Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-22 / 39. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. szeptember 22. 39. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos^ Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Hunyadi J.-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Valaki nincs itt. Itt az iskolák városában öregébül a régi mederben vagyunk. Csak a partok tolódtak távolabb egymástól, csak a meder szélesbedett ki az internátus és a bencés gimnázium kibővülésével. Az élet, a vérkeringés egyre gazdagabban árad, pezseg. Új arcok százával a deákok között, új arcok a tanárok között. Sóvár szemmel egy rég megszokott arcot keresek, kutatok. Néha mintha látnám, szólni akarok hozzá. Csalódom. Valaki még nincs itt, valaki még hiányzik. De úgy hiányzik! És nem is jő vissza, legalább jó időre nem. Pedig azt a valakit oly nehezen tudjuk nélkülözni! Ürt hagyott kollégái közt. Mintája volt a szives, áldozatrakész, jó testvérnek, ki mindig sokall, mit másoktól vesz, mindig kevesel, mit másoknak ad. Szivének hűségét, melegét kollégái érezhették legközvetlenebbül. Érezhették, élvezhették örömét, bánatát egy erős, fegyelmezett lélek kedves humorában. Távozása csillogó könnyet lopott • akárhány tanítványa szemébe, szivükbe pedig őszinte szeretetből fakadó visszavágyást. Minden tettét szeretet sugallta, minden szavában a meggyőződés heve lobogott. Az igazságot hirdette és kereste minden hátsó gondolat nélkül, — nyíltan, szabadon. Azért szerették, becsülték tanítványai akkor is, ha fellépését keménynek érezték. Vesztett benne városunk is. Szivének tüzét, lelkesedését, komoly, alapos tudását, hatalmas munkabírását, rendkívül praktikus eszét bőven kamatoztatta a köz javára. Pedig ezt tanárember csak a legnagyobb önmegtagadással teheti, — rengeteg idejének, erejének, s talán egyéni hajlamainak, tehetségének visszaszorításával, nemes ambíciójának feláldozásával. Azok az ifjú növendék kori elbeszélések, miket a szépirodalmi lapok már akkor oly szívesen hoztak, azok a bársonyos hangú, édes, finom novellák, miket a pápai leányok, hölgyek oly gyönyörrel, sokszor harmatos szemmel hallgattak, vagy olvastak, igazat adnak nekem. Igen, távozásával kat. társadalmunknak erős oszlopa dőlt ki. Nem volt nyilvánulása a kat. életnek, hol neki tekintélyes szerep nem jutott volna. Élénk résztvett a Kat. Kör életében. Volt tisztviselője, könyvtárosa is. Lelke, irányitója, szorgalmas munkása volt a téli felölvasó-estélyeknek. Mester volt a szereplők kapacitálásában. A Kat. Kör minden eseményének, mulatságának elmaradhatatlan, kedves utóhangját ő adta, irta meg. Része volt a többi kat. egyesületek, de legfőképpen a Felsővárosi Kat. Olvasókör életében, melynek éveken át volt szeretett elnöke. Ezt a kört felvirágoztatta. Bámulatos népszerűségre tett szert, bár a szeretetnek feléje forduló legcsekélyebb megnyilatkozását is szinte túlzottan kerülte. Az ünnepeltetést, képének leleplezését meg éppen kérlelhetetlenül lerendelte. Ezzel pedig hű felsővárosiainak érzékeny fájdalmat okozott. Emelte a kör erkölcsi, szellemi nívóját, előkelő összeköttetéseivel gazdagon gyarapította a házalapot. A kör TÁRCA. A magyarok nemzeti zarándoklata az 1912. év nyarán. — Irta: P. Hédii Jeromos. — IV. Milánó és Genua. A Hotel de Nordban fényesen kivilágított ebédlő várakozott reánk elegánsan teritett asztalokkal. Nem igen kérettük magunkat. Neki láttunk az ízletes vacsorának és a pompás vörös bornak. Étkezés után lepihentünk. Az elmúlt éjszakai utazás után jól esett a puha, kényelmes ágy. Mondanom sem kell, .hogy hamar elszenderedtünk. Korán reggel már teljesen kipihenve, talpon voltunk mindnyájan. Az étteremben fürge pincérek szolgálták fel a reggelit. A programm szerint nyolc órakor a Dómban kellett gyülekezni. Kisebb csoportokba verődve neki is indultuffk, hogy a Dómot, Olaszországnak építési remekét fölkeressük. Milánó, jóllehet nem jártam meg az egészet, gyönyörű szép város benyomását tette rám. Vannak szép terei, parkjai, monumentális épületei. S az utcák, melyeken én végig jártam gyalog és villanyoson, csak úgy ragyogtak a tisztaságtól. Rövid félórai járkálás után megpillantottuk a Dómnak a házak közül méltóságteljesen kiemelkedő hatalmas fehér tömegét. Ez azután Dóm! Mi magyarok Budapesten a szent István bazilikát úgy beleszorítottuk a lipótvárosi házak közé, hogy minden benyomást előre is elfojtottunk. A milánói remek Dómnak gyönyörű szép tere van, amely előnyösen juttatja érvényre e kiváló alkotás hatalmas méreteit. Ezt a Dómot valósággal megbámultuk. A csodálkozástól alig bírtunk szóhoz jutni. Igazán Isten háza e Dóm! Tornyainak száma 365. Csupa torony, csupa szobor mindenütt s mindez a legszebb harmóniában. A gyönyörű csúcsivek szinte emelik a lelket az Istenhez. Megilletődve léptünk be a Dóm főajtaján. A hatalmas ívek alatt önkéntelenül is térdre borultunk és imádtuk Azt, Kitől van minden művészet. E templomban őrzik boroméi szt. Károly holttestét. A sír maga nagyon kedves földalatti kápolna a Dóm közepén üvegtetővel. így a Dómból is lehet látni a hatalmas bronz-koporsót, melyben szt. Károly teste nyugszik, Kohl püspök úr e sirnál levő oltáron mondotta szent miséjét amelyet végighallgattunk. Majd megnéztük egész közelről szt. Károly testét, ki a hagyomány szerint misézett a Dómban. Énekeseink itt is kitettek magukért, mert oly gyönyörűen énekeltek e szent helyen, hogy a jelenlevő olaszok alig győztek csodálkozásuknak kifejezést adni. A Dóm hajójának egyik sarkában jegyet árultak. Váltottam én is egyet, mert csak ezzel engedik föl az embert a templom tetejére. Itt bámulhatja csak az idegen a .hatalmas méreteket, itt élvezheti a szobrászat remek .alkotásait •. mikorra torony-