Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-09-01 / 36. szám
VII. évfolyam. Pápa, X912. szeptembre 1. 36. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Hunyadi J.-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Képviselő Urak! Holnap tárgyalják az 1913-ik év 1 városi költségvetési előirányzatot, amelyben a tanács a hitközségek segélyezésére fordított 26.374 korona beszüntetését javasolja. Javaslatát azzal az uraktól levetett frázissal indokolja, »mert a felekezeti iskolák fenntartása tisztán a felekezetek dolga, a város csakis községi iskola fenntartásához tartozik az állami adó 50%-át meg nem haladható iskolai pótadóval járulni, — továbbá, mert kellő fedezet hiánya mellett a felekezeteknek ily nagy mérvű segélyezése a város fejlődését közegészségügyi és »egyéb« téren nagyon hátráltatja«. Vegyük csak sorban a tanács megokolását. Elismerjük, hogy a felekezeti iskolák fenntartásáról elsősorban a felekezetek maguk tartoznak gondoskodni. Ebbeli hivatásukat teljesítették is minden időben egész a mai napig becsülettel, sőt terhes munkájukban anyagilag maga az állam is támogatta. Annál inkább elvárhatják azt magától a várostól, mert hiszen kik alkotják az államot, a várost? Mi, felekezetek. Mi fizetjük azt be pótadóban, amelynek egy kevés hányadát visszaadja a város. Egyebet sem élvezünk horribilis pótadónk után. Ha maguk a hitközségek vetnék is ki a tőlük megvont segélyt saját tagjaikra, akkor sem a szomszédos községek fizetnék azt, hanem mi, a város, a város polgárai azzal a különbséggel, hogy a hitközségeknek nem állván rendelkezésére akkora apparátus adóinak kivetésére, behajtására, mint a városnak, kénytelen örökösen adó hátralékkal és ebből származó deficittel dolgozni, ami néhány év alatt csődbejuttatja a hitközségek háztartását. A megvonásnak úgy is csak ez a rejtett célja. De nem áll meg az indokolás másik, könnyen megtéveszthető része sem, mert »közegészségügyi« intézmények létesítése nélkül is gondoskodni ognak az illető körök arról, hogy a pótadó ne csökkenjen, amit az már a mostani költségvetésnél is látható, amikor a pótadóval fedezendő hiány 17.529 K 30 f.-rel kevesbedett, apótadó kivetésénél alapul veendő állami adó pedig 14.028 K-val emelkedett: ezen két körülménynél fogva a pótadó százalékánál 9 ,7% csökkenés állott elő. Ez is csak ugy volt elérhető, ha a hitközségek segélyét, amely 9'7%-ot tesz ki, megvonják. E szerint tehát joggal elvárhatnánk, hogy a hitközségek segélyének megvonása nélkül is előáll 4*7% csökenés, mert ekkora összegnek felel meg körülbelül a pótadó alapul szolgáló 14.028 K állami adó emelkedés. Es mit látunk ? Elég ravaszul ezt a 4'7%-ot már eleve úgy elhelyezték a költségelőirányzatban, hogy csökkenés csak akkor áll be ha hitközségek segélyét — ami nem is segély — elvonják. Tehát már most gondoskodtak, hogy a 4-7% csökkenés valahogyan be ne álljon. Igy lesz ez a jövőben is. Ne áltassuk tehát magunkat vérmes reményekkel. Bármelyik ujjunkat harapjuk, mindegyik fáj. Azok a jó TÁRCA. Kelemen JVIagda hőstette. — Irta: Törökné Kovács Hermin. — Csak egy éve, hogy Kelemen Magdának meghalt az édesanyja. Csúnya, nehéz, kinos betegség törte a sirba, olyan, amely évek során át hatalmasodott el fölötte. Valahol meghűlt és egyszer csak köhögni kezdett. Eleinte gyéren, utóbb mind sűrűbben és fájlalta a mellét, sőt néha vért köpött. A helybeli kis orvos, a vidám és gömbölyű Kelen Marci kezdetben nagyon könnyen vette a dolgot, alig tekintette komolynak az erőteljes, még fiatal főbirónénál, de amint kezdett megnyúlni az asszony arca és az életetőrlő láz csak nem fogyott, iszonyúan megijedt. Konzultáltak fölötte, délvidékre küldték, de semmiképpen se tudták visszaadni a friss, vi_ rágzó egészségét. Egyszer csak, két évi kínlódás után, odakerült a gyászdrapériás ravatalra. Hanem az utolsó óráiban sokkal komolyabban vette anyai kötelességeit, mint egész vidám, napsütéses élete alatt. Odaszólitotta magához a zokogó Magdát és gyönge, el-el fulladó hangon kötötte a lelkére: — Ügyelj magadra; — az egészségedre . .. nagyon ügyelj. Az élet szép és kellemes annak, aki okosan használja fel. Azt hiszem, hamarosan főkötő alá kerülsz ... talán a fiatal Talabér . . . A leány riadtan tekintett fel és megreszketett egész testében. — Talán . . . Hanem ügyelj az egészségedre . . . ügyelj. Azután eltemették Kelemennét és sok gond szakadt Magda nyakába. Nem mintha a házvezetés apró-cseprő bajai ujak lettek volna előtte, hanem az apja rendbentartása okozott sok nehézséget. Ezt a hatalmas termetű, valóságos akrobata erejű embert anynyira megtörte a felesége elvesztése fölött érzett csapás, hogy egyik szertelenségből a másikba esett. Amikor ugyanis túlélte az első nagy fájdalmat, egypár élénk est arra a meggyőződésre jutatta, hogy semmi se alkalmasabb a vigasságnál a sajgó sziv elcsititására. Persze kompanista akadt bőven és igy sikerült Kelemen Lászlónak hamarosan nagy korhely hirébe keveredni anélkül, hogy különösebben megszólnák érte. Valamiképpen menthetőnek találták a duhajkodását — sőt, az asszonyok fokozott melegségü rokonszenvével dicsekedhetett. Hanem a kis Magdának mindez roppant sok gondot és keserűséget okozott. Szerette az apját, tehát örömmel vonta volna el a reá nézve mindenképpen veszedelmes szórakozásoktól, de meg aztán ezen a réven került bele Talabér Sándor is a lumpolásokba. És ez nagyon fájt Magdának. Sokszor a szép, csendes őszi reggeleken, akkor is, amikor már itt-ott vékony fehér dér csillant meg a hulladozó falevelektől lepett utakon, künn várakozott a kertben az arra elmenő fiatal szolgabiróra, csak azért, hogy meglássa: nem veresek-e ismét álmatlanságtól a szemei ? Pedig semmiképpen se tett jót Magdának ez a reggeli ácsorgás a nedves talajú, hűvös kertben. Ilyenkor erős köhögés fogta el, hogy szinte belefulladt és dideregve vacogtak a