Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-25 / 9. szám

1912 február 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Ipartestületi közgyűlés. — Február hó 18. — Impozáns volt az Ipartestület mult vasárnapi közgyűlése. Hetek óta erősen folyt a korteskedés, hiszen a lemondás és elhalálozás folytán megüresedett elnöki és jegyzői állás betöltéséről volt szó. Csak dicséret illeti az Ipartestület tagjait, hogy ilyen fontos .állások betöltésénél nem gubózzák be magukat, hanem járnak-kelnek, hogy ügyeik vezetésére a lehető legalkalmasabbat választhassák ki. Mi hisszük is, hogy Legény Ferencben, akit a közgyűlés óriási szótöbbséggel választott meg elnöknek, megtalálta azt az egyént, aki Ipartestületünket — elődjének nyomdokain haladva — fellendíti, tovább fejleszti. Örömmel üdvözöljük őt az Ipartestület élén és kívánjuk, hogy működése eredményekben gazdag legyen. Odaadó, segítő munkatárs lesz bizonyára az új jegyző, Sipos József is. Több olyan esemény történt a közgyűlésen, amelyeken nem térhetünk egyszerűen napirendre. Ismét fényesen bebizonyult, hogy a felekezeti békét nem mi bontjuk meg, hanem ép azok, akiknek éltető elemük az emberek egymás ellen való lelkiismeretlen heccelése, amire légtöbbnyire a vallást használják fel. Ez ellen igazán impozánsan tiltakozott a közgyűlés, amikor Dattler Szilárd azzal vádolt többeket, hogy az elnök személyének megválasztásánál élénken visszatükröződtek a vallási kérdések és az arra szerinte legalkalmasabbat azért nem akarják elnöknek megválasztani, mert zsidó és nem katolikus. Kijelentése nyomán óriási zaj keletkezett. Impozáns módon utasították vissza Dattler gyanúsítását. Többet nem is mondhatott, mert a jelenlevők nem voltak hajlandók tovább hallgatni. Szép volt. Méltó az Ipartestülethez. Muli József és társai szintén olyan indítványt adtak be, amely nagyon is jellemző rájuk nézve. Azt kérték, mondja ki a közgyűlés, hogy szavazati joggal csak az birjon az Ipartestület közgyűlésein, aki az előző évi tagsági díjjal hátralékban nincs, íme a vezér! A piacon veri a mellét a népjogok mennél szélesebb kiterjesztése mellett, itt meg a már megszerzett jogokat akarja csorbítani, sőt megvonni. Szép következetesség! Méltó a megörökítésre! Csak sajnálni tudjuk azt a munkásságot, amely őt ismeri vezérének és felül handa-bandázásának. Velük szemben a közgyűlés nagy lelkesedéssel védte meg az egyesek jogait. Méltó visszhangja volt a közgyűlés gondolkodásának Hirsch Vilmos dr. ipartestületi ügyész beszéde, aki tüzes, lelkesedéstől áthatott szavakkal, igazságérzetében fellázadva, így fakadt ki: »Ez a jogfosztási törekvés ép azoktól az apostoloktól ered, akiknek életükkel és vérükkel a jogok kiterjesztésére kellene törekedniük.« (Közbeszólások: gyalázat!) Mikor az elvárulás bélyegét homlokukra sütötték, -— habár ott voltak, — hallgattak és csendesen meglapultak. Ez is rájuk vall. Maga a közgyűlés a következő módon folyt le: Böhm Samu ügyvezető elnök üdvözölte a szép számban megjelent tagokat, valamint Mészáros Károly polgármester, iparhatósági biztost. A jegyzőkönyv hitelesítésére Horváth József, Varjú János és Hoch Lajos ipartestületi tagokat kérte fel. Nemcsak elnöki tisztéből kifolyólag, de az igaz barát őszinte hangján emlékezett meg az elhunyt jegyzőről, Nagy Károlyról, aki a testület minden egyes tagjának barátja, jóakarója volt. Indítványára a közgyűlés Nagy Károly emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és a gyászoló családhoz részvétiratot intéz. Böhm Samu beszámolóját az Ipartestület egy évi működéséről a küzgyülés tudomásul vette. A pénztárnoknak és a számvizsgálóknak a felmentvényt a szokásos óvások fenntartása mellett megadták. A jelen évi költségvetés megállapítánál Vasváry Gyula javaslatára a szálló fenntartására 100 koronát vett fel a közgyűlés. A mult évi hátralékosok átvizsgálására három tagból álló bizottságot küldöttek ki. Az elhunyt ipartestületi jegyző özvegyének 400 koronát utalt ki a közgyűlés. A közgyűléshez több indítvány érkezett be, melyek közül elfogadták az alapszabály olyatén való módosítását, hogy a jövőben egy alelnök helyett kettőt választanak. Midi József és társainak jogíosztó indítványát pedig, mint azt referádánk elején megírtuk, a legnagyobb felháborodással utasította vissza a közgyűlés. A közös gépműhely felállítására beérkezett javaslathoz a" közgyűlés elvileg