Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-09-08 / 37. szám
1912 szeptember 8. PÁPA ÉS VIDÉKE 3 az ügyvédje sem állta meg szó nélkül. Ha arról van szó, hogy anyagilag juttassunk jobb helyzethez bárkit is, akinek talán érdemei sem volnának rá, szívesen hozzájárulunk mi is, tekintettel az esetlegesen javára irható mellékkörülményeknek. De amikor arról van szó, hogy érdemeket, még pedig személyes érdemeket, ha azok mindjárt nem is »bokrosak«, kell jutalmazni, akkor megnézzük, hogy azok az érdemek tényleg hogy is állanak ? Ugy látszik a közgyűlés többsége is úgy gondolkodott, amikor a v. mérnök családi pótlékát megszavazta, de a főmérnöki és műszaki tanácsosságot egyelőre elodázta a v. szervezeti szabályrendelet módosításáig. A hitközségek segélyének a megvonása is hosszabb vitát provokált, amely azonban dicséretére legyen mondva a képviselőtestület higgadtabb elemeinek, nem csapott át ízléstelenségekbe. Egy-két túlbuzgó »modernista« és szociálista igyekezett a vizet zavarni, de bizony az nagyon tiszta volt, az erős vallásos meggyőződés adta ajkukra a "vitázó szavakat, amelyeknek igazságai alatt eltörpültek a kicsinyek, a modernisták, az ultramontánok, a szociálísták, meg az a néhány kat. képviselő, akiknek a nevét elhallgatjuk csupa kíméletből. így azután nem nagyon lehetett a zavarosban halászni. * Mészáros Károly polgármester pont három órakor nyitotta meg a közgyűlést. A jegyzőkönyv hitelesítésére Harmós Zoltán, Mátz József, Nagy Vilmos, Deutsch Dávid és Ács Ferenc v. képviselőket kérte fel. A mult ülés jegyzőkönyvét szó nélkül hitelesítették.' Következett az 1913. évi költség-vetés tárgyalása. Általanos vita. Az általános vitát Lőwy László dr. kezdte meg. Ugy látja, hogy a városnál nincsen semmi rendszer, semmi előrelátás a gazdálkodás terén. Csak kapkodva megy minden. így kénytelenek vagyunk foltozó munkát végezni. Valóságos programmot tár a jövőre nézve. Szükségesnek tartja a kereskedelmi reál- és ipari szakiskola létesítését. Figyelmébe ajánlja a polgármesternek, hogy igyekezzék több katonaságot telepíteni városunkba. Gyárakról nem is szól. Azokat mind elfogdosta előlünk Győr. Sürgeti egy városi kórháznak mielőbbi felállítását legalább 200 ággyal. Színházra is szükségünk van. Habár a színház csak üzlet és nem szolgálja már azt a nemes célt, amelyet a kultúra eléje tűzött, azonban erre mégis morálisan kötelezve vagyunk és igy előre gondoskodni kellene annak elhelyezéséről. Vagy 15 utca rendezése vár megoldásra. Gondoskodni kell ujabb vasút bekapcsolásról. Ezek mind-mind olyan kérdések, melyek megvalósításra várnak. Hoffner Sándor dr. különösen a kereskedelmi iskola mellett száll sikra és indítványozza, hogy addig is, mig a város abban a helyzetben lesz, hogy önálló kereskedelmi iskolát állíthat fel, egyelőre a polgári iskolák bármelyikében egy kereskedelmi tanfolyamot létesítsenek. Végül a csatornázást sürgette. Mészáros Károly polgármester köszönettel veszi az általános vita folyamán elhangzottakat. A katonaság ügyében e hó 11-én megy Pestre, ahol már is megtette a szükséges lépéseket. Igaz, hogy gyárra nagy szükségünk volna, de a mult év folyamán az egész országban két uj gyár létesült mindössze. Reményt nyújt arra, hogy a v. kórház ügyét legközelebb a képviselőtestület elé hozza, annál is inkább, mert a fenti célra kapott a város körülbelül 150 ezer korona értékű telket. A csatornázási terveket is rövid időn belül beterjeszti. Ami a vasút kérdést illeti, sajnálja, hogy a Pápa—devecseri vasút még mindig a vármegye szükkeblüségén múlik. A kereskedelmi tanfolyam mikénti létesítésére nézve pedig javaslatot kér. Részletes vita. A költségyetés legnagyobb részét vita nélkül fogadták el, ami bizony nem mutat valami nagy érdeklődést a költségvetés tételei iránt. Ugylátszik a képviselők nem igen tanulmányozzák a költségvetés egyes tételeit. íj tanácsosi állás. A szervezeti szabályzat értelmében egy uj tanácsosi állás lett betöltve, melyre a közgyűlés egyhangúlag Kemény Béla v. jegyzőt választotta meg. Főmérnöki (műszaki tanácsos) állás szervezése. Mult számunkban hirt adtunk arról, hogy