Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-08 / 37. szám

* 4. szavazati joga legyen a tanácsban, de a régi állapotot fenntartani kéri. Billitz Ferenc, majd Kerbolt Alajos veszik védelmükbe a v. mérnököt. Steinberger Lipót és Györké Sándor dr. hevesen támadták Kende Ádám dr.-t, amiért egyszerűen csak meggyanúsítja a v. mérnököt, ahelyett, hogy konkrét adatokat tudna felhozni ellene. Kende Ádám dr. sajnálja, hogy olyan helyzetbe kergették bele, hogy most már erkölcsi reputációja érdekében is kénytelen kérdezni a polgármestert: Igaz-e, hogy alig múlik el egyetlenegy tanácsülés, amelyen a v. mérnök ellen kifogások, vádak ne hangzanának el, amelyek miatt minden egyes alkalommal kénytelenek megdorgálni, sőt fegyelmivel fenyegetni. Igen, vagy nem! Kérdi az igen tisztelt tanácsot, akik közül hárman kijelentették neki, hogy a v. mérnökkel viselt dolgai miatt nem ülhetnek egy asztalhoz és hogy az egyik fiókjában olyan adatok feküsznek, ami miatt bármely percben fegyelmi alá vonható. Jelentsék ki férfias becsületszavukra, igy van ez a dolog, vagy nem! Általános feltűnést keltett Kende Ádám dr. leleplezése, amelynek kapcsán többeken, most már a kétszáz korona családi pótlék megadását sem helyeselték. Ennek a véleménynek adott kifejezést Varga Rezső a felszólalásában, amikor a 200 korona kikapcsolását kérte mindaddig, amig a felhozott vádak tisztázva nem lesznek. Hoffner Sándor dr. a 200 K megadását ajánlja minden további ciinosztogatás nélkül. Hirsch Vilmos dr. még ezek után is pártjára kelt a v. mérnöknek. Mészáros Károly polgármester Kende Ádám kérdésére kijelenti, hogy több alkalommal történtek hibák, ami miatt kénytelen volt a v. mérnököt fegyelmeztetni, sőt nem egyszer megdorgálni. Végül szavazat többséggel kiutalták számára a 200 korona családi pótlékot, az áhitozott cimek adományozását azonban a szervezeti szabályrendelet módosításánál fogják újólag tárgyalni. idő állott rendelkezésünkre s igy szépen megvacsorázhattunk. Nagyon is megérdemlett vacsora volt ez! Ugy kellett érte küzdeni, mint a japánoknak Port-Artbur-ért. Képzeljék csak el kedves olvasóim, mennyire megrémülhettek abban a vasúti étkezőben, amikor ötszáz éhes magyar egyszerre kért vacsorát. A szegény pincérek azt se tudták, hol áll a fejük. Helyet kerestem, leültem s én is vacsorát parancsoltam. Egypár szerencsés magyar körülöttem már vidáman étkezett. En csak várom ám a pincéremet, de bizony nem jön. Eluntam a várást. Keresztülküzdöttem magam az embertömegen s egyszerre csak valami konyhafélébe kerültem. Hát uramfia, itt látom az én Böle Kornél barátomat, amint nagy adag sonkát szorongat kezében. Az ő utmutatása szerint valahonnan egy üres tányért szereztem s ezzel siettem oda, ahol a sonkát vágták. 80 fillérért akkora adag sonkát kaptam, hogy alig bírtam vele megmérkőzni. Az egyik sarokban ott állott a kenyér is. Szeltem belőle, kifizettem az adagomat s diadalmas érzéssel vonultam be az étterembe. Példám másokat PÁPA ÉS VIDÉKE A végrehajtók. szaporítását kérte Halász Mihály és egy ilyen állás szervezéséhez 400 koronát ajánlott fel a betegsegélyző pénztár részéről. Kende Ádám dr. nem járul hozzá Halász Mihály javaslatához, amennyiben a betegsegélyző pénztár részéről nincs erre nézve kötelező nyilatkozat. Böhm Samu csudálkozik azon, hogy Halász Mihály, mint betegsegélyző pénztárnoka, hogy ajánlhat fel 400 koronát, amikor ő mint alelnök tudja, hogy az igazgatóság egy kivételével, megtagadta a hozzájárulást. Igy azután nem is lett az új végrehajtóból semmi. A Ruszek-utca. Végre-valahára a hírhedté vált Ruszekutca és az abban elhelyezett »illemtelen« hely végleges megoldást nyer. Varga Rezső Kriszt Jenő, Muli József és Kerbolt Alajos szorgalmazására. Napközi Otthon. Esterházy Pál grófné Őméltósága a szegény munkások gyermekei részére egy állandó napközi otthont állit fel, melyért a közgyűlés hálás köszönetét nyilvánította grófné Őméltóságának. Hitközségek segélye. A hitközségek segélyezésénél megismétlődtek az évről-évre szokássá vált események. Az álliberálizmus tején nevelődött, a modernizmus tollaival ékeskedő városatyák csendben elsírták hattyudallukat. Azután