Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-11-24 / 48. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. november 24. Hasonló lelki megtévelyedésre magyar földön is mindig több és több példát találunk. Egy héttel ezelőtt felakasztotta magát Pesten egy 31 éves szép, de boldogtalan grófkisasszony, aki kora fiatalságától gyógyíthatatlan idegbajban szenvedett. Tragikus tettének hamarosan követője is akadt egy 6p éves dettai magánzó személyében. Az öreg délben még együtt ült a szobában a feleségével s nagyon dicsérte az öngyilkos gróinő -szép (?) halálát.« Majd elolvasván az újságot, elmélázott a végtelenbe néző tekintettel s fél óra múlva már ő is lógott. A tavasz és az ősz, egy fiatal nő s egy rokkant bácsi kezet fog s együtt énekli a halál himnuszát. Élet! áldástalan Élet! hát j ilyen erőtlen a te hatalmad!? Valahová levél ment a kaszárnyából. Messze Sotnogyból paksamétát hoz a j pósta. A mi kedves ismerősünk, Czigány j Gyula (ke'it csókolom!) küldi. Ugyan mi lehet benne ? ! Egy magyar ujonc-baka levelei a takaros kisasszonyához, akire — a nóta szerint — még az ég is beborult. Hadd hallják kedves olvasóim is a Rozi hűséges lovagjának szive-dobbanását, szerető lelkének féltékeny hazavágyását. I. LEVÉL. Kelt Levelem Kaposon okt. 25. Kedves Rozim, Fájó SZÍVŰ bucsuzásom után hála Isten megérkesztem fölséges Királyom laktanyájába. Nem a legjobban érzem magam, mert még bakának sem mondhatom magam, mert az uj mundérok még nem készek s igy csak cibilbe gondóhatok rád. Bizon Ferenc Jóska is haragszik, hogy a háborús világ miatt előb köllöt soroznyi s igy a mundérok nem készűhettek el s igy történt aztán, hogy én is cibilbe járok még. De remélem, hogy gyö héten már fölkötöm a gyiklesőt is. Tisztöltetem a zanyádat, a zapádat, meg az egész famíliát. Engöm rózsám ne sirass Értem könyet ne hulass, mert Beírták a nevemet a nagykönyvbe A lengyeltóti korona vendéglőbe De azért én tégedet nem felejtőlek el. Szerbusz Rozii A te szerető Laczid. II. LEVÉL. Kelt Levelem Kapós nov. 14. Kedves Rozim, Jó egézségben vagyok, mit nektek is kiványok. Továbbá tudatom veled, hogy már megkaptuk a mundért, de nekem csak régi gyutott. Mindenszentekor mégis esküdtünk a királyra, meg a hazára. De most nagyon haragszik megint a Ferenc Jóska. Ugyanis sok ronda török futott ide Kapósra s azok most az ágyakon feküsznek, mi meg a fődön höntörgünk. Ezért haragszik a Jóska király, hogy az ő katonáinak nem kerül ágy. Továbbá tudatom veled, hogy most megyünk Bilikbe a szerbek ellen, megugratjuk azokat, lőjjük mint a nyulakat. Továbbá megírom azt is, hogy félek, hogy ezek a török tisztek valami galibát csinyának itten. Szerettem vóna, ha az eljegyzést megtettük vóna veled mikor még othon vótam, mert lőhet ám, hogy ezek a huncut törökök tihozzátok is elmennek és elvisznek benneteket a hárembe. Pedig mégis csak job vóna, ha a B. Laci első felesége lennél, mint valamelik török pasa 30-ik felesége. De azért ne félj Rozi, megvédelek én! Én különben nem nagy kedvel megyek a háborúba, pláne mikor meghalottam, hogy Ferenc Jóska is azt mondta: én már öreg szógája vagyok e monarhiának, de nem szeretem, hogy ennyi fiatalságot köll le küldenem a szerbek ellen. Különben légy nyugot, farsangra hazaérek, azután megtartjuk a lakzit. A pap urakat is meghívjuk ám a lakodalomra. Isten veled meg velem szerető Laczid 44-es baka. Derék legény vagy Laci! Csak aprítsd azt a nyegle, facér szerbet! Csókoltat a Krónikás. HÍREK. — Személyi hirek. Ujfalussy László, a franciskánus rendház volt, köztiszteletnek örvendő főnöke, Budapestről, hol gyógyfürdőn volt, városunkba visszaérkezett, hogy a lelkiélet terén kifejtett áldásos működését folytassa. Fogadja visszatértekor egészségének helyreálltán kifejezett őszinte örömünket és szives üdvözletünket. — Francsics Norbert, bakonybéli apát, a mult hétfőn, szerdán és csütörtökön a helybeli bencés székházat szerencséltette látogatásával. A közbeeső kedden pedig Gyapay Pál volt, esztergomi főispánnak és nejének, Kautz Gizellának leányát, esküdtette Hamar Árpáddal. A székház szerdai ebédjén résztvett Németh Gyula, egyházaskeszői esperesplébános is, aki kifogyhatatlanul gazdag erű, kedves humorával sok kedves pillanatot szerzett egykori, szeretett győri tanárának. — Dr. Teli Anasztáz, a helybeli bencés székház főnöke és a bencés főgimn. igazgatója, miután az építkezés örömeit átélvezte, jól