Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-01 / 36. szám

2. ß PAPA ES VIDEKE. 1912 szeptember 1. mögött cinikus gúnnyal az ajkán lappang ezeknek az újkori tudósoknak burkolt törekvése. Tegyék szivükre a kezüket. Kérdezzék meg önmaguktól: kié legyezi a gyermek lelke ? Milyen erkölcsű legyen a társadalom ? Milyen Legyezi a jövő? Isten hivők legyenek-e az emberek, vagy valami általános emberi erkölcs diktálja nekik a gyakorlandó erényeket ? Ezek a mostani vitának és a holnapi esetleges harcnak izgató kérdései, amelyeket nem a jog, nem a méltányosság, annál kevésbbé az igazság és szeretet fognak eldönteni, hanem a hatalom, az erő, vagy épen az erőszak. Azok az iskolák, amelyeket a szociáldemokraták és a szabadkőművesek kivánnak, amelyekbe nincs bejárása az Isten szolgájának, ahol á katekizmus tiltott könyv, ahol a mezei egérnek, a hörcsögnek, a hiénának természetével, szokásaival megismertetik a gyermekeket, a vallás igazságaival, az Isten szentségével, az örök isteni törvényekkel azonban nem azok az iskolák kutforrásai a nemzeteket elsülyesztő erkölcstelenségnek s kiindulási pontjai a legszánandóbb züllésnek. Nincs az a pénz, nincs az a utánjárás, amit sajnálni lehet és szabad azért, hogy iskoláinkat megtartsuk, abban ugy taníthassunk, ahogy a mi hitünk, a mi meggyőződésünk megköveteli. Ha nem adhatunk is egyéb örökséget gyermekeinknek, mint az élet harcaira megedzett vallásos lelket, akkor is eleget, akkor is többet adtunk, mint aki engedte gyermekében megölni a lelket s azt azzal akarja kiegyenlíteni, hogy ezreseket ad neki utravalóul. Ez a kérdés életkérdése felekezeti különbség nélkül mindnyájunknak. Álljunk tehát együttesen összetett vállal útjába a modern hóbort .\ törekvéseinek. Viszontlátásra a holnapi közgyűlésen 1 Miért szükséges a vallásos világnézet? Örömmel olvastam »P. és V.«-nek aug. 18-iki számában, hogy a pápai kereskedelmi alkalmazottak is a kereszt szent jelvénye alá gyülekeztek, amikor a Keh Munkásegyesület kebelében, mint a »Kereskedelmi Alkalmazottak Szakcsoportja« beléptek. Két ellentétes világnézet található Pápán is: a theizmus és az átheizznus. Az elsőnek képviselői a ker. szociálisták, a második hirdetői a szociáldemokraták. Kár, hogy csak távoli szemlélője lehetek e két ellentétes világnézet harcának, de azért örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy kifejthessem, miért kell nekünk minden erőnket a theiztikus, a vallásos világnézet erősbitésére centrálizálnunk ? Azért, mert csak a vallásos világnézet tarthatja fenn a társadalmat, csak a vallásos világnézet szülheti meg az igazi, krisztusi urak nem a közegészségügyi és azt a gyanús »egyéb« intézmények létesítését féltik. Egész más céljaik vannak, sokkal messzebbre nyúló tervüket remélik ezáltal megvalósíthatni, amit a pénzügyibizottság dicsérendő őszinteségével el is árul, amikor indokolásában kimondja, hogy ez évben még felvétetni óhajtja a hitközségek segélyét, egyben azonban utasítja a v. tanácsot, hogy az elemi iskolák államosításának ügyét a hitfelekezetek meghallgatásával készítse elő. Mintha bizony akkor megszabadulnának a terhektől? Sőt. Az 1868. és 1876. évi 28. t.