a jól teljesített kötelesség édes tudatával tetszelegtek maguknak, hogy ime még is megmertük mondani, amit akartunk. Pedig ez esetben nagyon is találó, ha nem szóltak volna, tán bölcsnek tartottuk volna őket. Hirsch Vilmos dr. szólt elsőnek a tárgyhoz. A hitközségek segélyének megadása mellett érvelt. Támogatták őt Koritschoner József, Varga Rezső, Blau Henrik. A megvonás mellett Kende Ádám dr., kinek a liberálizmusa, a modernizmusa tiltakozik, a szerinte csupán »kultusz« célt szolgáló intézményekis föllelkesített s ők is a sonka után vetették magukat. Szóval kiharcolva, de mégis becsületesen megvacsoráztunk. Vacsora után folytattuk utunkat Cormons leié. Besötétedett. A vidékből nem láttunk már semmit. Elvégeztük az esti imánkat s pihenőre tértünk. Előkerültek az utipárnák. Aludtuk az igazak álmát. Egyik-másik kocsiból még áthallatszott az egyházi ének, vagy ima s azután csend. A vonat robogott velünk Cormons felé. Éjiéi után érkeztünk ide. Elhagytuk a magyar különvonatot. Az olasz vámőrök megjelölték podgyászainkat. E közben beállították az olasz különvonatot s mi beszállhattunk. Nagyon szép és tágas kupékat kaptunk. Látszik, hogy a rendezőség mindent megtett, csakhogy enyhítse az utazás fáradalmait. Elhelyezkedtünk s tovább folytattuk a nyugvást. Most már Pádua felé robogtunk abban a reményben, hogy reggel 9 órakor ott leszönk a csodatevő szent Antal szülővárosában. (Folyt, köv.) 1912. szeptember 296. nek dotálása ellen. Támogatta őt Hoffner Sándor dr. Kerbolt Alajos egy ócska frázissal hozakodott elő s mivel a »vallás magánügy« nem szavazza meg a segélyt. Fehér Dezső dr. az 5%-os hozzájárulást fogadja csak el. Végül 36 szavazattal 18 ellenében a hitközségek eddig élvezett segélyét meghagyták. Ezután már megcsappant érdeklődés mellett lolyt tovább a közgyűlés. A jövő évi pótadó megmaradt változatlanul 64'5 % Beszámoló csendőr és rendőr fedezet mellett. A hatalmi őrjöngés nem csak a parlamenti életet dúlta fel, de a legteljesebb mértékben megzavarta magának az országnak a nyugalmát is. Felkorbácsolta a szenvedélyeket. Láttuk a múlt vasárnap szűkebb hazánkban, városunkban, amikor a felizgatott tömeg inzultálta ennek a városnak egyik polgárát, aki orsz. gyűlési képviselője is s olyan eléggé el nem ítélhető cselekedetre ragadtatta magát, amelyet feltétlenül el kell ítélnünk. A politika sáncaiba bejutni akarni, ennek csődje árán, a terror erejével kinek tetszenék ? Én a nép erejének, súlyának nagyszerű voltát nem a bokszerekben, annál kevésbbé a tojások és kövek hajigállásában látom, mind inkább magának az erőnek és az eszmének fenségében, amely nem ragadtatja el magát, hanem igazságának tudatában felemelt homlokkal, érvekkel küzd igazai mellett, amely érveknek valódi súlyát, a tömeg fenséges nyugalma, intelligenciája adja meg. Jogokért küzdeni és a legnagyobb jogtalanságot elkövetni sehogysem illik össze. Viszont ne fitogtassák hatalmukat azok sem, akik most a szuronyokon ülnek, mert ha elfulladunk abban, most » Tied a hatalom« üsd a gyengébbet, akkor Máriusznak állhatsz be te is, én is. És az üszkös Karthágó, ami a földdel lett egyenlő: ez a haza lesz. Plakátharc. A szociálisták öles plakátokon hivták meg vasárnap reggel a munkásságot Antal Géza beszámolójára. Jó előre megmondtuk, hogy ott a munkásságnak nem lesz helye. Jóslatunk fényesen bevált, mint az alábbi események mutatják. Fogadtatás az állomásnál, ahol a beszámolóra érkező munkapárti képviselőket több százra menő közönség várta. Á délelőtti gyorsvonattal érkeztek Szász Károly és Almássi László képviselők, akik fogadására Antal Géza, városunk képviselője is megjelent. De megjelentek a fogadásra, — habár hívatlanul — a szociálisták is és parázs tüntetést rögtönöztek az érkező képviselők ellen. Gyülekezik a nép. A szociálisták sejtve, hogy a beszámolóra nem mehetnek be, jó előre kiadták a parancsot titokban, hogy három órakor mindenki az ovoda udvarán legyen. A parancsnak ritka pontossággal tettek eleget. Csakhogy a rendőrség már előbb elállta az udvar bejáratait és igy künnrekedtek. Már három órakor — pedig a beszámoló csak négy órakor kezdődött — valóságos ostromálla-