Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-29 / 40. szám

1912 szeptember 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. mozgalmairól, benyújtották egyúttal gyűjtéseiket is. Délben fényesen sikerült bankett volt, melyen a megjelent előkelőségeken kivül nagy számban vett részt városunk intelligenciája. Scholtz Gusztáv a királyra, Kluge Nándor a vendégekre, Bartalos István Gyurátz püspökre mondott pohárköszöntőt. Dr. Berzsenyi Jenő, a dunántuli ev. egyházker. új felügyelője a Gusztáv Adolf-serleg mintájára készült serleggel rendezett gyűjtést a szent célt magasztaló, gyújtó szavak kíséretében. Gyurátz püspök pedig az áldozatos szeretetnek szentelt mindenkit megrázó, remek szavakat. A zászlódisz hirdette, hogy Pápa városa velük érez, velük ünnepel. Nemes tanulság, mély benyomás az, mit kedves utóhangül, becses emlékül maga után hagyott e gyűlés. = A katolikus sajtó ügye. Van egy örökbe fogadott árva gyermekünk, a kat. sajtó. Nevet adtunk neki, magunkénak nevezzük, de hogy erősödik, izmosodik-e, azzal nem gondolunk. Filléreinket, melyeket táplálására kellene fordítanunk, az ellenünk dolgozó sajtó termékeire adjuk, saját ügyünk dolgában pedig megmaradunk—- | legjobb esotben — a szép szavaknál. Veszedelmes ez a tünet különösen azért, mert igen sok katolikus embernek manapság csak az újság egyedüli lelki tápláléka; s azt a néhány keservesen összekuporgatott fillért mégis inkább méregért, dohos, penészes levegőért adják ki, melyben az egészséges lélek is elbágyad, összeroppan. Van nekünk két napilapunk: az Alkotmány és Ujlap: heti lapunk: a Népújság; szépirodalmi lapunk: az Elet; gyermekeink számára a páratlan Zászlónk, Kis Pajtás, Nagyasszonyunk ! Megtalálunk ezekben mindent a katolikusellenes sajtó szennyén, hazugságain kivül! Élénkebbek. életrevalóbbak lesznek, ha mi valamennyien feléjük fordulunk; de részvétlenségünkkel, közönyösségünkkel a legszentebb ügyet is megölhetjük! Városi közgyűlés. (1912. szeptember 26-án). Izgatott közgyűlésre volt kilátásunk. Tisza István itt időzése még a közgyűlésünk nyugodtságát is annyira befolyásolta, hogy Lamperth Lajos h. polgármester végre is kénytelen volt a közgyűlést öt percre felfüggeszteni. Becsei Ferenc v. képviselő tette szóvá azt az ostromállapotot, amely miatt a város polgárait megakadályozták szabad mozgásukban, nem egyszer az egyéni szabadság rovására. Nosza kitört erre a lárma. A hajdani mungó tábor kisded csapata zajlott, de ez a zajlás olyan szánandó, olyan mosolyra keltő volt. Szánandó volt, mert nagyon hasonlított az élethez görcsösen ragaszkodó halálos beteg utolsó kapkodásához. * Lamperth Lajos h. polgármester nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte: Jilek Ferenc, Ács Ferenc, Koréin Vilmos, Harmos Zoltán és Hoffner Sándor dr. v. képviselőtestületi tagokat. A mult ülés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették. Napirend megváltoztatása. Böhm Samu a tárgysorozat megváltoztatását kérte, még pedig az utolsó pontot kérte először tárgyalni. Interpellációk. Becsei Ferenc a Bethlen-utca megnyitását sürgette, amit a h. polgármester meg is igért. Miért van ostromállapot ? Becsei Ferenc kérdi a r. kapitányt, mi indította arra, hogy egész utcákat lezáratott a forgalom elől és igy a város polgárságának egyéni szabadságát rendőr és csendőrszuronyokkal korlátozta ? Ha Tisza István, akiért mindezt tették, oly veszedelmes, akkor távolította volna el a város területéről, de egy emberért ilyen felfordulást csinálni, s száz és száz városi polgárt csendőrszuronyok elé állítani nem tartja helyesnek, sőt ; a leghatározottabban tiltakozik ellene. Több sem kellett. Zajongani kezdett a közelmúlt napok eseményei miatt búskomorságba esett mungópárt kicsi töredéke. Viszont az ellenzék is talpára állott. Végül Fehér Dezső dr. és Barthalos István dr. hozzászólása után napirendre tértek az interpelláció felett annál is inkább, mivel a r. kapitány a hozzáintézett kérdésre mungó hangon válaszolt, vagyis lehet mondani nem válaszolt semmit. Több utca lcérelme. A Liget-utcai lakosok