Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-09-08 / 37. szám
VII. évfolyam. Pápa, 1912. szeptember 8. 37. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi betilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja; Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Hunyadi J.-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Kétes pávatollak. A múlt héten lezajlott városi közgyűlésen a hitközségi segélyek tárgyalásánál egy-két képviselő tetszelegve öltötte magára a modernizmus, a liberalizmus és tudja az Ég miféle »izmus« pávatollait. És ez üres, semmit mondó, jelszavak égisze alatt hősöknek képzelték magukat. Képzett tudósokként álltak ott, amikor a legvastagabb tudatlanságukról tettek fényes tanúbizonyságot. Kultuszról beszéltek, melyhez semmi köze a városnak, a közgyűlésnek. Liberalizmusuk, modernizmusuk nem engedi, hogy a hitfelekezetek kultuszügyét a város vagyonából, a város pénzéből istápolják. Éljenek meg úgy, ahogy tudnak. Nézzük csak közelebbről ezeket a fényes pávatollakkal ékeskedő modernistákat. Nem olyan veszedelmesek ők. Csak jól esik nekik, ha modernistáknak látszanak, ha a liberálizmus hűséges csatlósainak tudják őket. Holott nem is modernisták és annál kevésbbé liberálisták. Nem pedig azért, mert lehet valaki modernista, liberálista anélkül, hogy a vallását, a hitét megtagadni kellene. Sőt a modernizmus, a liberálizmus vallás nélkül nem az, aminek mondja magát. Vallás nélkül üres jelszavakká törpülnek, kivül tetszetős formába burkolóznak, belül magot azonban hiába keresünk. Kétes értékű pávatollakkal dicsekednek, amikor annak igazi értékét a vallás adja meg. Az a vonat, amelyik Amerikában szalad, nem keresztezheti útját a mi vicinálisainknak. Szakasztott igy nem gátolhatja haladásában a modernizmust a vallás, mert más országban járnak, más feladatokkal foglalkoznak. A vallás hóna alá nyúl a tudománynak és bevezeti oda, abba a világba, ahova boncoló késsel, nagyító üveggel, távcsővel, géppel, méterrel, grammal sohasem juthat be. A vallás birodalma ott kezdődik, ahol a tudományé végződik. Csupa olyan kérdéssel foglalkozik, amely kivül esik a tudomány körén és tehetségén. Miért bántja hát ezeket az újkori tudósokat, hogy a vallás a maga eszközével, a hittel, nem pedig az ő műszerével, tovább megy és tovább jut, mint a tudomány, de egy olyan világba, ahová a tudomány nélküle a lábát sem tudja betenni ? Száraz fáról gyümölcsöt hiába várunk. Kőszikla bnzát nem fog teremni soha. Már pedig a tudományokban jártas emberek előtt nem titok, hogy minden tudományágnak vannak olyan kimagasló alakjai, elsőrangú tudósai, akik mélyen hivő, vallásos emberek voltak. Kopernikus, a csillagászati tudomány megalapítója, kanonok volt, Kepler, Newton, Laplace, Mayer Róbert, Herchel, Secchi a jezsuita, Frauenhofen Volta, Ampére, Faraday, Galvani, Fresnel, valamennyien a csillagászat és a természettudománynak nemcsak elsőrangú mívelői, hanem mindannyian felfedezők is, akik egy-egy mérfölddel vitték előbbre a tudományt. Vagy ott van az orvosi tudomány két büszkesége Pasteuer, aki azt vallotta, minél többet tud valaki, annál jobban hisz a vallásTÁRCA. fl magyarok nemzeti zarándoklata az 1912. év nyarán. — Irta: P. Hédii Jeromos. — i. Fel a lourdesi útra! Ki ne olvasta volna már hónapokkal ezelőtt, sőt még a mult évben ama felhívást, mely a magyarokat tömeges résztvételre szólítja fel a Lourdesbe induló magyar nemzeti zarándoklatban. E zarándoklatnak már az elmúlt év folyamán kellett volna elindulnia a gyönyörű búcsújáró helyre, de egy fontos körülmény miatt elmaradt az idei esztendőre. A magyarok ugyanis a lourdesi kálvária hegyre a X. stációt a saját költségükön állították föl. Ez eszme először is Kohl Medárd püspök és Gaibl Sándor pozsonyi apát-kanonok nemesen érző lelkében fogamzott meg. Két évvel ezelőtt előadták óhajukat Schöpfer Xav. Ferenc tarbesi püspöknek, ki azt nagy örömmel fogadta. A hercegprímás ő Eminenciája 1000 koronát, Kohl püspök ur 500 koronát adott e nemes célra. A még hiányzó összeget, mert 10.000 koronára volt szükség, Gaibl kanonok úr gyűjtötte össze. A megbízott művész 191 l-re nem tudott elkészülni munkájával s igy maradt a X. stáció fölszentelése az idei esztendőre. Lázasan folyt a toborzás, hogy a zarándoklat minél imponálóbb legyen. Össze is jöttünk ötszázan felül. Sőt még egy másik zarándok csapat is alakult Tóth János plébános vezetésével. Ezek is kétszázon fe-. lül voltak. A mi zarándok csapatunk vezetősége a következő tekintélyes férfiakból állott: Dr. Nemes Antal praelatus, mint a rendező bizottság elnöke, Gaibl Sándor apátkanonok, mint lelki vezető, Rétháti Kövér Viktor és Rétalap. Hlatky Kálmán, mint technikai vezetők. Természetes, már hetekkel az elindulás előtt másról sem tudtunk beszélni, mint megteendő zarándokutunkról, hogy mennyi szépet fogunk majd látni Páduában, Milánóban, Genuában, a Riviérán véges-végig, Nizzában, Marseillesben, pláne Lourdesben, azután meg Rómában, Lorettóban s végül Velencében. Bizony-bizony, ezek a szép helyek már jó eleve mind ott motoszkáltak a fejünkben s bújtuk a Bedeckereket, hogy megcsináljuk a megnézendő dolgok sorrendjét. Oh, de boldog napok voltak ezek! S mily büszkén mondtuk ismerőseinknek: Én is megyek ám a nemzeti zarándoklattal! Szóval szent büszkeséggel készülődtünk a nagy útra. Voltak, akik nagyon is megijesztettek a francia és olasz ételek kriminális rosszaságával, sokat emlegették a szagos birkahúst, a faggyút, az olajat, a makarónit, a minesztrát. De oda se neki! gondoltam magamban. Egy kis önmegtagadás nem árt, hisz