hozzájárult és keresztülvitelével az elöljáróságot bízta ~rneg, Ezután Böhm Samu megköszönte a közgyűlésnek beléje helyezett bizalmát, az egyesület pecsétjét átadta Mészáros Károly polgármester, iparhatósági biztosnak, akinek elnöksége alatt választották meg a testület elnökét és jegyzőjét. Mielőtt azonban a választás kezdetét vette volna, hálás köszönetét fejezte ki a közgyűlés Böhm Samunak és Hirsch Vilmos dr. ipartestületi ügyésznek odaadó működésükért. Spontán megnyilatkozását tapasztaltuk a szeretetnek, ragaszkodásnak és a nagyrabecsülésnek, mikor a közgyűlés volt elnökét, Hajnóczky Bélát egyhangú lelkesedéssel újólag elnökül kiáltotta ki. Percekig tartott a taps és éljenzés. Azonban ez a meleg szeretettől áthatott ragaszkodás sem tudta Hajnóczky Bélát rábírni elhatározásának megmásítására és így a közgyűlés fájdalommal -csupa illúzió, csupa szerelem, mely alaktalan, ködszerű vágyként borítja a szivét. Nevelése most nagyobbára már be van fejezve. De mint szövegezzük meg a nevelés célját, ez a kérdés, ez ejt gondolkozóba!? Bármennyire eltérők is a nevelés célját illetőleg a felfogások a különböző népeknél, sőt ugyanazon népeknél különböző időkben, egy a bizonyos: t. i. hogy a nő működési köre mindig kicsi volt és nevelése megfelelő volt, ha feladatának, mint családanya, feleség és háziasszony meg tudott felelni. A keleti népeknél csak vallásosságra, illedelmes magaviseletre, szófogadásra és polgári munkákra neveltettek. A görögöknél a gimnasztika, az ének és a tánc volt a leányok főfoglalkozása. Az asszonyok szövéssel foglalkoztak, de a nyilvános élet iránt is érdeklődtek és a hazaszeretetben a férfiakat is felülmúlták. A spártai nő nagy becsülésben részesült, Athénben a nőnevelés el volt hanyagolva. Itt a házi teendőkre szoríttatott le a nő, de gondot fordítottak a női kellem emelésére. A rómaiaknál nagy tiszteletben állott a nő, a matróna és a római anya nemcsak testi ápolásban részesítette gyermekét, hanem -értelmiségének és különösen erkölcsi érzületének irányítására fordított nagy gondot. A régi rómaiak egyszerűsége, becsületessége és igazságérzete különösen az anyák nevelésének tulajdonítható. Egyébként azonban: domi mansit, lanam fecit. Az izraelitáknál a leányok ugyanabban a nevelésben részesültek, mint a fiuk, de olvasás, irás helyett sütni, főzni, varrni ta- . nultak és ezek mellett az énekben, táncban és hárfázásban nyertek oktatást. A kereszténység nagy fordulatot jelent f a nő helyzetében. A kereszténység kilépett a nemzetiség szűk köréből — magához ölelte az egész emberiséget és a női nemet eddig nem ismert magas pozícióra emelte. Mária, az Isten anyja, a női nem megváltója lett és ha a kereszténységnek semmi más erdeme nem lenne: — a nők kicsinye-nagyja akkor is hálatelt szívvel mondhatná: Ave Maria! Az anyai szeretet leghűbb, legszebb ábrázó- I lása: Mária az isteni kisdeddel — a megtört anyai szív fájdalmának a szimbóluma: Mária a keresztiánál. Az áhítatos keresztény lélek jámbor hittel fordul ő hozzá, hogy isteni fiánál közben járjon cs szombat esténkint kunyhókban, palotákban egyaránt felgyúlnak a mécsesek az ő tiszteletére s az áhitat hangján száll leié a szózat: Üdvözlégy Mária! A kereszténység nagy fordulatot jelent ; a nő helyzetében. IIa eddig úgy mondhatjuk j a tisztelettárgya volt, most eszményisítetett. A Mária-kultusz a kereszténység egyik legszebb hajtása. A nő eszményképpé lesz. Ez a kor a romanticizmus kora. A lovag hölgyének egy mosolyáért feláldozza életét. És Don Quichotte torzképe, túlhajtása ez idealizálásnak. Troubadurok, skaldok, Minnesengerek dicsőítik énekkel a női nemet és a lyra legszebb gyöngyei azóta és örökké a női nemet dicsőítik. Hogy is mondja Hári János? . . . Az asszony. »Férfi háza a nagyvilág, a nő világa a ház«. »Sie valtet weise im häuslichem Kreise Und füget zum ganzen den Glanz und den Und ruhet nimmer«. [Schimmer, (Bölcsen szorgoskodik a családi körben; ő ad mindennek lényt és derűt — és nem pihen sohasem.) Az ő ideális, mélységes szerelme, leánykori ábrándjai szerelmével szeretetté alakul. Szerelme viszi őt az oltár elé, nem gondolkodik, nem fontolgat, mert nincs meg benne az emberismeret és a tapasztalat: az életbölcseség e két lényeges kelléke. Hiányzanak lelkéből a drágagyöngyök; drágák, mert megszerzésük a legboldogítóbb illúziókba, a legmelegebb érzelmekbe és számtalan keserű könnybe került.