Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-18 / 8. szám

VII. évfolyam. Pápa, 19x2. február 18. 8. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. JVIég egy reflexió az alispán beszédére. »Húsz-huszonöt év előtt Pápa. még nagy. falu volt, amelynek városias jelleget egyedül a ref. kollégium kölcsönző tl. 1 Ezt mondta a helyi lapok szerint Koller alispán. És ezt Pápa város tanácstermében, ellenmondás nélkül mondhatta! Pedig még vannak elegen a város vezető emberei közt, akik tudják, hogy ez a kijelentés — amely talán dicséret akart lenni vagy más eféie —- még szónoki képnek sem válik be, de annál inkább beválik egy ősrégi, jelentékeny város le szólásának! Hogy Pápa 20—25 év előtt még falu volt ? Hát falu az, amelyben olyan intézmények vannak, mint itt voltak ? Falu az, amelyben pl. húsz évvel ezelőtt aszfalt-gyalogjáró, sőt ilyen nagyarányú aszfalt-kocsiút, dohánygyár, földműves-iskola, monumentális középületek, társas-körök, lapok, gimnáziumok, polgári leányiskolák, s hogy el ne felejtsük : irgatmasrendi nagy kórház és rendház voltak- Falu az, amelyben 16 ezer ember él sokkal pezsgőbb, fejlettebb iparú, kereskedelmü és föld mivelési életet, mint a 12 ezer emberrel vezető nagy Veszprém V. És mindez minden külső segítség, támogatás, nagyon mérsékelt anyagi erőforrások mellett, holott a fő- és székváros a vidéken elképzelhető legnagyobb egyházi és világi centralizáció s az ezzel járó óriási pénzforgalom dacára is maradi, ami volt és ez idő szerint hatezer emberrel számlál kevesebbet, mint a minden tekintetben »mostoha testvér« város. Nem áll, százszor nem, hogy Pápa egy negyedszázaddal ezelőtt falu lett volna, deazkéts égtelen, hogy a Veszprémnek rendelkezésére állott eszközökkel s azokkal a százezrekkel, amit ez idő alatt négv-ötféle megyéi adóban O- o^ kiizzadtunk, s amelyekből nekünk morzsák is alig jutottak vissza, — nálunk amerikai arányokban való növekedés produkálódott volna. Egy tekintetben azonban igaza van az alispán úrnak a falusi jelleget illetőleg, de ennek sem mi vagyunk az okai, hanem egy szerencsétlen és már születésekor is meghaladott törvényalkotás : a községi törvény. Az, amely fejlett iparú, kulturált, városias berendezésű, nagy népességű kommunitásokat besorozott a Piripócsok és Kajászókaparók közé és a heterogén összetételű, falu-konglomerátumu vármegyék atyáskodó, de lehetetlen uralma alá helyezett, visszaszorítva a fejlődést, anyagi tekintetben megkárosítva, szellemileg lealacsonyítva. Hogy a vármegye alkosson szabályrendeleteket, amelyek egyformán jók legyenek a 21 ezer lakosú Pápára és Borsosgyőrre meg — Kéttornyúlakra!!! Xem abszurd állapot az, hogy a vármegye beleszólhasson, sőt dönthessen legbelsőbb belügyeinkben és a csak a magunk erejéből létesíthető szükségletek megvalósításában ? Bizony igaz, hogy ebben a tekintetben falu voltunk 20—25 év előtt, sőt azok vagyunk mi rendezett tanácsú városok ma is, mérhetetlen kárára a nemzeti megerősödésnek, vagyonosodásnak és haladásnak, a sok leszorított, megsemmisült intellektuális és gazdasági energia veszendőbe menetele folytán. * Ami a ref. kollégiumnak mondott bókot illeti, az ellen nem lenne kifogásunk, ha az alispán úr mellesleg némi tekintettel lett volna a város lakosságának 62—65 százalékát kitevő katolikusokra is. Mert sem nem vonjuk, sem nem vontuk soha kétségbe azt az intellectuális erőt, amely egy ilyen nagy és népes tanintézetben hat, alkot és gyarapit a közérdekben; azonban a logika szempontjából egészen hibás az a kijelentés, mely ezt is az utolsó huszonöt év produkálta haladással állítja szerves kapcsolatba. Mert hiszen ez az iskola több

v mint negyedfélszázados alkotás s eszerint 325 esztendeig a kollégium mit sem tett volna a falusi jelleg eltüntetésére ! Bizony pedig tett. A Márton Istvánok, a Tarczyak, Bocsorok, Vályi Ferencek, Tóth Dánielek, a Kerkápolyiak, Gondolok, Kőrösy Sándorok és Széki Bélák stb. stb. becsülettel és eredménnyel vették ki részüket a kultur- és közéleti munkából! Azonban volt századok óta és van itt manap is egy másik tanintézet, a katolikus — akkor al, — most már — főgimnázium, amely, ha természetszerűleg kisebb arányokban és méretekben, de mégis csak munkása volt az intellectuális haladásnak, a jólétnek, sőt növendékei jelentékeny száma révén a gazdasági fejlődésnek is. Ennek az intézetnek a tanárai is lelkesen kivették mindenha részüket a közművelődés és a városi közélel munkájából. Vagy nem hallott az alispán úr soha Vaszary Kolos városi és megyei szerepléséről a legendás hatvanas években ? Füssy Tamás, Füredy és Vértessy s egy sereg más bencés tanár írói, lapszerkesztői, egyesületi életi, szociális és közjótékonyságú ténykedéseiről ? De hát minket csak így szoktak kezelni manapság. Fölényesen elnéznek fölöttünk, mintha levegő volnánk! Intézményeinkről, iskoláinkról hallgat mindenki, vagy ha mégis szól, bizonyos