utcájuk csatornázását kérték 12 ezer korona költséggel, melynek amortizációs kamatait az utcabeli tulajdonosok fizetik. Fehér Dezső dr., Barthalos István, Hoffner Sándor dr. és Hajnóczky Béla v. képviselőtestületi tagok hozzászólása után a Liget-utca csatornázását elhatározták. A felveendő kölcsön amortizációs kamatait az utcabeli lakosok tartoznak fizetni, melyet a város közadók módjára szed be. Egyben utasította a v. tanácsot, hogy erre vonatkozólag szabályrendeletet terjesszen a közgyűlés elé. Az Eötvös-utcai lakosok aszfalt-gyalogjárót kapnak közérdekl bői, de csak a jövő évben. A gyimóti-uti | lakosok csak akkor kapnak járdát és vízvezetéket, ha arra fedezet lesz. A villamos világitás iránti kérelmüket a villanytelep bizottságához tették át. várták a viz zajlását. Minden egyes gyóntatószék hasonlított a zajló tóhoz, amelynek partjain százan és százan álltak a lelkibetegek, akik mély áhítattal, Istenben vetett hittel reméltek gyógyulást. Alig ocsúdtam fel, már is könnybe borult szemmel kellett búcsúznom e szent helytől, amelyet viszont tán sohasem látok többé. Festői gyönyörű vidék tárult elénk, amint elhagytuk Máriacellt. Nem győztünk eléggé betelni annak a panorámának a szemléletével, amelyet a hófödte óriási hegyek, ijesztő mélységű völgyek, habos lodru hegyi patakok vizesésszerü rohanással nyújtottak gyors egymásutánban. Késő este volt már, amikor megérkeztünk Bécsbe. Már korán reggel elhagytuk szállásunkat, hogy a menetből ki ne maradjunk. Nem írom le annak a rengeteg néptömegnek a felvonulását, mely a zuhogó eső ellenére csigalassúsággal haladt minden zúgolódó szó nélkül a Burg külsőudvara felé. Erről ugy is tudomást szereztek olvasóink a napilapokból. Ember-ember hátán tolongott a Heldenplatzon. Kitartó lelkesedéssel vártuk az idő jobbrafordultát. De bizony hiába vártunk. Már lassanként kétség fogott el, vájjon megtartják-e a körmenetet. Minden jel arra mutatott, hogy elmarad, mikor egyszerre futó tűzként terjedt el a hir, hogy a király határozott óhajára megtartják a körmenetet. Öröm ült ki az arcokra. Boldogon vártuk azt a pillanatot, amikor az eucharisztikus Jézus előtt leróhatjuk hódolatunkat. Egy óra tájban fordult be a Burg kapuján a fekete nyolcas, Mária Terézia remek kocsija az Oltáriszentséggel, követve ősz királyunktól, bibornokoktól, főhercegektől oly pazar pompában, aminőt a Habsburg-ház csak kifejteni tud. Százezrek szivet-lelket emelő imája, tömjén lüstként emelkedett az Egek Urához, az eucharisztikus Jézushoz. Szivünk hevesebbet dobbant, valósággal extázisba estünk, látva ez irtózatos tömeg imádó hódolatát, mélységes hitét, határtalan lelkesedését. Amerre elhaladt az Eucharisztia, meghajoltak a térdek és lelkünk odatapadt a most arany trónuson haladó Úr Jézushoz, a világnak keresztfán kiszenvedett Megváltójához. E pillanatban éreztük felsőbbségünket az üres lelkű, sivár nagyságok, az újkori Diokleciánok és Caligulák felett. A kor, melyben mi élünk, tele ez emberekkel. Hatalmas a befolyás, melyet az emberiségre gyakorolnak. A félreismerés, a rossz indulat teljes elszántságával támadnak szent vallásunk, az emberiség legdrágább kincse ellen. De mi feledtük e nagy pillanatban őket, leborultunk az örök szeretet, a fölséges, glóriás Úr Jézus előtt, eltelve szeretettel, amellyel a felfeszitőknek is megbocsájtott. Az eucharisztikus Úr Jézus áldja meg mindazokat, kiknek fáradságot nem ismerő buzgalma lehetővé tette ez örökre feledhetetlen körmeneten való részvételünket. Fogadja hódoló köszönetünket gróf Esterházy Sándor, áldozatos, nemes vezérünk Kisérje áldás Németh Gyula keszői esperesplébánost szinte emberfeletti, édes atyai gondoskodásáért. Egy nyugodt perce, egy nyugodt pillanata nem volt. Mindig rajta csüngtünk. S ő mindezt oly szívesen, oly kedvesen tette s tűrte, hogy meghálálni nem tudjuk soha. Úgyszintén hálával tartozunk Varga Sándor helybeli s. lelkésznek, akinek szintén kijutott a munkából, fáradságból. Érezzék s érezzük örökké áldását, kegyelmét annak, ki előtt százezrek borultak térdre, a királyok égi Királyának.