Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-25 / 9. szám

2, PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 február 25. 3. mégis itt a földön is a vattás tanít meg berniünket élni, élni emberül, élni boldogan. A vallás tanítja meg az embert arra, hogy: szociális lény vagy, kötelességeid vannak nemcsak Istennel, hanem embertársaiddal szemben is. Szeresd Istenedet — mondja, de sietve hozzáteszi: felebarátaidat is, mégpedig úgy mint magadat, mert nem kell Istennek szereteted, ha ugyanakkor embertársaidat is nem szereted. A keresztény vallásnak minden ize-porcikája, minden lehellete szeretet. A keresztény vallásnak volt először a himnusza, hogy: emberek, szeressétek egymást, mindenkit, még az ellenséget is. És a szájába rágja a legegyszerűbbnek, a legutolsó fiának is, hogy a szeretet tettekben áll, csak így eleven, mert nem aki mondja: Uram, Uram, hanem aki jót cselekszik, csak az fogja célját elérni. A vallás segít berendezkedni erre a földi életre. Hogy ezt a földi életet az ember harmonikusan élje át, vagyis helyes összhangban Istennel, önmagával és embertársaival. De a vallás ezenkívül még többre is megtanítja az embert, arra, hogy: ad magna, ad aeterna natus es! Sokkal nagyobb, több, intenzivebb, boldogabb életre vagyunk hivatalosak. Tehát Isten ments, hogy megelégedjünk csak azzal, amit a föld adni képes. A vallás mindenkor kiapadhatatlan, termékeny ősforrása volt az emberi cselekedeteknek, elhatározásoknak, a nagy emócióktól, rendkívüli felbuzdulásoktól kezdve le egészen a hétköznapi szürke kis kötelességek teljesítéséig. Ezt tudja mindenki. A »szabadgondolkodók« is. Am itt előállanak egy másik frázissal — és itt esnek bele az ő végzetes tévedésükbe -—-,' hogy: a vallás mellett annyi bün, igazságtalanság, szivtelenség, szeretetlenség, társadalmi baj van. Tehát a vallásnak nincsen befolyása az emberekre. De kérdezzük: mi Lenne, ka vallás nem volna? Mi teremné akkor a jellemes, becsületes, megbízható, jószivü, szeretőlelkü embereket? Nem Kunfi Zsigmond, hanem az emberi géniusz örök büszkesége, Goethe szűrte le azt a nagy életigazságot, hogy »Önzetleii jellemekre, (áldozatkész, szerető lelkekre), akiket nagyra lehet becsülni, csak ott akadtam, ahol buzgó, vallásos életre találtam « Vallás nélkül pedig —- egy másik nagy géniusz, szent Ágoston szerint :> Re

gna sunt magna latrocinia«, rablóbarlangokká lennének az országok, boldog társadalom helyett. (Francia forradalom.) Tehát nemcsak hogy semmi köze a vallásnak a szociális problémához, hanem igenis nagy köze van. A legnagyobb köze Van. Tessék a társadalomnak berendezkedni az Isten gondolatai szerint (mit a vallás közöl velünk), tessék az egyeseknek és mindenkinek az isteni törvényeket (tiz parancsolatot) szentül megtartani: a társadalmi kérdés meg van oldva, magától megszűnik. Enélkül azonban soha! Mikor egy görög szofista azt vitatta egy igazi bölcselővel, hogy a mozgás lehetetlen, mert ellenmondás van a fogalomban, a bölcselő egy árva szót sem felelt a »tudósnak«, hanem egyszerűen felkelt és fel-alá járt. Ezzel kézzelfoghatóan megmutatta az álbölcs- _ nek, hogy a mozgás igenis lehetséges. Nekünk sem kell sok szót veszte| getnünk Kunfi Zsigmond — és Társaira. Ok maguk sem hiszik, amit mondanak. Teli öntudattal rámutatunk a katolikus vallásban rejlő krisztusi humanizmusra, mely a filantrópiának csodáit művelte kétezer éven át és fogja is művelni az idők végéig. Contra factum non valet disputatio. A tény az tény. A tényeket pedig senki sem dobhatja ki a világból. Még Kunfi Zsigmond sem. A Galileikör leventéi sem. Már Pliniusz irja, hogy az igazgyöngy kicsisége és egyszerűsége dacára