az állandó választmány Révész Arnold v. mérnököt főmérnökké, illetve műszaki tanácsossá akarta előléptetni »bokros« érde« mei elismeréséül és igy részére 200 korona családi pótlékot kért a közgyűlés által kiutaltatni. Hosszabb vita indult meg. Kende Ádám dr. nem ellenzi a 200 korona családi pótlékot, de amikor arról van szó, hogy a főmérnöki és műszaki tanácsi cimmel érdemeket jutalmazzon, akkor akarja is látni azokat az érdemeket. Nem kiván személyeskedni, nem is feszegeti hosszasabban az idehozott javaslatot, hanem egyszerűen kéri az előbbi állapot fenntartását. Lőwy László dr. nem tartja helyesnek, amikor a városnak nincs mérnöke, akkor főmérnöki és műszaki tanácsosi állást szervezzünk. Megszavazza a családi pótlékot, sőt ahhoz is hozzá járul, hogy a v. mérnöknek II. Útban Pádua felé. Felvirradt az ötszáz magyartól várvavárt nap, julius 29.-e. E nap már kora reggel mosolygott az égbolton és pazarul szórta szét hővel telt sugarait. Meleg nap Ígérkezett. Tiz óra után kezdett népesedni a Déli vasút környéke. Egymás után robogtak be a konflisok, szállították a zarándokokat, kik közül sokan villanyoson, meg gyalogszerrel is jöttek. A különvonat ott állott az első vágányon. A kocsik ablakain díszelegtek a jelzőtáblák: I. csoport, II. csoport, stb. 36 csoport volt összesen. Benépesedtek a várótermek, folyosók, maga a peron is. Ott hemzsegett egy csomóban a töméntelen podgyász között a sok hölgy, úr, falusi nép, pap, szerzetes. Mindenkinek a mellén az elegáns jelvény a lourdesi Szűz képével. A csoportvezetők még külön kék és fehér szinü számozott karszalagot is viseltek. Kezdődött az ismerkedés. Mindenki kereste a maga csoportjabelit, akiket a zarándokok végleges csoportbeosztás szerinti névsorából halászott ki, amely névsort virgonc fiuk osztogatták a pályaudvaron. Megadták a jelet, kezdődött a beszállás. Megindult a raj. Az ilyenkor szokásos kapkodás fejveszettség azonban szépen elmaradt, mert a jelző táblák mindenkinek mutatták a helyét s nem kellett félni, hogy esetleg rossz helyet kap, ha nem iparkodik. Beszálltunk mind, senki se maradt le. A peronon ott állottak az ismerősök. Élénk beszélgetés folyt mindenütt. Vidám, mosolygó arcok, csengő hangok itt is, amott is. Az otthonmaradók kérik az imáinkat, mi meg ajándékról is biztosítjuk őket, hisz már ott csörgött a jó francia pénz a zsebünkben. 11 óra 5 percet mutat az óra. A külön vonat méltóságteljesen neki indul a hosszú útnak. Kendő lobogtatás megint. Mi meghatottan állunk az ablakoknál. Örülünk is, meg fáj is búcsúzni hosszú két hétre a honi földtől. De a fájdalmat mégis csak legyőzi az a nemes érzés, amelyet oly szépen szólaltatott meg Bűbon Iván zarándokkönyvünk első lapjain. Kong-bong a nagy lourdi harang, . . . Hivó szava messze szólal; Ismétli a csodás barlang Buzditgató, hivő szóval. Hü fiai szép hazánknak Fel az útra mind, aki hív, Mutassuk meg Szűz anyánknak, Hogy hőn dobog a magyar szív. A gyorsvonat sebességével haladt tovább vonatunk. Elhelyezkedtünk, berendezkedtünk s megismerkedtünk kupétársainkkal. Elvégeztük a zarándokkönyvünk által előirt imákat s vidáman elbeszélgettünk egyrőlmásról. Első megállóhelyünk Székesfehérvár volt. Itt kiszálltunk s megostromoltuk az éttermet egy kis sörért, mert borzasztó volt a hőség. Az énekkar itt is rázendített egy énekre. Persze, ahogy meghallottuk, mindnyájan az énekkar köré gyültünk, hogy annál jobban élvezhessük a művészi éneket. A nagy lelkesedésben egyik útitársam, Váczy Ferenc kultuszminiszteri hivatalnok ur a kalapját is ott felejtette az étteremben. A szegény kalap csak Lourdesben került viszsza jogos tulajdonosához. A közvetlen utánunk jövő második zarándokcsapat hozta magával. A nagy hőségben szinte jól esett, ha mindjárt nem is lubickolhattunk benne, látni a magyar tengert, a gyönyörű szép Balatont. Kanizsán kis pihenő volt. A hüsitő italnak volt kelete megint. Az énekkar itt is énekelt. Mire a Mura-közbe értünk, már kellemes volt az idő, mert az eső lehűtötte. Laibachban Szapáry Ilona grófnő csatlakozott zarándokcsapatunkhoz Aelfrida nővérrel. Prágerhoiba érkeztünk, ahol egy órai