Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-11-24 / 48. szám

1912 december 22. PÁPA ÉS VIDÉKE. 24. építésére két évi időt engedélyezett, mert a közgyűlés által elfogadott egy évi határidő nem elégséges. Interpellációk. Valóságos záporként hullottak az in­terpellációk, amellyel a közgyűlés idejének jó részét lefoglalták. Becsei Ferenc a késői villanygyujtást és korai eloltást teszi szóvá, mire a polgármester megígérte, hogy a vil­lanytelep vezetőségével tárgyalni fog, hogy a felhozott sérelem mennél előbb orvosol­tassék. Lőwy László dr. a főtéri tej és élelmiszer kofáinkat kívánta kényelmes ülő­helyzetükből kitessékelni oly formán, hogy részükre deszka állványok készítését kérte, mert így könnyen elkerülhető volna, hogy az asszonyok szoknyái által felvert por és szemét a tejes és tejfeles köcsögökbe ne jusson. A rendőrkapitány felelt az interpel­lációra. xÁllványokat ugyan nem igért, de az élelmiszerek letakarását a jövőben még szigoruabban ellenőrizteti. Lakos Béla dr. a városi téglagyár létesítését sürgette. Kifogá­solta továbbá a tanács eljárását, hogy a felsőkereskedelmi iskola igazgatójává egy teljesen idegen embert nevezett ki s ezzel átlépte a hatáskörét. A polgármester Lakos Béla dr. mindkét interpellációjára megnyug­tató választ adott. Vádak a tanács ellen. Ugyancsak interpelláció alakjában tette szóvá Lakos Béla dr. az új vágóhid építésé­nél előforduló visszaéléseket és hiányokat, amelyeket a tanács mindezideig elmulasz­tott megtorolni. A lelkiismeretes ellenőrzés­hez is nagyon sok szó fér. A szerződés ér­telmében a vágóhid egyik részének október 1-ére, a másik részének pedig november 1-ére készen kellett volna lenni teljesen. Amennyiben a mulasztásból a városra anyagi veszteség hárulna, az. anyagi-felelősség mel­lett a fegyelmi vizsgálat elrendelését egyben azon városi képviselők ellen is, akik a mun­kát Geiringer Károlynak Ítélték oda, az anyagi felelősség kimondását kérte. Fehér Dezső dr. vette védelmébe a tanács tagjait és mindazokat, akik annak idején Faa Mi­hállyal szemben az olcsóbb ajánlattevő Gei­ringer Károlyt támogatták. — Végül az építkezés felülvizsgálására Kristóffy Gyula áll. v. főmérnököt, Deli Béla kataszteri fő­mérnököt, Faa Mihály, Czifra József és Hor­váth József építőmestereket küldötték ki, illetve kérte lel a közgyűlés. Tisztviselők családi pótléka. Néhány adóhivatali tisztviselő kérte a közgyűlést, hogy számukra is utalják ki a családi pótlékot. A közgyűlés nem teljesí­tette a kérelmüket azon a cimen, mert egy rangosztállyal úgyis előbbre vannak, mint ahova a törvény szerint tényleg tartoznának. A v. mérnöknél ugyancsak ez az eset for­gott fenn és a közgyűlés mégis megadta a családi pótlékot, sőt az Isten őrözte, hogy mindjárt főmérnököt és műszaki tanácsost is nem csináltak belőle. Nem helyeselhetjük tehát a közgyűlés állásfoglalását, mert ha megadja az egyiknek, akkor ne zárja ki abból a másikat sem, hozzá még minden ok j nélkül. Szabályrendelet módosítása. A város szervezeti szabályrendeletének néhány szakaszát módosította a közgyűlés. Különösen az 57. és 70. szakaszokat forgat­ták ki majdnem teljesen. Hova helyezzék el, ami nincs? A városnak egy árva garasa sincs el­helyezni való pénze, de azért névszerinti szavazással kimondották, hogy az üres kasz­szát -/ 3 részben a Városi Takarékpénztárnál, 1/ 3 részben pedig a Pápa Város és Vidéke Takarékpénztárnál helyezik el gyümölcsö­zőleg. gokat érinti. A zenésítésben észrevehető a tematikusmenet. A dallamok rendszeres pe­riódust képeznek, amelyek többnyire négy kommából, ezek pedig négy ütenyből álla­nak. Ütenyvonal csak a kommák végén található. Egy periódus végén és a végezet­nél az utolsó hang felett ott találjuk a ki­tartásjelet. (Termate.) A dallamok stílusa egészen különbözik az előbbi szerzők bibliai dalaitól. Mindinkább közeledik a világi zenéhez, sőt merészség nélkül mondhatjuk, hogy a magyar népdal stílushoz közel áll. (Pl. »János király testa­mentoma« c. ének, vagy »Enyingi Török János vitézségéről« szóló ének). Az üteny rendesen 2/ i, némelykor i/ 8. Előfordul azonban s/ 8 és 6/ e-os tempo is. Ez is csak azt bizonyítja, hogy Tinódi korának megfelelő magas zenei műveltséggel ren­delkezett. Egyet azonban tagadni nem lehet. T. i., hogy igen sok dallama