is a legdrágább kincs. A keresztény vallás, az evangélium szelleme csodálatos, isteni egyszerűsége mellett is a legdrágább kincse az emberek életének. S bár szinte a naivságig egyszerű, mégis mily sokan nem értik, tehát nem is értékelik. Kunfi Zsigmond se. A Galilei kör se. Azért beszélnek össze hetet-havat. végig az anya kedvence marad. Gyengébb szervezetével mintha ránk parancsolná a szelídebb, a gyengébb bánásmódot. Becézik, óvják, hisz ő a gyengébb, a leány! És ő meghálálja a gyengébb bánásmódot: simulékony, hízelgő, ő a család szemefénye, derűje. Az anya benne éli végig újból kisleánykori éveit — a leánygyermek most az eleven baba. Az anya leánykori játéka megelevenedik és megtanulja, hogy a baba-játék az élet abc-je volt. A leány éuzelemvilága mindig fejlettebb, gazdagabb, mint a férfié. Nem csoda! Hisz a legönzetlenebb érzelemnek: a szülői szeretnek tovább részese, mint a férfi. A férfi már husz esztendős korában reális, annak kell lennie. Belesodródik az élet forgatagába, ahol a megváltozhatatlan körülményekkel meg kell alkudnia, küzdenie; korán kell harcolnia. Ez a harc pedig megöli a naivitást. Úgy olvastam, hogy »a nőben az örök szépnek egyik alkotó eleme a naivitás és a fiatalosságot nem az évek száma, de a naivitása teszi.« A derűit kedélyt a leány, a nő tovább őrzi meg — tovább maradnak meg gondtalanul játszadozó gyermeknek, mint a férfi. A szülői ház áldásos melegét -- gyermekkorunk fényt és meleget adó napját: a hű anyai szív gondoskodását ő tovább élvezi — a leány. Érzékenyebb. A francia iró mondja: La femme rit quand — eile pent, et pleure quand eile veux. (Nevet, amikor csak lehet, sir, amikor akar). Bár Cató a censor szerint: könnyeit nem kell komolyan venni, mert még sírásával is ármányt rejteget! Csúnya Cató!? Kedélyvilága derültebb. Az élet viharai elszállnak feje felett és —jól nevelve — naiv gyermek marad addig, mig a szülői ház küszöbét átlépi és elmegy élethivatására. Mit des Lebens schönsten Feier endet auch der Lebensmai! Tanulékony; az ő lelkét inkább concrét események kötik le, inkább perceptiv befogadó és reprodukáló képességű, mint feltaláló. Felfogása gyors és könnyű; jól megfigyel és utánoz, emlékezete pedig fölötte áll a férfiénak. Érzékeny, onnét van az, hogy szeszélyes. Bei den Launen der schönen Frauen, muss man stets vergnüglich schauen! A hölgyek szeszélyeihez mindig mosolyogni kell! Beszélő képessége és az annak megfelelő agyvelői középpont nagyon fejlett. Aesthetikai és erkölcsi ítélete ösztönszerűleg erősebb, érzelmei tartósabbak. A fiúgyermek. a férfi indulatos, heves, a leány aggodalmaskodó, gyengéd. A nő, a leány akarata nem oly passiv, mint sokan gondolnák. Látszólag a férfinak van erős akarata, de ők vezetik az emberiséget. De ez csak látszat, ők is a nők akarata, az asszonyok hatalmának nyomása alatt állnak. Themistocles így szólt egykor barátjaihoz: »E kis gyermek, kit itt láttok, dönt Görögország, sorsa felett, mert ő uralkodik anyján, anyja meg engem kormányoz, én pedig az athénieket, ezek viszont Görögországot.« Ahol pedig a nő akaratának érvényesülését nem látja eléggé biztosítottnak: ott a gyengébb fél hathatós fegyverével él, a fondorlattal, az intrikával, vagy legutolsó esetben a könnyel. Asszonykönny, van-e ki ellent tudna állni a te ostromodnak? A leány cselekvési hajlama kicsi dolgokban nagyobb mint a fiúé. Kezejárása ügyesebb, gyorsabb; türelme, kitartása is nagyobb. Testileg-lelkileg egyaránt gyorsabban fejlődik, mint a fiú — hamarább is érik mint ez. A hajadon. Az életet, a mozgást, a derűt, a fényt osztó tavaszt viruló hajadon képében szokás I ábrázolni. Csupa sejtelem ő, — a hajadon