Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-04 / 6. szám

VII. evroiyam. Pap», 1912. február 4. 6. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazda^agi é* tarsadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ar: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K Egyes szám ára 24 fillér A lap megjelenik minden vasarnao Kiadótulajdonos: A Pápai Kattioliltus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád es Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi képviselő-választás Szerdán zajlott le városunkban a képviselő-választás. Az I. és III. kerü­letben aránylag csendben folyt a sza­vazás. Nagyobb izgalom csak ott volt észlelhető, ahol a katholikus választók nagyobb számban vannak. A IV. kerü­letben megint a demokraták győztek óriási erőfeszítéssel, de csak úgy, hogy a katholikusok mindössze 2—3 nappal a választás előtt kezdtek szervezkedni. A II. és V. kerületben a katholikusoké lett a győzelem. Megjegyzést egyelőre nem fűzünk a választáshoz; lesz még alkalmunk, hogy rámutassunk egyes szépséghibákra. Most — helyszűke mi­ntt — tisztán az eredmény közlésére szorítkozunk. Megválasztattak: I. kerület. Rendes tagok: Lángráf Zsigmond 309, Oswald János 288, Herczog Manó dr. 286, Kövi József dr. 285, Koritschoner József 278, Kőrös Endre dr. 278, SteinbergerLipót 276, Mayersberg Salamon 250, Fehér De­zső dr. 238, Lőwenstein Adolf 200. •— Póttagok: B'au Henrik 280, Sági Sán­dor 95, BraunsteinMárkusz 94, Mil­kovics Antal 91, Horváth Károly 91, Herczeg Sándor 90, Koncz Sándor 90, Magyar Gyula 89 szavazattal. II. kerületben. Rendes tagok: Wüest Ferenc 198, Béri Zsigmond 185, Legény Ferenc 182, Polgár Sándor 181, Molnár István 181, Marton An­tal 180, Grábics Vendel 138, Braun Ármin 136. — Póttagok: Csillag Fe­renc 303, Schmiedhoffer Antal 214, Mórocz Károly 185, Mészáros István 182, Varga István 182, Pethő Endre 133, Szabó Móric 133, Szabó Imre 132 szavazattal. III. kerület. Rendes tagok: Haj­nóczky Béla 235, Giczi Gábor 235, Kovács Sándor 235, Csurgai Lajos 234, Somogyi Pál 234, Lakos Béla dr. 233, Schor Ármin 230, Kerbolt Alajos 188. — Póttagok: Fejes Zsigmond 234, Tömből János 232, Csurgai Gyula 231, Dezső Sándor 230, Sulyok József 228, Molnár Kálmán 226, Kovácsics József 224, Pados József 161 szavazattal. IV. kerületben. Rendes tagok: Győri Gyula dr. 172, Gyenese János 171, Halász Mihály 173. Barát Károly 172, Muli József 169, Varga József 160, Becsei József 171, Németh János 170, Téringer József 170. — Póttagok: Böröcz József 157, Jámbor János 146, Nóvák István 138, Hencsel József 160, Bolla János 171, Kósa Károly 164, Varga Lajos 157, Nemes Pál 156 sza­vazattal. V . kerületben. Rendes tagok: Ács Ferenc 209, Kalmár Károly 145, Ke­resztes István 143, Varga Rezső 142J Béri Zsigmond 139, Rechner Márton 128, Kiss Antal 99, Keresztes József 96. — Póttagok: Gyurátz László 163, Eperjesi József 141, Horváth Antal 143, Kelemen Krizosztom 137, Turcsányí Samu 135, Molnár József 134, Székely Ferenc 114, Csapó Géza 96 szava­zattal. TARCA. fl BÚdDOSOK — Irta: Kincs István. — (Folytatás). IV. Az erdó'födte Beszkidek alján két utas törekszik előre. Hajlott nő az egyik, sugár fiú a másik. A tavaszi napsugár, mely a rügyező cserfák lombsátorán keresztül lopód­zik, kíváncsian nézi őket. Ugyan mit keres­hetnek ezek az őserdő rengetegében ? Oly keservesen törtetnek előre; itt egy bokor verdesi arcukat, ott kő indul meg lábuk alatt s az asszony görcsös kézzel támaszko­dik a tizenhét-tizennyolcéves fiúra, ki mér­hetetlen gyöngédséggel és szeretettel emeli föl tekintetét úgy közbe-közbe amannak hervadt vonásaira. Hervadtak a vonásai ; pedig nem az idő, csak a bánat hervasztotta el. S az a bánat ott ül most is két bogár­; izemében. Valamikor, ragyoghattak azok mint a sötétben égő csillagok, most határo­zatlan révedeznek köröskörül. A nyiló virág nem érdekli, a szálló lepkét nem veszi észre, a dalos madár hiába ver mellette, csak ak­kor rezzen össze, ha egy-egy szarvasgím tör ki mellette a sűrűből. Tekintete, mintha át­hatolna erdőn, bokron, mindenen, mintha azon túl, ott messze keresne valakit. — Nem fáradtál el, fiam? — szólalt meg egyszerre végtelen szeretettel. Hangja remegett, mint a kéz, mellyel a görcsös ván­dorbotot fogta. — Pihennénk talán egyet ? —kérdezte az ifjú válaszképen. — Nem, nem! — tört ki az asszony az izgatottság hangján. '— Csak te bird, én elbírom. Előre csak, fiam, előre! És mentek megint. Az asszonynak megbicsaklott a két lába, ha az ifjú nincs, hát elbukik, hanem azért azzal vigasztalta fiát: — Semmi, fiam, ne félj, bírom. És ingó léptekkel haladtak a sziklás dombon fölfelé. Az anya halvány arcára rózsák ültek, szeme, lázas fényben égett, közben meg-megborzadt, mintha iáznék. A fiu loppal tekintett föl reá s végül fájón mondta: — Te beteg vagy, anyám. — Nem én, fiam, a szivem lüktet csak mindössze... Úgy érzem, közel vagyunk hozzá. Előre, kedves magzatom, ne csüggedj még... ott... ott a hegytetőn... Nem tudta folytatni. Egészen rádőlt fiára s az inkább úgy vonszolta, mint vCr zette már. Így értek a hegytetőre. Az asszony fölsikoltott s két kezével ! a hegyoldalra mutatott, melyet a Iák ! aljában meghúzódó ötvent-hatvan sátor tar­kított. : W . . — Ott... ott van ő, ott van atyád a bujdosók között. Megtört ;szeméből két fénylő csöpp pergett alá. — Csak még előre, csak még oda,' Különben... érzem... későn lesz. A fiu megindult, de anyja nem tudta

Next

/
Thumbnails
Contents