Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-07-28 / 31. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. julius 28. 31. szám PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. r Ismét az Arok-utca. Tehát »elvben« elfogadtatott a Bástya-, Major- és Árok-utcák rendezése. Sőt a rendezésnek egyik lényeges része, a kisajátítási eljárás már most megindul. Maga az egész ügy csak azután kerül ismét napirendre. Addig a v. mérnök újra alapos, áttekinthető tervet készit, melyből világosan megérthető, mennyi költséget emészt föl az egész rendezés. Körülbelül ilyenformán hangzik a v. képviselőtestület julius 15-iki határozata. Csináljunk csak egy kis összehasonlítást ! A tisztviselőtelep ügyében pl. 1911 nyarán indult meg a mozgalom. Tehát alig egy éve és — ha emlékezetem nem csal — ugyanez a képviselőtestület már három hónappal ezelőtt 45 ezer koronát szavazott meg rá, azon jó remény fejében, hogy majd pótadóban megtérül. A tisztviselőtelepen 31 ház épül, % a vár.ostól megszavazott összegből tehát égyre-egyre 1450 K esik. Ez a költség ujabban ismét nagyobbodott, mert riiegvette a város a Koritschonerféle házat is 25 ezer koronáért. Hivatalosan nem a tisztviselőtelep érdekében, hanem azért, hogy — mint egy városatya mondta — »jó levegőt« kapjunk. Akad olyan képviselő is, aki azt állítja, hogy a tisztviselőtelep 100 ezer koronájába is belekerül a városnak. Rémlátás-e ez, vagy tényleg bekövetkezik, nem tudom. Ha őszinték akarunk lenni, csak örülünk neki, hogy a tisztviselőtelep rendezésére ily nagy összeget áldoztak, mert mig előbb csak kértünk, addig most már követelünk. Élni és virágozni akarunk mi is. Jogunk van az élethez Ez év március havában hosszú hírlapi eszmecsere, irogatás után elhatároztuk, hogy egy kérvény alakjában adjuk elő sérelmeinket, óhajainkat városrészünk rendezése tárgyában. Hogy itt nem egy utcáról, hanem egész városrészről van szó, azt bizonyítani majdnem fölösleges, de az ügy tisztázása érdekében megtesszük. A Rákóczy-utca párosszámu során 21, a Major-utca mindkét során 25, az Árok-utca mindkét során 25, a Bástya-utcában az Irhás-utcáig 20, a Korona-utcában, a Füst-utcától a Zöldfautcáig 40, a Tűzoltó-utcában 4, összesen tehát 135 házat érdekel közvetlenül ez a rendezés. Közvetve körülbelül ugyanennyi van érdekelve. Elvitázhatatlan tény tehát, hogy itt egész városrészről van szó, nem épúgy, mint bárki másnak. Ha pedig pedig egyesek érdekéről. A tisztviselőa v. tanács azt hiszi, hogy halogatással telepre megszavazott összegből — mint kiböjtöl bennünket, nagyon csalódik, láttuk -— 1450 K esik egy-egy házra. Mig irótoil és papir lesz, addig érdekeinket megvédjük, igazainkat nem engedjük. Minthogy a v. mérnök uj tervet még nem készített, ezen az alapon összehasonlítást nem lehet tenni. Próbáljuk TÁRCA. Szökött vőlegény. — Irta: Kincs István — Két álló hétig sütöttek-fó'ztek s végén mégis más ette meg az egész lakodalmat. Megették erőszakkal, mintha a vőlegény nem is nemes Vas vármegyének lett volna a vicispánja. Elég különös, hogy úgy történt, pedig annak a vármegyének elég számbavehető tekintélye volt, úgy a labancok, valamint a kurucok előtt. Hiszen csak félesztendeje sincsen, hogy 800, mondd nyolcszázra való foghatós hajdút állított ki Vas vármegye nemes és vitézlő Kisfaludy György uram kapitánysága alatt II. Rákóczy Ferenc fejedelemsége mellett. És ebben a dologban nevezetes része vala szentgyörgyi Horváth Józsefnek, a vármegye akkori derék alispánjának. Ritka bátorság, valóságos kuruc virtus lakott a szivében, hogy a szövetséges rendek ügye mellett annyira buzgólkodott. És lám, mégis akkora respektussal sincsenek irányában, hogy a lakodalma napján hagynák legalább békességben. A lakodalmát az utolsó morzsáig labancok falták föl s azok a labancok annyiban voltak nevezetes náció, minekutána később kisült róluk, hogy valóságos kurucok. Gabalyodott formája van igazán első tekintetre az egész históriának, pedig hát a világon nincsen egyszerűbb dolog annál. Úgy történt, hogy szentgyörgyi Horváth József egy szép juliusi napon, mikoron is különben 1707-et írtak, megkérdezte az ő hivatalbéli társától, a nemes vármegye nemesek bírájától, Bús Imre uramtól, hogy voltaképen miért is maradt ő legényember. És Bús Imre nem tudta azt megmondani. Csakhogy a »judlium« (Bús uram hivatalos neve) visszafordította a kérdést és meginterpellálta szentgyörgyi Horváth uramat az ő agglegénysége tárgyában, mire meg a vicispán maradt adós a ielelettel. Csöndes melankólia vette bérbe a két jóbarát szivét, rágyújtottak — akkoriban, tetszik tudni, minden valamire való magyar ember tudott már pipálni —- és hogy rágyújtottak, akkor meg pipaszó mellett hallgattak. A jó Isten tudja, merre csatangolhatott az eszük, akarom mondani, a gondolatuk paripája. Bizonyosan benyargalta a szép mult ezer emlékének tágas sivatagját. Valamikor lehetett virágos kert is az a sivatag, itt is, ott is kínálkozott számukra egy-egy feslő rózsa benne, hanem hát azt ők le nem szakították. Elég bolondok voltak. Most látják még csak be. Most jut eszükbe egymástól megkérdezni, hogy hát voltakép, miért is maradtak ők agglegények ? No persze, hogy az ilyen kérdés után hosszú hallgatás következik, hallgatás, melyet csak a rangos paffantások mernek megtörni. Hanem megtörte végtére Bús Imre is. — Hej, barátom, vicispán, tudod mit? — kezdte határozott mozdulattal. — No ? — adott magáról életjelt a másik. — Isten ucscse, mondok valamit. — Hadd hallom már no.