-c. 22—78. §§. világosan kimondják, »hogy az oly községeket, melyeknek kebelében a miniszter állami népoktatási intézeteket állit fel, a törvény által rájuk rótt terheknek legalább részbeni viselése alól más községek sérelme nélkül fel nem mentheti. Fizetni tehát igy is, ugy is kell. De nem is itt a baj. Az a néhány szabadkőműves uszályhordozó érdemeket akar magának szerezni, jól tudják, hogy a hitközségek a segély megvonása által rövid idő alatt oly súlyos anyagi zavarokba jutnak, amelynek vége előbb-utóbb az államosítás lesz. Ez kell nekik. Összes törekvésük ideirányul. Beférkőzni az iskolába, a gyenge, ártatlan gyermeki lelkekhez. Képviselő urak! Fellebbentettük a fátyolt, amely fogai. De amint messziről meglátta a közeledő fiatal embert, egy pillantás alatt eltűnt arcának fakó sápadtsága, kigyulladtak a szemei; valósággal felvillanyozódott. Ilyenkor nem érezte a kellemetlen, hűvös szellőt, se a nyirkos nedvességet. Rendesen váltottak is egy pár szót, nagyon általánosakat, de amelyeknek a végéről sohase hiányzott a leány feddő figyelmeztetése: — Hagyjon fel ezzel az életmóddal, Talabér. Ez nem magának való! A fiatal ember rendesen tréfával ütötte el a dolgot és csak ilyen könnyed hangon mondott néhány bókot is, mi a leánynak végtelenül jól esett. Tulajdonképpen maga is beismerte, hogy ostobaság az egész, de nem volt igazán jó nyugodt napja, ha valami jóleső, kellemes mondást nem hallott a szolgabíró ajkairól. Szóval: amint a fentebbiekből kitetszik, Magda, ez a gyönge, nagyon gyönge és nagyon fehér kis lány, egész szivéből szerette Talabér Sándort. Néha álmából is felrezzent, amint hallani vélte anyja szavait: — Talán a fiatal Talabér . . . talán . . . Maga Kelemen László is éppen ugy gondolkodott ebben a tekintetben, mint elhalt felesége. Teljesen meg volt elégedve Talabérral és meg volt arról is győződve, hogy senki se illene jobban az ő leányához. Néha, különösen az utóbbi időben, meg-megrebbent ugyan, ha a leány kínos köhögését hallotta, de Magda vidám tiltakozással győzte le minden aggodalmát. És olyan szép, olyan bájosan finom volt az a leány! Egyik októberi reggelen, Kelemen László nagyban készülődött. Maga adta hajdúinak az utasítást, hogy mi mindenre van szükség az uton. — Megyek, — mondta vigan a leányának, hogy valaki számára jó puha, meleg fészket készítsek. Bizony, csak pár nap még és eldől, mennyi szava van Kelemen Lászlónak a megyében. A szomszéd terecskei járásban az lesz a főbiró, akit én akarok. Ezt elmondhatom! Na, Magdám, örülsz-e, hogy Talabér Sándornak egyengetem az útját ? A leány tűzpirosra gyúlt arcát szégyenkezve forditotta el. Hanem szemeinek egyetlen pillantásában, ami közben atyját érte, a szenvedélyes hála egész özöne ragyogott. Kelemen el is utazott, mig Magda alig találta a helyét. Mindent olyan gyönyörű szépnek, ragyogónak látott, hogy valósággal káprázatos fényeket érzett maga körül. Minduntalan csodálatos, ujjongó hangok akartak előtörni ajkairól, amelyeket alig tudott megfékezni. Mintha örömmámorban úszna minden, még a házsártos, vén szolgáló arca is. Délben egy pillanatra találkozott Talabérral. — Nem lenne kedve ma délután kijönni a tennishez? Az idő igazáig kedvező és azt hiszem mindenki ott lesz. — Sajnálom, nem lehet. Ma a háztartási gondjaim nem engednek, meg aztán Kelemen bácsi is lelkemre kötötte, hogy ilyen szeles, hűvös időben ki ne mozduljak a házból. — Igazán, kár. Nagyon, nagyon sajnálom. Ahogy ezt mondta és ahogy ránézett, az. már csupa vallomás volt. — Most már nekem sincs kedvem és ha meg nem ígértem volna . . , Magda szive felujjongott nagy boldogságában. Szerette volna ugyan azt felelni erre, hogy ne törődjön semmi másnak adott Ígérettel, de ugy érezte, hogy nagy merészség lenne ezt ki is mondani. Hiszen már oly végtelen nagy hálát és boldogságot érzett a szavai miatt is. Délután különösen hűvösre fordult az idők Erős, csaknem csípősen hideg őszi szél kerekedett, .amire a faágakhoz még dacos elszántsággal kapaszkodó leveleket se tudta többé semmi megmenteni. Ott keringtek szomorú zizegéssel a levegőben és hulltak lassan alá, mint a meglőtt szárnyú madarak.