kiérdemelt, másfélheti pihenőre távozott Francsics apátur előkelő társaságában Bakonybélbe, hol egykori szeretve tisztelt tanárának, s fiatal tanárkori igazgatójának, az apáturnak lesz szívesen látott vendége. Ezen idő alatt helyettese Hevesi Bernát főgimn. tanár lesz. — Vértessy Gyula, Veszprémmegye új kir. tanfelügyelője, a mult hét folyamán városunkban tartózkodott. Meglátogatta a községi elemi-, ipar- és polgári iskolákat. Vármegyénk az új tanfelügyelőben országos hirü irót nyert. — Szentségimádás. F. hó 20-ára esett az egyházmegyei beosztás szerint városunkba a szentségimádás napja, melyet kellő fénnyel tartottak meg a főtemplomban. Az ájtatos hivek seregestül imádták egész napon át a szeretet szentségének isteni lakóját, a kat. főgimnázium tanulói pedig, valamint az irgalmas nővérek intézetének növendékei az elemi iskolásokkal együtt negyedórás adorációra voltak beosztva. A pápai szentségimádás este 6 órakor ünnepélyes eltétellel ért véget, hogy másnap újra kezdődjék az egyházmegye egy másik plébániáján. — Főúri bérmálás. Kedves és magasztos családi ünnepe volt gróf Esterházy Sándor, marcaltői nagybirtokos főúri családjának. A két legidősebb fiú, Péter és János vette fel a bérmálás szentségét. Szentmise volt a család házi kápolnájában, s utána gróf Széchenyi Miklós, nagyváradi püspök szolgáltatta ki a szentséget. A celebráló püspöknek Németh Gyula, egyházaskeszői esperes és Hardi Ernő, a gróffiuk papi nevelője, asszisztált. Bérmaatyák gróf Revertera Miklós és gróf Esterházy Pál voltak. A szertartás után a vallásos életet szolgáló, sok kedves és értékes ajándékkal lepték meg a megbérmált fiukat. A fényes ebéden az említetteken kivül részt vett Sarsi, hercegasszony; Aldobrandini Julia, hercegnő; gróf Revertera Miklósné és gróf Esterházy Pálné. —- Hurkás vacsora. A mult szombaton este tartotta a belvárosi Kat. Kör a szokásos disznótoros vacsoráját, melyet mindig Jenőnap megünneplésével köt egybe a kör.-Voltunk vagy hatvanan. Mig az első tószt el nem hangzott, addig annyira-amenynyire megvoltunk csendesen. Hanem, amikor Teli Anasztáz dr. elnök szívből jött baráti szavakkal megemlékezett az est ünnepeltjéről, Bottka Jenőről, akihez a kör minden egyes tagja igaz őszinte szeretettel ragaszkodik, megszűnt a hallgatag csend, felváltotta a zajosabb, lelkesedettebb hangulat és minden egyes alkalommal Bottka Jenő egészségére »kocintottunk«, még pedig elég sűrűen, nem is emlitve, hogy egyébként is jogcímünk, sőt kötelességünk volt, amenynyiben Bottka Jenő vagy háromszor szólalt fel, ami már nála — saját bevallása szerint — megszokás dolga. Varga Rezső társelnököt meg az egybegyűltek szólították szólásra és mondott mindnyájunk szivéből fakadt, színekben gazdag beszédet a Kat. Körben honoló felebaráti szeretetről, utána a vendégképpen köztünk levő Kende Ádám dr., majd a közóhajnak engedve, Hajnóczky Béla mondott talpraesett tosztot, életve szintén Bottka Jenőt. Ilyen körülmények között a szokásos »kocintás« sem maradhatott el. A hangulat csakhamar nótába csapott át. Előkerültek a szebbnél-szebb magyar nóták. Dalolt is mindenki, még az is dudorászott, akinek egyébként a nótára semmiféle hajlandósága nem volt. Jól éjfélutánra járt az idő, amikor »Ballag már a vén deák« hangjai mellett, ki ahogyan tudott, illetve amennyire képes volt, elballagott haza. Örültünk annak a szép összetartásnak, amely oly nagy számban volt képes összehozni a kör tagjait és együtt tartani a késő éjjeli órákig. A megrohant asztalok, mint vert hadak bizonyítják, hogy a vacsora pompás volt, csak a »májás« hurka »sületlensége« ellen emelünk óvást és küldünk »ultimátumot« az illető konzulátosunk által. — Az épülő bencés székház. Múlt számunkban megemlékeztünk róla hogy a bencés gimnázium elfoglalta átalakított régi épületét. A gimnáziummal egyidejűleg végzett székházépítés is a befejezés előtt áll. A kőműves és ácsmunka végetért, a jövő héten a cserepezés is befejeződik. A vakolást és padlózást a jövő tavasszal, a régi épület modernizálását pedig a vakációban végzik el. Mint halljuk, ugyancsak a jövő tavasszal restaurálják a két nagy épület közt, most szinte egészen eltörpülő, bencés templom frontját és tornyát is. Igy Főutcánk egyik oldala egész takaros külsőt nyer. Hát a túlsón mikor emelkedik büszkén a magasba a Griff-szálló, a városháza, a takarékpénztár fényes palotája!? Szép Pápa, mikor valósul meg a te kedves ábrándod!?