Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-25 / 9. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. íebruár 25. 9. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: ZsilavT (Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A társadalmi probléma és a vallás. — Irta: Szentgyörgyi Ignác. — Hogy »alkalmas-e a vallás (a kat. vallás) a társadalmi feladatok megoldására«, erről »előadott«. Kunfi Zsigmond a Galilei-körben. Aki ismeri Kunfit és a Galilei-kör tagjait, annak csodálkoznia kell azon, hogy miért kérdő formában állapították meg- ezen előadás cimét és miért nem foglalta magában előre a biztos konö o kluziót, hogy a vallás (a kat. vallás) — dehogyis alkalmas a társadalmi feladatok megoldására! Xa ja, majd Kunfi és a Galileiek elismerik, hogy a kat. vallás alkalmas valamire, pláne a társadalmi bajok orvoslására. Még mit nem: \ Elképzelem, micsoda örömben vannak a logika felrúgásával »szabadon gondolkodó« uraimék, mikor egyetegyet jót ütnek a (kat.) valláson. Kettős -az örömük, mert bizton azt vélik, hogv nekünk roppant nagy keserűséget okoznak. De igen csalódnak. Mert a tőrőlmetszett keresztény szellemet semmi sem keserítheti el. Semmiféle támadás, még a legnagyobb üldözés sem. Ennek a szellemnek a íénve csillámlott meg Loyolai sz. Ignácban, aki szomorú volt, ha rendtársait valahol nem bántották és nekik azon Ígérettel kedveskedett, hogv szüntelen azért fog imádkozni a o./ o mennyben, hogy állandóan üldözzék őket. História docet, — így is van. A katolicizmusnak csak örülnie kell, ha nyugtalanítják. így nem alszunk el, hanem ébren vagyunk. így nem tespedünk el, hanem'friss, egészséges, üde vér,jiyargal ereinkben így nyilnq^ alkalmak problémák oídozgatására, sötétségek eloszlatására és világosság teremtésére. Zivatar, égiháború után legtisztább, «úgy-e, a levegő is. Mi sem haragszunk Kunfiékra és egyéb ellenségeinkre, ha szívesek nekünk alkalmat adni, hogy ebben vagy abban a kérdésben tiszta helyzetet teremtsünk. O inkább köszönettel adózunk nekik. Itt van például ez a kérdés: minő vonatkozás van a társadalmi probléma és a vallás között? Mindenekelőtt leszögezzük és a magunk javára elkönyveljük azt a tényt, hogy mikor a keresztényi életfelfogás ellenségei vallásról szólnak, — ők mondják — a katolikus vallásra gondolnak. Amilyen jóleső öntudattal tölt el ez minket, annyira nem eshetik jól a többi keresztény vallásoknak. Hát mi annyira nullák vagyunk? — gondolhatják. És joggal. Kunfi Zsigmond kategorikusan jelentette ki, hogy a (kat.) vallásnak semmi köze a társadalmi bajok megszüntetéséhez. Igen, ezt Kunfi Zsigmond jelentette ki, tehát kategorikusan rámondhatjuk, hogy feltétlenül — nem igaz! Mi a vallás hivatása? A vallás kétágú iránytű. Egyik fele az égre mutat, másik fele a földre. S bár enthuziazmuszában azt mondja, hogy »egy a szükséges« (Luk. 10. 40.) (t. i. a boldog örök élet), de azért TÁRCA. Egy kis leány halálára. A földbe tettek egy kicsiny koporsót, De az magával vitt egy nagy világot; — Szülök reménye, üdve, boldogsága, Testvérszeretet mind, mind oda szállott. Letört virág! ... hervasztod nem az ősz volt, Bimbóid' társad: a tavasz tőré le ... S virágdísz közt mig tested földbe tették,— Lelked pacsirtadallal szállt az égbe. Szelényi József. fí. nők hivatása, társadalmi szerepe.*) — Irta: Kraft József. — Amidőn a nőkről akartok irni — mondja Diderot, a francia encyklopüdisták feje, a kiváló aesthetikus — tollat munkátokhoz angyalnak szárnyából faragjatok! — mert csak igy fogtok a nőkről kellő méltánylással és tapintattal írhatni. *j Felolvasta a Kat. Kör febr. 18-i estclyén. Megpróbálom és ideális piedestálra állítva a nőt, festjük a leánygyermeket, a hajadont, a feleséget, az anyát, a nőt mint a társadalom mozgató erejét, kinek finom keze nyomát a figyelmes, óvatos kritikus még a nagy történelmi evolúciókban is megtalálja. Leghatalmasabb fegyvere a gyengébb nemnek a szépség, — (mert jól megjegyezd: csúnya nő nincs !) Egy francia iró szerint a világ sorsa más lett volna, ha Kleopatra orra egy hajszállal piszébb lett volna, mint amilyen volt. Az intrikák mesteri szövői egy-egy bájos mosollyal, néha — ha semmi sem használ — könnyel döntik halomra az erős nem elhatározását. Törjük ezen a fejünket, de hiába. A tényt azonban el kell ismernünk, mint tényt, amint elismerte a hős Hercules, ki Omphale kívánságára fonni is megtanult. Omphalék voltak, vannak és lesznek hős Herculesek is. A kor szelleme felvetett kérdéseket — az evolúció törvénye, az érvényesülés utáni törekvés sorompóba szólította, harcba állította a gyengébb női nemet és hős amazonokként küzdenek a nők olyasmikért, amiért küzdeni a kivételek kedvéért kár. Weber Demokritosában mondja: A korszellem hasonlít a passzát-szelekhez és a tengeráramlatokhoz. Az okos hajós velők hajózik és nem ellenök. A világmorálnak épp úgy megvannak a maga törvényei, amint megvannak a természetnek fiziológiai törvényei. És ezek után kell igazodnunk. Minden hatás ellenhatást szül, és itt van a kiindulás, a probléma kulcsa: hogy a nő nem találva fel szerepét tulajdonképpeni működése terén — a családi körben — más szerepre képesítve, más szerepre nevelve nyert képességeit gyakran kényszerűségből érvényesíteni iparkodik. xMert végül is: az anyakönyvvezető állítja ki bármely doktor kisasszonynak a legkívánatosabb diplomát. A leány. Az első leány!! Amig a fiúgyermek a O O X családfő büszkesége, addig a leány mind-