr. Csoknyai János, pénztárnok: Arányi József, könyvtárnok: Pados Antal, kertfelügyelő: Kobera Károly, pincefelügyelő: Kovács Ferenc. Választmányi tagok: Botka Jenő, Béri Zsigmond, dr. Bereczk Gyula, Bornemissza -József, dr. Domonkos Géza, Gaál Gyula, Ilercz Béla, Hanauer Zoltán, Kelemen Krizosztom, Karlovitz Adolf, Legény Ferenc, Mayer István, Mátz József, Martonfalvay Elek, Mikovinyi Ödön, Nagy Vilmos, Okolicsányi József, Piatsek Gyula, Süle Gábor, Szidnay Antal, Udvardy Miklós, dr. Újvári Endre, Zsilavy Sándor, Steklovics Antal. Póttagok: Trauner Lipót, Strommer Mátyás, Bódai István. Vágó Dezső, Szita Gyula. Számvizsgálók: Kolbe Nándor, Tau- ber Géza, Süttő Kálmán. Őszinte örömet keltett, hogy Varga Rezső, ki mindenáron le akart köszönni a társelnökségről, megmaradt előkelő tisztében. Az elnök és a titkár komoly, észhez és szívhez férkőző szavai, a közgyűlés bizalmának frappáns megnyilatkozása tartották meg, illetve nyerték meg Varga Rezsőt társelnöknek. A sikertelenséget és a szeretetlen birálgatást jelölte meg lemondása okaiul s kérte, hogy a jövőben a ker. szeretet szemüvegén át tekintsük több irányban lefoglalt vezetőink odaadó működését. Örömmel üdvözölte az elnök és a másik társelnök, Hajnóczky Béla is Varga Rezső elhatározását. A közgyűlést az elnök zárta be. Zárószavai méltó kiegészítése voltak nagyszabású megnyitó beszédének. Körünk, melynek van létjogosultsága, életképessége, legyen a szeretet, a barátság otthona, legyen vára nagy vallási és nemzeti kincseinknek, de az összetartás, egyetértés és együttmunkálkodás szelle: mében! Ez pedig akkor lesz lehetséges, ha mindenben a közérdek győz! Hisszük, hogy friss, pezsgő életnek j lesz a kiinduló pontja a Kat. Kör impozáns közgyűlése. x. »Des Vaters Wort ist ernst und streng Die gute Mutter mildert's wieder; Des Vaters Segen baut das Haus, Der Fluch der Mutter reisst es nieder.« (Az apa szava komoly és szigorú, a jó anya enyhíti szigorát; • az atya áldása a gyermekeknek házat épít, az anya átka ledönti azt). »Idők múlnak és rom romot vált Új eszmét hozva, víve. Csak egy nem változik soh'sem meg: Az anya szive.« Vallás-erkölcsi nézeteink alapelemeit hazulról hozzuk, azokat anyánk neveli belénk és jaj annak, aki ez áldást nélkülözni kénytelen. Pestalozzi I. a nagy pedagógus emberszerető szive édesanyjának hatását mutatja. Rousseau összes philosophiája nélkülözi a kedély virágait: nélkülözte az anya szeretetét, tehát nem csoda, hogy a szív, a kedély nevelését nem méltatta. Gyermekkorunk élményei maradandók, emlékük örök és mindnyájának kellős közepén ott áll anyánk képe. »Anyánk mosolyogva állott meg felettünk, Összetett kezekkel mi letérdelénk Oh, e szeretetteljes pillanatnak, Ma is érzem még áldó melegét.« (Karácsonykor. Szabó El) Ha mindenki elhagy, ha mindenki kárhoztat, mindenki megvet, — ő megbocsát, mint ezt Kiss J. festi szépen egy ófrancia ballada fordításában: »A fiú megszeretett egy asszonyt, ez őt nem szerette. Az asszony, hogy a fiútól szabaduljon, azt követelte tőle, hozná el az anyja szivét. A fiú elvesztette az eszét és — elvitte az asszonynak anyja szivét. De amint vitte-vitte, megbotlott és elesett. És: hallga csak, hallga! — A szív megszólalt: Jaj, nem ütötted-e meg magad, fiam?!« A világirodalom minden nagyobb költője állított műveiben anyjának örök emléket. »Vom Väterchen hab' ich die Statur Des Lebens ernstes Fühlen

; Vom Mütterchen die Frohnatur Die Lust zum fabulieren. (Goethe). (Atyámtól örököltem a termetet, a komoly életfelfogást; anyámtól a víg kedélyt, a meseszövéshez való hajlamot). A kérdések oly jól estenek, Mert mindenik tükör volt, ahonnan láthatám, Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám. (Petőfi). Lévay J. »Szüretünk«-ben mondja: Csak édesanyámnak felhős itt a képe Mivelhogy én jutottam talán az eszébe; IIa szép gerezdet lát, azt is nekem szánja: Áldja meg az Isten, mikor nem is várja, [mikor nem is látja, Petőfi »István öcsémhez« — Mi Ö nekünk, azt meg sem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom. Gyulai P. Öli a sír sok mindent elfed Bút, örömet, fényt, szerelmet; De ki gyermekit szerette: Gondját sír el nem temette. Vachott S. A gyermek ébred és sir — Mert nem volt szabad többé leszálianom Hozzád, kedves anyám! B. Eötvös J. A megfagyott gyermek-ben. »Mióta eltemettek itt, azóta bús fiad Nincs a faluban senki most, Ki neki csókot ad. Arany »Ráchel siralmában« is gyönyörűen méltatja az anya szerelmét. Madách I. és még sokan-sokan anyjuknak őrök emléket állítanak. Vida í. gyönyörűen mutatja be költeményében, hogy a halál is csak lopva viheti el az alvó anya mellől a beteg gyermeket.