hasonlít egymás­hoz, sőt némelykor egyhangú. Ennek is ad­hatjuk az okát. Talán a hosszú 12 szótagú versek okozzák ezt — megakadályozván a ritmikus változást — s az éneket mintegy feszessé teszik. Vagy csodálhatjuk ezt egy termékeny szerzőnél, akinek dalai rövid idő­közökben teremnek ? Már jóval Tinódi halála után jelent meg külön nyomtatásban »János király tes­tamentoma« 1577-ben. Ha semmi más nem bizonyítaná Tinódi énekeinek az értékét, mint az, hogy alapját képezték — elődeiével együtt — az utánuk következő kuruc dalköltészetnek: meg lehe­tünk elégedve. Amikor a magyar zenéről beszélünk, jusson ez eszünkbe. És emelt fővel, büszkén védelmezzük a magyar zenét. Már Tinódi is elég! Avagy tovább menjünk a későbbi korra ? Mikor a XVII. században a magyar zene virágkorát élte a kurucköltészetben ? Vagy még tovább menjünk? Csak néhány nevet! Erkel Ferenc, id. Ábrányi Kornél, Zimay László, Goldmark, Lányi, Farkas Ödön, Zichy Géza elég bizonyíték arra, hogy Tinódi jól értette a dolgát. És volt, van és lesz magyar zene, ameddig magyar vér folyik az erekben és magyar szív dobog az emberek keblében. Álljon ott lelki szemünk előtt Tinódi, amint éhezve, fáradtan, porosan, de azért csillogó szemekkel pengeti a lantját. Hal­# gassuk mélabús énekét, amint könnyeket csal a magyar szemébe. Végigszalad rajtunk is egy átalakító érzés és megértjük líráját. Ott áll előttünk, mint a XVI. század magyar lantosa, a halhatatlan zeneművész és zene­költő ... E D Hatósági hússzék. Becsei Ferenc indítványára elhatározta a közgyűlés a hatósági hentesszék felállítá­sát. A kenyérgyárra vonatkozó javaslatát azonban nem fogadták el. Kisebb ügyek. A Balatoni Szövetség tagjai közé nem lépett be a város. A Ruszek-utcát nem zár­ják el a forgalom elől, mert arra Eisler Mór üvegesnek szüksége van. A magyar városok kongresszusának helyi bizottságát az állandó választmány tagjaiból választották meg. Kong­resszusi tudósítóul pedig Csoknyay János városi főjegyzőt küldték ki. — Kraft Józset 30 koronáért engedte át a városnak a Damjanits-utcában levő ingatlanát. Paulics Jánosnak megengedték, hogy a háza mellett elhúzódó Cincát saját költségén beboltoztat­hassa. Elfogadták a Liget-utca csatornázá­sáról szóló szabályrendeletet. Iskolás gyer­mekeknek a bulgár kertészettel való meg­ismertetése és abban való kiképzés céljából a város a földmives iskola mögötti területé­ből hajlandó évi bér mellett néhány holdat átengedni. A várost 5100 korona költséggel lejtméreztetik. KRÓNIKA. Csókra termett pad. A bencés gimnázium diákjai nem min­den megilletődés nélkül hagyták oda a ven­déglátó ipari iskola világos termeit s a han­curozásra, futkározásra, glütyüzésre rendkívül alkalmas Anna-teret. Még egyszer körülnéztek az osztályok­ban s hogy a válás gondolata egyes pici, finom szivekre milyen mély benyomást gya­korolt, kedvesen igazolja a következő eset. A legapróbbak az utolsó óra után szin­tén búcsúztak Az egyik a táblától, a másik a négy faltól, a harmadik a sok szekundától. Vigan csapkodták az ajtót s nyaktörő ugrá­sokkal igyekeztek lefelé és kifelé. De mintha az egyiket valami ismeretlen hatalom vissza­tartaná. Nem mozdul. Méla tekintettel néz maga elé. Majd egyszerre fölcsillan a szeme, mosoly suhan át a lelkén, az arcán, két aj­kát csókra csucsoritja és czuppanós csókot nyom a padra, elfeledve minden bút és bá­natot, nem törődve azzal sem, hogy egy-két perccel előbb bebundázott. (Diáknyelven a legrosszabb jegyet jelenti e szó.) Hej! Bár igy ápolná szivében a pad, az iskola szeretetét minden diák! Bár igy ural­kodnék minden felnőtt ember szivében az ide­alizmus ! Akkor kevesebben volnának az élet hajótöröttjei s csalódástól tetézetten nem keresnék a megváltást a halál karjában. A halál őrültjei. Tavaly azt olvastam egy Vermilya Lujza nevü kedves modorú, gyönyörű barna amerikai úriasszonyról, hogy egyetlen gyönyö­rűsége volt végignézni a haldoklók vergődését. Kikutatta az olyan családokat, ahol halálos beteg volt s addig könnyezett, mig meg nem engedték neki, hogy a haldoklót ápolhassa. Egy temetkező vállalkozónak is addig könyör­gött, mig ez megengedte, hogy a halottait ő mosdathassa és öltöztethesse. Ez a perverz élvezet annyira vitte, hogy bele őrült és gyil­kossá lett miatta.

Next

/
Thumbnails
Contents